2017. június 19. és július 3. között Budapesten tartózkodtam (külön szerencse, hogy e két hetes időszak alatt csak 1, ráadásul nem túl látványos, bár telibe találó szupercelláról maradtam le június 23-án), hazatérésem örömére pedig nem mindennapi ajándékkal kedveskedett a légkör. Július 5-én ugyanis egy hullámzó hidegfront előterében labilis légtömeg érkezett fölénk, és az Alpokban kialakult a szokásos konvergencia-zóna is, mely délután sorra termelte ki a szupercellás zivatarokat.Külön szerencse, hogy ezúttal a nővérem szabadnapos volt, így életemben először úgy igaiból is el tudtam menni vadászni, még ha nem is kellett nagy távolságot megtenni (de azért mindenképp jobb volt 30-40 km-rel közelebbről nézni a cellákat). Az eredmény legalább 5 szupercella lett (így - a kihagyott 23-ait is beleszámolva - már 11 darabnál járok idén).