Csodás szupercellák Miskolc környékén

2016.07.13-án erős hidegfrontot jeleztek előre a modellek, az esti órákban kiterjedtebb zivatartevékenységgel. Egész héten roppant hőség volt, röpködtek a 35-36 fokok országszerte, jól jött volna végre egy kis enyhülés a következő esedékes hőhullám előtt.
Most írok először a szupercella.hu-ra, a honlap bloggereként. Első blogbejegyzésem témája a 2016 június eleji búcsi extrém időjárásról szól, melyhez kellemes időtöltést kívánok! :) A beszámoló előtt még fontosnak tartom elmondani, hogy pár héttel az eset előtt álmodtam egy tornádóról, mely a falu délnyugati-nyugati részét tarolta le, ami már önmagában egy élmény volt... Na de most jöjjön a valóság:
Megfigyelések
Meglehetősen mozgalmas időjárásban volt része az ország döntő részének néhány nappal ezelőtt, mivel a nagyjából 33-37°C-os kánikulának egy kvázi stacionárius (hullámzó) hidegfront vetett véget. Na de ne siessünk ennyire előre. :)
Az alábbi blogbejegyzésem nem egy konkrét időjárási eseményről fog szólni, amelynek szemtanúja, vagy ha úgy tetszik "levadászója" voltam. Ellenben viszont egy érdekes témáról igyekszem lerántani a leplet. Olvassátok sok szeretettel:
A múlt hétvégi (2016.06.17-20), Tiszántúli szupercella-dömping záróakkordjaként hétfő éjjel úgy tűnt, hogy két szupercella is közel jöhet hozzám annyira, hogy érdemes lesz figyelemmel követnem az eseményeket. A Duna-Tisza köze déli része felől közelítő, és a megszokott forgatókönyv szerint, keleti mozgásiránnyal is rendelkező cellákkal kapcsolatosan két fő kérdés motoszkált bennem: kibírják-e erejük teljében ideáig (Szolnok környékéig) valamint mennyire fognak messzire elmenni Tőlem K-Dk-re...?
Hol is kezdjem a bejegyzésemet?! Mostanában a sok munka mellett csak kevés időm marad(t) a viharok kergetésére, de azért amikor van egy kis szusszanásnyi szabadidőm, akkor megyek is ki a terepre fotózgatni.
Az elmúlt 2 hétben végre olyan makroszinoptikus helyzet alakult ki hazánkban, ami kedvezett a zivatarok létrejöttéhez.
Mifelénk az idei május sem azt hozta, ami elvárható lett volna, mondhatni: a "régi jó dolgokból nem maradt semmi...?"