kaLman blogja

Ma este egy különösebben nem vérmes, de látványban annál szebb zivatar látogatta meg a Balaton térségét, ritka szép peremfelhős parádét felvonultatva, amit sikerült lekapnom az Obszervatórium tetejéről.

Itt még Veszprém környékén járt, de a peremfelhő már sejtette az izgalmakat:

Ez ugye észak felé látszott. Északnyugat felé helyes kis tyndallos gomolyok törtek az ég felé:

A Pünkösd Hétfő olyan dolgokkal ajándékozott meg engem, amire még nap elején sem nagyon számítottam, pláne, hogy az előző napi és a pénteki squall line parádéval már amúgyis el voltam telve egy kicsit. Egy-egy zápor, zivatar - gondoltam nap elején, még zöldfülűen - benne van a helyzetben, de igazából ez egy kellemes front mögötti helyzet.

A ma délutáni "frontbetörés" után közvetlenül az elvileg már stabilizálódó, de a konvektív analízisek alapján még jelentékeny labilitással bíró levegőben egy igen erőteljes cb indult fejlődésnek Veszprémtől keletre, amit Siófokról remekül meg lehetett figyelni. Bár a cb először szétterült a nagyjából 4-5 km-en található zárórétegen (amit a középtroposzférikus teknő hátoldala produkált), az rögtön szemet szúrt, hogy a szétterült üllő mennyire el van fújva, ráadásul enyhén meg is van dőlve a feláramlási torony.

A vasárnap esedékes újabb konvektív fesztivált vadászat helyett helyhez rögzítetten, Siófokon akartam átélni. Több okból is: egyrészt aznap reggel léptem le szolgálatból, és hulla fáradtan nem volt ingerenciám furikázni, másrészt ez a rém kényelmes opció idén már bevált párszor, és várakozásaim szerint Siófok megint pont beleesett a szupercellás zónába a délutáni órákra. Ilyen kilátásokkal viszont kinek van kedve a drága benzinpénzt szórni, amikor a vad jó eséllyel házhoz is jön?

A vasárnapi nap számomra takarék üzemmódban telt, már ami az időjárás követését illeti. Pedig ugye 2-es konvektív előrejelzés volt érvényben, és szép dolgokat vártunk az országban, de egyéb elfoglaltságaim miatt a rögzített viharmegfigyelés opciója kínálkozott számomra. És mit tesz isten, az esti órákban egy gyönyörű, kettéváló szupercella tisztelt meg jelenlétével. 

A hétfői nap Skyshooter Viktorral beadott adrenalin-injekciójának hatóanyagai és mellékhatásai a következők voltak: 
- 500 km levezetett kilométer (Budapest-Siófok-Tamási-Bonyhád-Bátaszék-Jánoshalma-Kecel-Kecskemét-Budapest)
- eszméletlenül elnyírt, majd szépen bedurranó felhők a délről közeledő rendszer előtt

A mai, délnyugatról érkező hidegfront mentén egy radarreflektivitási szempontból nem igazán erős, de vizuálisan annál látványosabb squall line vonult át a Balatonon, és Siófokon is. Pár kép a siófoki obszervatóriumból:

A közeledő arcusfelhő és a vízfelszín érdekes kontrasztja (plusz egy koszdarab a CCD-n :( ) 

Péntek reggel utoljára indultam neki a szállásom és a konferencia helyszínéül szolgáló Es Baluard múzeum közötti fél órás, a palmai kikötő mellett vezető sétámnak. Elérkezett az utolsó (csonka) nap, és egy hidegfront révén egyúttal állítólag az ősz is, bár ebből  vajmi keveset lehetett érezni még reggel. Ugyanaz a napfényes hangulat, ugyanaz a kezdetben kellemes, később kellemetlenné váló, gatyaolvasztó meleg (délutánra azért befelhősödött, de fázni akkor sem fáztunk).

Ez egy könnyedebb etap lesz, állapítottam meg magamban reggel, átfutva az aznapi programot. Ez úgy is lett volna, ha kapásból nem hagytam volna a szálláson a fényképezőgépemet, amivel lehetetetlenné vált a diák megfelelő rögzítése és a mai bejegyzés megfelelő illusztrálása (pár ramaty minőségű telefonos kép készült csupán). Közben már be kellett volna fejeznem a szerdai nap összefoglalóját, mialatt már javában mennek az új előadások, amiről szintén írni kéne majd másnap, na de mindezt hogyan, ha nem tudok odafigyelni.