kaLman blogja

Ismét egy maratoni nap: reggel 9-től este 18:30-ig 15 perces beszédek, rengeteg új magvas gondolat, elképzelés, teória hosszú órákon keresztül. Azon gondolkozom, agyat kéne cserélni, hogy ezt megfelelően bírjam. Vagy csak simán magammal hozni egy helyettest, aki figyel helyettem, míg én kiszellőztetem a fejem, mondjuk strandolás közben. Na de félre a deviáns gondolatokkal, lássuk milyen érdemleges dolgok is történtek. A nap első felében a távérzékelés zivatarkutatásban betöltött szerepét boncolgatták az előadók mintegy négy órán keresztül.

A második nap kicsit lazábban kezdődött, aztán annál durvábban folytatódott, már ami a mély szakmázást illeti. A délelőtt nagy részében a heves viharok társadalomra gyakorolt hatásáról, néhány nevezetes nagyobb régmúltbéli (értsd 17. századi) osztrák és angol heves zivatarról, valamint az előrejelző és veszélyjelző meteorológus és az átlagember közötti információcsere minőségével kapcsolatos prezentáció hangzott el.

A vasárnapi lazítás után (kilométerek az óvárosban, beletekintés pár istentiszteletbe a gyönyörű templomokban, tapasz és sör egy helyi étteremben, és a nap végén a megérdemelt fürdés a kellemesen langyos tengerben) hétfőn reggel beindult a nagyüzem: egy alagútszerű katakombában megkezdődött a konferencia gerincét adó maratoni előadássorozat (más néven tudományos program). A maratoni jelző nem túlzás, ugyanis összeszámoltam, a négy és fél nap alatt 101 prezentáció hangzik el, ami egy elképesztően magas szám.

Október 3. és 7. között kerül megrendezésre immár hatodik alkalommal a Heves Viharok Európai Konferenciája (ECSS) a spanyolországi Palma de Mallorca szigetén, ami a legrangosabb európai összejövetel a témában. A kétévente vándorló konferencia mostani öt napja alatt is számtalan európai és amerikai szaktekintély gyűlik össze, hogy előadások és poszterek  révén eszmét cseréljenek a szakterület (azaz a zivatarkutatás) legújabb vívmányairól, eredményeiről.

Ma késő este, kora éjjel ellepték a zivatarok a Balatont, igazi villámparádéval megörvendeztetve a víz körül élő, meteorológiát szerető embereket. A modoros bevezető után térjünk is gyorsan a lényegre: szupercellás zivatar haladt el a Balatontól északnyugatra, amit sikerült fényképesen ledokumentálni, köszönhetően az intenzív villámtevékenységnek. Mórickarajzokat, nyilacskákat most senki ne várjon, a tegnapi lecke után tessék felismerni a tipikus jegyeket (nehezítés, hogy itt most falfelhő is van!).

Ma délután csodás szupercellás képződményt sikerült megfigyelnem a siófoki viharjelző obszervatóriumból. Az előrejelzéseknek megfelelően egy délnyugati-északkeleti csapásirány mentén haladt végig a Balaton mentén, és este 6 körül ért Siófokra. A nagy zivatarhoz képesti üllő szinti szélsebességek (25-30 m/s) már a nap elején arra engedtek következtetni, hogy jellemzően LP szupercellák fognak kialakulni, így nem is ért teljesen meglepetésként, amikor a cella érkeztével megpillantottam az RFD-ben a szinte teljesen csapadékmentes felhőalapot.

Az, hogy az USA-ban sokkal markánsabbak a konvektív helyzetek, sokkal gyakoribbak és erősebbek a szupercellák és a tornádók, mindenki által ismert dolog. Az már kevésbé nyilvánvaló, hogy miért is van ez. Másmilyen lenne ott a légkör? Más törvényszerűségek szerint működnek ott a zivatarok? Valamilyen okból mozgékonyabb arrafelé a levegő? Vagy egészen profán módon nagy országnak nagy tornádó dukál?