Viharos napok

Meglehetősen mozgalmas időjárásban volt része az ország döntő részének néhány nappal ezelőtt, mivel a nagyjából 33-37°C-os kánikulának egy kvázi stacionárius (hullámzó) hidegfront vetett véget. Na de ne siessünk ennyire előre. :)
Az egész július 12-én kezdődött, amikor a fent említett hidegfront elérte országunkat, de még nem haladt át felette és csupán az északnyugati, nyugati országrészben okozott zivatarokat, szupercellákat. Én ezen a napon Ausztriában voltam, de már aznap délután, kora este hazajöttem Magyarországra, így az események közepébe csöppentem.
Már hazafelé tartottunk, amikor nyugati irányba kezdett sötétedni az égbolt (délután 3 óra körül).

Nem sokkal később megpillantottam egy távolabbi szupercella peremfelhőjét is, amihez egyre közelebb kerültünk:

Közelebb érve már egész szépen kirajzolódott a peremfelhője, sajnos a falfelhőjét (és egyéb struktúráját) nem láttam:

A vihar széle érintett minket, viharossá fokozódó szél és felhőszakadás kísérte (valószínűleg jég is volt a sűrűjében, de mi ebből nem kaptunk).
Pár kép a vihar „aljáról”:

Ezt a szupercellát leszámítva még több, kisebb zivatar is kialakult ebben a térségben:

Nagyjából fél 5 körül értük el az osztrák-magyar határt, majd Sopronban megálltunk egy kicsit. 5-6 óra körül, a 84-es főúton haladtunk, amikor Nagycenk környékén érdekes dologra lettem figyelmes, mintha egy szupercella falfelhője (és mezociklonja) lenne. Sietve kaptam elő a fényképezőmet, hogy megörökítsem a látványt, ami bevallom számomra nem mindennapos (később kiderült, hogy valószínűleg a szombathelyi szupercella falfelhőjét sikerült elcsípnem).

A szombathelyi szupercellába Rábapatynál sikerült belefutnunk, ahol felhőszakadást, viharos szelet és jeget (2 cm körüli) is produkált. A felhőszakadás miatt olyan rosszak voltak a látási viszonyok, hogy egy közeli parkolóban kellett megvárni a vihar elvonulását.
A vihar elvonulta után kitisztult az égbolt és gyönyörűen megsütötte a tőlünk DK-re levő gomolyokat, valamint az északnyugatról érkező zivatarok sötét fellegeit.
DK-i gomolyok:

ÉNy-i zivatarok:

Ezzel részemről véget is értek a keddi események, melyek meglehetősen eseménydúsra sikeredtek, viszont a visszahullámzó hidegfront miatt a szerdai nap is tartogatott meglepetéseket.

Szerdán az előző napi hidegfront miatt már csupán  26-31°C-ig emelkedett a hőmérséklet nyugaton, északnyugaton, viszont a keddi naphoz hasonlóan szerdán is DNy felől meleg, nedves levegő áramlott a Kárpát-medence fölé, ami a 15-20 m/s-os 0-6 km-es szélnyírással és a nagy labilitásnak köszönhetően, valamint a hullámzó hidegfront jóvoltából ismét megteremtette a heves zivatarok, szupercellák lehetőségét, immáron nagyobb területre. A kiszáradás kedvezett a heves szélviharok (nedves lecsapólégtestek -downburst-ök-) kialakulásának, valamint a nagy labilitás és a szélnyírás együttesen kedveztek a nagyobb (2 cm feletti) jégszemek kialakulásának. Szerda délután munka után még itthon egy pillantást vetettem az OMSZ radarképére. Ekkor már láttam, hogy Vas megyében egy szupercella ólálkodik, melynek felhőzete már kezdte eltakarni a Napot, úgyhogy a hegyünkre siettem, ahol megvártam a további zivatarok érkezését.
Menet közben lőttem pár fotót, a tőlünk északra elvonuló szupercellából:

Az egyik dombtetőn sikerült elkapnom a fenevad egy részét (sajnos a terepviszonyok miatt korlátozott volt a rálátás):

Amikor kiérkeztem a hegyünkre, akkor az égbolton a következő látvány fogadott (sajnos kissé „kiégtek” a képek egy része):

Az első szörnyeteg csapadék és szél mentesen osont el, tőlünk északra, így érdemi esemény nem történt, még dörgést, villámlást sem észleltem belőle, viszont a látvány kárpótolt ezekért.
Nagyjából 10-15 perccel később délnyugat felé nézve láttam, hogy valami elkezdődött. Fokozatosan kezdett elborulni az ég és az égiek a légkör labilitására mammatus felhőkkel figyelmeztettek.

Nagyjából 6 óra felé járt már az idő, mikor a messzi-messzi távolból felbukkant a szupercella peremfelhője. Az előző szupercella elvonulása utáni csalódottságom hirtelen izgalomba váltott, az adrenalin szinte ismét az egekbe szökött és lelkesen kezdtem fotózni a közeledő fenevadat.

Még egy közös képre is futotta:

Majd, ahogy a fenevad közelebb lépett, felhőszakadással, viharos széllel és 2 cm körüli jéggel támadt rám, ezért „szégyen a futás, de hasznos” üzemmódra váltottam és fedezékbe vonultam. A vihar esti sötétségbe borította a környéket, valamint egyes fákat is megszabadított felesleges ágaiktól, az utakat víz és sár átfolyásokkal lepte el.

A következő képeket már Keszthelyen készítettem, mobiltelefonnal:

Mindent összefoglalva igencsak eseménydús napokon vagyok/vagyunk túl és bátran mondhatom, hogy jókor voltam jó helyen, hisz nem mindennap látok szupercellákat élőben. A két nap eseményeiről összefoglaló videót is készítek a későbbiekben.

Kapcsolat

Magyarországi Viharvadászok és Viharkárfelmérők Közhasznú Egyesülete

info@szupercella.hu

1139 Budapest, Fiastyúk utca 57. 3/3

Adószám (1% felajánláshoz)

18033108-1-41

Készítette

Viharvadászok Egyesülete
CodeOne.hu

Jogi tudnivalók

Az oldalon található minden tartalom (az oldal készítői és az oldali felhasználói által a weboldalon vagy a mobil applikációkon keresztül feltöltött szöveg, kép, videó, mérési eredmény, stb.) - kivéve ahol a feltüntetett információk ettől eltérnek - a Magyarországi Viharvadászok és Viharkárfelmérők Közhasznú Egyesületének tulajdonát képezi. Bármilyen nemű felhasználáshoz az Egyesület írásbeli hozzájárulása szükséges. A weboldal tartalmai szabadon hivatkozhatók a forrás feltüntetésével.

Támogatás, pályázat