A sok, de többnyire csak egy- vagy multicellás zivatarral tarkított nyár után szeptember eleje valódi csemegét hozott a viharvadászoknak. Ekkor ugyanis nyugat felől egy lassú mozgású magassági hidegörvény közelítette meg, majd érte el az országot, mely kedvező feltételeket teremtett kiterjedt zivatarok, zivatarrendszerek létrejöttéhez. Emellett szeptember első két napján nagyobb mértékű szélnyírást is előidézett, így hosszú idő után reális esély nyílt szupercellákra. Az események java a Dunántúlra és a középső országrészre volt várható, és ez realizálódott is. Ott az egymást követő zivatarrendszerek által érintett területeken helyenként a 100 mm-t is meghaladta a 4 nap alatt lehulló csapadékösszeg.
Én ezekben a napokban Budapesten tartózkodtam, de szerencsére ott sem maradtam ki az eseményekből, sőt, jobban jártam, mintha otthon lettem volna. 1-jén nappalos észlelő szolgálatot láttam el Ferihegyen, így a toronyból remekül végigkövethettem az eseményeket. A modellek alapján csak a késő délutáni-kora esti órák környékén kellett volna beindulniuk az eseményeknek, de az időjárás ezzel nem törődött. Már dél előtt (emelt konvekciós) zivatarok alakultak ki ugyanis Kecskemét mellett, melyek aztán épp a repteret vették célba, és fél 1 után meg is érkeztek. Az emelt konvekció lévén ezek ugyan nem voltak különösen látványosak, a lecsapókkal viszont nem spóroltak, és jó pár a közelben csattant. Egy épp a torony tetején lévő radarba vágott be akkora reccsenéssel, hogy majd' leestem a székről az 1 órás METAR kiadása közben. :D
A zivatar elvonulta után kisütött a nap, de nem sokáig maradt nyugodt a légkör. Fél 3 körül ugyanis újabb, kis cellák pattantak ki a környéken, melyek közül már néhány érdekesebb is akadt. Elsőként rögtön az először kifejlődő góc tőlünk északnyugatra, mely vizuálisan egy ideig szupercellás jegyeket mutatott. A lencseszerű feláramlási alap és a határozott, megdőlt fő feláramlási torony több, mint fél óráig megfigyelhető volt, és az egyik pesti kamerát animálva látszott, hogy az utóbbi rotált is. Mindezek alapján valószínűsíthető, hogy a góc legalább hibrid szupercella lehetett. (Sajnos a párás levegő kicsit nehezítette a megfigyelést.)
Ezt délnyugat felől egy újabb zivatar követte, mely érintette a repteret is 3 óra körül. Az elvonulása után rövid ideig ennek is volt szupercellás beütése, egy kis csapadékmentes feláramlási alappal. Ez a góc azonban hamar beleolvadt a környezetében kialakuló újabb cellákba, és szétesett.
Végül egy mini LP szupercella jellegű zápor is elhaladt tőlünk délnyugatra nem sokkal később. Ez a góc a radarképek alapján több, mint 1 órás élettartammal rendelkezett, és mintha enyhén ki is tért volna balra az áramlásból. Vizuálisan is anticiklonális példánynak tűnt, így ez esetben valószínűsíthető a leginkább, hogy valóban szupercella volt.
A fő műsor kora este, sötétedés körül kezdődött, ami megfelelt a modellek korábbi várakozásának. Én már hazafelé tartottam, amikor Budapesttől délnyugatra összeállt a zivatarok első, vonalba rendeződött hulláma, és viszonylag gyorsan közeledett a város felé. Mivel 7 óra után járt az idő, már sötétedett is, és láttam, hogy egyre jobban villog, így gondoltam, leszállok a buszról egy megállóval korábban, aminek a közelében a házak között van egy kis nyílt, dombos rész, elég jó kilátással. Ez nagyon jó ötletnek bizonyult, ugyanis ahogy odaértem, egy beágyazott szupercella tárult a szemem elé, szép klasszikus struktúrával. Lassacskán az egész előbújt a házak mögül, miközben elég gyakran villámlott belőle. Egy szép lecsapót sikerült is elkapni, és mint utóbb kiderült, ugyanezt Storman is megcsípte. :) (Mivel állvány - és bicikli :D - híján csak a táskámra tudtam letenni a gépet, egy-két kép kicsit bemozdult közben.)
