Blogok

Már kora délután ígéretes habzásnak indult az ég, késő délután pedig rá is zendített az első felhőtömeg.

Ahogy ballagott le a nap, még megsütötte az összeomló mammákat..

A 2015-ös konvektív szezon második komolyabb, szupercellákkal (és MKR-el) kecsegtető felvonására május közepén került sor, erről hoztam 1-2 távoli gyorsított felvételt. Az események gyújtópontja egy nyugat felől Magyarországot megközelítő ciklon hidegfrontja volt, a főbb eseményeket eleinte május 14-ére vártuk, bár ezek előestéje is ígéretesnek tűnt - elsősorban DNY-on és a nyugati határszélen lehetett számítani szupercellákra, bár az előrejelzések szerint ezek részben a várható MKR alkotóelemeiként díszítették volna a Kárpát-medence egét.

2014 augusztus 21-én reggel nyugat felől egy hidegfronthoz kapcsolódóan, egy igen látványos peremfelhős zivatar érkezett Nagyvárad térségébe. A zivatar elég sokat "utazott", mire ideért, de a kelet felé növekvő labilitás életben tartotta, sőt egy kicsit erősödött is. Nagyszalontán (Salonta) látványos peremfelhővel vonult át a rendszer (webkamera alapján). Ekkor nálam még csak egy sötét massza látszott DNy irányába, de hamarosan (5 perc) már nálam is kezdett kirajzolódni a közeledő zivatar struktúrája.

2014. augusztus 11-én nyugat felől egy lassú mozgású, hullámzó hidegfront közeledett felénk, mely a korábbi Bertha hurrikánból kialakult extratrópusi ciklonhoz kapcsolódott. A ciklon erőteljes magassági áramlást hozott magával, így Közép-Európát megközelítve véget vetett a hosszú ideje jellemző jellegtelen áramlási helyzetnek, és végre esély kínálkozott szupercellákra is.

Nem gondoltam az idei szezon elején, hogy egészen július végéig kell várnom, valamire való éjszakai villámfotózásért, azt pedig különösen nem, hogy ekkor szinte 3 egymást követő nap is eltelhet úgy, hogy MKR érkezik, de a lecsapó villámok szabadságra mennek. Persze, ahogy látni fogjátok, azért volt abban is részem illetve részünk Rajmi barátommal, de ez a szezon úgy látszik nem a villámfotósok álma: legalább is errefelé nem...

07.28

Július utolsó előtti napja már napok óta ígéretesnek tűnt, bár bennem ez igazán csak aznap realizálódott, ugyanis az előtte lévő 4 napon Egerben nyaraltam, ahol nem tudtam figyelemmel követni a várható helyzetet. Lényeg a lényeg, az aznap reggel a GFS által által mutatott 2000 J/kg körüli CAPE, közepes szélnyírás, magas nedvesség és egyebek jó előjelek voltak egy délutáni csihi-puhira.

Ma este egy különösebben nem vérmes, de látványban annál szebb zivatar látogatta meg a Balaton térségét, ritka szép peremfelhős parádét felvonultatva, amit sikerült lekapnom az Obszervatórium tetejéről.

Itt még Veszprém környékén járt, de a peremfelhő már sejtette az izgalmakat:

Ez ugye észak felé látszott. Északnyugat felé helyes kis tyndallos gomolyok törtek az ég felé: