A május 23-án Oklahoma City tágabb környékén levadászott szupercellák videója feltöltésre került. Ezen a napon egy középszintű felhőtölcsért, egy távoli tornádót és több ízben is brutális jégesőt sikerült dokumentálni, ráadásnak a végére egy látványos villámshow-val.
Az Adában töltött éjszaka után május 22-én egy izmos moderate risk-re ébredtünk, de a modellek nem tették könnyűvé a célterület kiválasztását. Az eredeti elgondolásunk az volt, hogy Oklahoma ÉK-i csücskébe megyünk, és ezt támogatta a NAM és a RUC modell is. Azonban az alacsony szintű szélnyírásban lényeges különbség adódott a GFS-hez képest, mely ezt a paramétert a labilitással együtt D-en maximalizálta, így végül közös egyetértéssel az Oklahoma-Texas határvidéket jelöltük meg optimális pozícióként.
2011.07.20-án délelőtt, a munkahelyről pislogva időnként a radarra, döbbenten láttam, hogy mindössze kb. 30 km-en múlott, hogy az évtized vihara vonuljon át Tószeg felett (Nagykőrösön, szülővárosomban, és egyben Keresztapámék lakóhelyén, igen komoly károkat is okozott). Késő délután, munkám vége felé közeledve, ismét erősen dörzsölgetnem kellett a szememet, mert valami igen messziről indulva ugyan, de kitartóan közeledett felém.
Miután briliáns elmével rájöttem, hogy Zsuzzzs nevű kolleganőnk szinte a szomszédunkban lakik, gyorsan felvettük a kapcsolatot, és megállapodtunk, hogy este együtt fogunk ... khmmm, izé, hogyismondjam, vadászni... :). Megbeszéltük, hogy fél nyolc körül találkozunk a 17 (+2) emeletes ház kapujában, akkor még nincs késő. Így is lett, de beugróként szegény lány idegrendszerét azért sikerült egy kicsit megtépáznom, mert még beugrottam a boltba egy túlélőcsomagért. (cigi :) )
Ma késő este, kora éjjel ellepték a zivatarok a Balatont, igazi villámparádéval megörvendeztetve a víz körül élő, meteorológiát szerető embereket. A modoros bevezető után térjünk is gyorsan a lényegre: szupercellás zivatar haladt el a Balatontól északnyugatra, amit sikerült fényképesen ledokumentálni, köszönhetően az intenzív villámtevékenységnek. Mórickarajzokat, nyilacskákat most senki ne várjon, a tegnapi lecke után tessék felismerni a tipikus jegyeket (nehezítés, hogy itt most falfelhő is van!).
Ma délután csodás szupercellás képződményt sikerült megfigyelnem a siófoki viharjelző obszervatóriumból. Az előrejelzéseknek megfelelően egy délnyugati-északkeleti csapásirány mentén haladt végig a Balaton mentén, és este 6 körül ért Siófokra. A nagy zivatarhoz képesti üllő szinti szélsebességek (25-30 m/s) már a nap elején arra engedtek következtetni, hogy jellemzően LP szupercellák fognak kialakulni, így nem is ért teljesen meglepetésként, amikor a cella érkeztével megpillantottam az RFD-ben a szinte teljesen csapadékmentes felhőalapot.
Tegnapi napomat Meteorman, Csillag, Storman és barátnője társaságában töltöttem a Velencei tó partján. A fürdés, lángosozás, sörözés közben természetesen szó esett a mai szupercellás helyzetről is. Bőségesen volt időnk kitárgyalni a helyzetet, így mire hazaértem, már nagy reményekkel vártam a mai napot. Láthattam, hogy nagyjából a Nagykanizsa-Budapest sáv tűnhet megfelelőnek egy-két eseményre. Azért nem mertem magam nagyon beleélni se, hiszen a múlt csütörtök is nagy szívás volt, pedig akkor is bíztam a dolgokban.
Július 14-én kora délutántól késő éjszakáig a szupercella.hu DNY-i helytartóival, a Nagykanizsai Viharvadászokkal tucatnyi szupercellát vadásztunk le Muraszombat-Letenye térségében, az egymás után érkező újabb és újabb példányok közül az alábbi képeken láthattok némi ízelítőt. Egyelőre csak képeket illesztek be, de később jön részletesebb beszámoló és videó is. Csemegézzetek, jó étvágyat :)
Nem gondoltam, hogy az egy hetes svédországi kintlétem utolsó napján, július 2-án izgalmas konvektív helyzetnek leszek tanúja Európa ezen nem éppen szupercellákról híres táján, de a légkör ezúttal nem az általában megszokott forgatókönyv alapján viselkedett.
Konvektív szempontból a július 2-a is ígéretesnek tűnt, ezért úgy döntöttem felmegyek a Bükk-fennsíkra, hogy a környező zivatarokat minél jobb helyről figyelhessem meg. A szombat délelőtt még nem indult túl biztatóan, hiszen útban fölfelé folyamatosan esett az eső. Kicsit aggódni is kezdtem, hogy a dolgok egyelőre nem úgy festenek, ahogyan én szeretném, no de az időjárás sem az állandóságáról híres, így haladtam tovább fölfelé. Mire megérkeztem a Bálványra, mintha a redőnyt húzták volna föl, úgy vonultak el az esőfelhők és sütött ki a nap.