Körülbelül negyed óráig néztem a szupercellát, majd ahogy elhúzódott északabbra, hazaindultam, mivel vészesen jött a csapadék az egyre közelebbi lecsapókkal, és gyalog még 5-6 perc kellett, míg hazaértem. De a jó időzítésnek hála pár perccel a csapadék megérkezése előtt sikerült ezt abszolválni. Bár a szupercellával érkező zivatarlánc végül elég hamar átvonult, mögötte éjszaka még 3 hullámban érkeztek zivatarok, előbb 10 óra, majd éjfél körül, végül 4 óra után. Ezek közül az első és az utolsó kör ismét szolgáltatott pár közelebbi lecsapót is, illetve összességében kiadós csapadék hullott. Ferihegyen a kora délutáni 2 és az éjszakai 4 hullám összesen 42 mm csapadékot eredményezett.
2-a ott folytatta, ahol az előző nap abbahagyta. A rövid reggeli nyugit követően kora délelőtt ismét zivatarok pattantak ki Budapesttől délre, melyek 10 óra után el is érték Pestszentimrét. E mögött az M5-ös autópálya mentén egy hosszan elnyúló záporos-zivataros csapadékzóna alakult ki, ami egészen a kora délutáni órákig a térségben tevékenykedett. A záporok mellett dél és 2 óra körül zivatarok is előfordultak. Így a térségben kissé több, mint 24 óra alatt végül 9 hullámban vonultak át zivatarok, ami szeptember elejéhez képest nem volt rossz teljesítmény. A konvekció formája ekkor is emelt volt, így túl sok látvány nem akadt, de azért közbe-közbe rápillantottam a rendszerre.
Ezen a napon szintén estére, éjszakára nézett ki az események java, és ez végül így is lett. Késő délután, kora este a Dunántúlon egy-két szupercella is előfordult, de a dominánsak ezúttal is a tartósan életben lévő, kiterjedt zivatarrendszerek voltak. Ezek, ahogy az már korábban kezdett látszani, Budapesttől nyugatra, délnyugatra tevékenykedtek. Így az éjszakai észlelő szolgálatom nyugodtan telt, viszont gyakori távoli villogással. Reggelre azonban elérte Budapest térségét az addigra már legyengülő csapadéktömb, így kisebb záporok előfordultak, valamint 7 óra után hazafelé az egyik gócból egyet villámlott is.
3-án elérte az országot a hidegörvény, így egyrészt lecsökkent a nyírás, másrészt pedig a labilitás is visszafogottabb lett, köszönhetően a több felhőből (kevesebb napsütésből) adódó hőmérséklet-csökkenésnek. Az előző éjszakai zivatarrendszerek lassan oszladozó maradványfelhőzete miatt napközben csak néhol alakultak ki zivatarok, estére azonban ismét aktivizálódott a légkör. Akkor Budapest déli részét is érintette egy zivatar, de ez gyorsan átvonult, és nem is kísérte semmi érdemleges esemény.
4-én egy alacsonyszintű ciklonális örvény is létrejött az ország közepén, mely délelőtt többfelé - így Budapesten is - okozott esőt, záport. Délutánra azonban Budapest térségében csökkent a felhőzet, és az egy-két órás napsütés hatására mérsékelt konvekció kezdődött. Ferihegy közelében egy összeáramlási vonal is jelen volt, mely mentén 3 óra körül határozott gomolyfelhő-képződés indult meg. A zóna látványosan gomolyogva közelítette meg a repteret, még egy kisebb Cb is kialakult mellettünk, de dörgésre végül nem futotta belőle.
A lassan mozgó, tartós összeáramlás a hidegcsepp örvényességével, a meglehetősen nedves alsó légréteggel és a felmelegedő levegő hatására megnövekvő alacsonyszintű hőmérsékleti gradienssel együtt esélyt kínált felhőtölcsérek kialakulására. Ez végül realizálódott is, mivel a környéken több helyen észleltek tubát, sőt Hernád mellett valószínűleg tornádó is kialakult (Nagy Eszti észlelése alapján). Fél 5 előtt Ferihegytől délkeletre is lenyúlt egy kis tuba, ami egy-két percig élt, majd visszahúzódott. Nem sokkal ezután is voltak azonban még kisebb próbálkozások (az utolsó képen az irányítótoronytól kissé jobbra, illetve a szivárványnál), melyek akár újabb tubák lehettek.
Végül a konvektív időszak néhány távoli zivatarral és egy látványos naplementével zárult 5-én. Csapadék ekkor már nem hullott, így Ferihegyen 75 mm-rel zárt a hidegörvény. Soha rosszabb "ősz"-kezdetet! ;)
