Zivipötty blogja

Az előző blogbejegyzésemben említett május eleji szárnypróbálgatások után a május végi, június eleji konvektív helyzetig kellett várni az Alpokalján a következő szupercellák előfordulására, de ezek sem voltak vérmes jószágok, sem kinézetben, sem erősségben. Elsőként május 25-én egy ciklikus szupercella vonult el Egyházasrádóctól keletre, majd június 3-án délelőtt előbb egy rövid életű beágyazott szupercella ért el bennünket, majd nem sokkal később egy LP szupercella alakult ki délnyugat felé.

A hosszúra nyúlt márciusi és áprilisi szárazság után a május elején átvonuló hidegfrontok jóvoltából végre az Alpokalján is megnyíltak az ég csatornái, és a frontok közötti-mögötti mérsékelten labilis légtömegben némi konvektív akciót is hozott az utolsó tavaszi hónap első három napja.

2019. október 2-án nyugat felől egy markáns hidegfront érte el az országot. A front előtt még enyhe idő volt, az Alföldön sokfelé a 25 fokot is meghaladta a csúcshőmérséklet, de másutt is 20 fok felett alakultak általában a maximumok. A front előterében főként a délnyugati országrészben labilizálódott a légkör, és mivel igen jelentős, 20-25 m/s-os szélnyírás is jelen volt, esély nyílt szupercellák kialakulására.

2019. június 23-án a modellek által előrejelzett paraméterekhez képest meglepetésszerűen egy (marginális) szupercella alakult ki Ferihegy mellett, mely Pestszentlőrincen kis területen komoly felhőszakadást is okozott, és éppen a repülőtér felett haladt át. Esettanulmányomban ennek a cellának a hátterét járom körül az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) radarképei, a reptéri meteorológiai mérőrendszer adatai, valamint saját megfigyeléseim alapján.

Bevezetés - szinoptikai helyzet:

2019. július 2-án egy hidegfront érte el hazánkat. Ennek előterében labilis, de viszonylag száraz légtömeg helyezkedett el felettünk, ráadásul a front a legalsóbb szinteken már előző éjszaka kifutott, így viszonylag mérsékelt konvektív események voltak várhatóak, és azok is csak az északkeleti és délnyugati megyékbe.

A június első felében jellemző meleg és többnyire száraz időt követően a hónap közepétől néhány napra mozgalmasabb, zivataros időjárás köszöntött be. Ennek legérdekesebb momentuma számomra az időszak utolsó napján, június 23-án volt, amikor Ferihegyen észlelői szolgálatom közben egy (hibrid?) szupercellás zivatart követhettem végig. A légköri helyzetet ekkor egy tőlünk délre elhelyezkedő hidegörvény alakította, melynek áramlási rendszerében délkelet felől nedves, labilis légtömeg áramlott az országba.

2019. május 3-án egy hidegfront érte el az országot, mely mentén esély nyílt zivatarok kialakulására. A modellek főként a déli országrészt preferálták, és délelőtt hamar kiderült, hogy Budapesten vagy annak közvetlen közelében valóban nincs esély érdemi konvekcióra, a frontális konvergencia mentén azonban előbb Vas és Zala megyében, majd a Balaton környékén egyre több zápor, zivatar pattant ki. Bár a modellek előzetesen csak 10 m/s körüli nyírást vártak, amikor dél körül nézegettem a konvektív analízist, azon 15 m/s körüli értékek is voltak a déli országrészben, miközben a felhasználható konvektív energia elérte az  500-1000 J/kg-ot. Mivel áprilisban lemaradtam mind az otthoni, mint a budapesti zivatarokról, így március 9-e óta nem éltem át egyet sem, ráadásul Egyházasrádócon késő délelőtt egy intenzív zivatar vonult át mindössze egy nappal azt köveően, hogy közel egy hétnyi otthoni pihenést követően vissza kellett jönnöm Bdapestre, úgy döntöttem, ez így már nem mehet tovább, és levonatozok délre. A gyors és könnyű elérhetőség miatt a Ferihegyen átmenő szegedi vonalra és gyorsvonatra esett a választás, azon belül pedig Kiskunfélegyházára. Az út végül felemásra sikeredett, mivel zivatart ezúttal sem sikerült átélnem, ugyanakkor a jó időzítésnek hála lávány azért akadt, és a városban egy jó kis zápor is elkapott, előtte pedig Kecskemétnél végignézhettem egy szupercella legyengülését.

A sok, de többnyire csak egy- vagy multicellás zivatarral tarkított nyár után szeptember eleje valódi csemegét hozott a viharvadászoknak. Ekkor ugyanis nyugat felől egy lassú mozgású magassági hidegörvény közelítette meg, majd érte el az országot, mely kedvező feltételeket teremtett kiterjedt zivatarok, zivatarrendszerek létrejöttéhez. Emellett szeptember első két napján nagyobb mértékű szélnyírást is előidézett, így hosszú idő után reális esély nyílt szupercellákra. Az események java a Dunántúlra és a középső országrészre volt várható, és ez realizálódott is. Ott az egymást követő zivatarrendszerek által érintett területeken helyenként a 100 mm-t is meghaladta a 4 nap alatt lehulló csapadékösszeg.

A július 14-ei szerencsés szupercellás szombat után a légkör gyorsan visszaállt a nyáron már megszokott sekély ciklonos kerékvágásba. Így augusztus 10-éig és 14-éig kellett várni, hogy két gyenge hidegfront felborzolja kissé a kedélyeket, és ismét esélyt teremtsen érdemlegesebb (nem egy helyben toporgó, egycellás) konvekcióra is. Olyan szempontból ezúttal is szerencsém volt, hogy mindkét hidegfront egy-egy szabadnapomon érkezett, ugyanakkor a műsor azért hagyott némi kívánnivalót maga után.

Bár a tél február végén belehúzott, és márciusban is csak lassan tágított, ez a hónap azért meghozta az első konvektív eseményeket is. Egyházasrádócon már a február végi és a március közepi téli intermezzo között megvolt az első zivatar 14-én, majd a hónap legvégén Budapesten is akadt konvektív látnivaló.