Az, hogy az USA-ban sokkal markánsabbak a konvektív helyzetek, sokkal gyakoribbak és erősebbek a szupercellák és a tornádók, mindenki által ismert dolog. Az már kevésbé nyilvánvaló, hogy miért is van ez. Másmilyen lenne ott a légkör? Más törvényszerűségek szerint működnek ott a zivatarok? Valamilyen okból mozgékonyabb arrafelé a levegő? Vagy egészen profán módon nagy országnak nagy tornádó dukál?
Nos, a légkört egészen hasonló törvényszerűségek mozgatják Amerikában, mint itthon, sőt, az ország, ezen belül is kitüntetett Tornádó-folyosó (a Sziklás-hegység és az Appalache-hegység közötti sík terület - lásd alábbi képen fekete karikával) is ugyanúgy a közepes szélességeken található, mint Magyarország, és bár az USA valóban nagy ország, ennélfogva a viharok száma is magasabb, viszont ilyen logika mentén Oroszországban is dúlnia kéne a kamionreptető forgószeleknek, ami valamiért mégsem jellemző arrafelé. Ebből is látszik, az okokat valahol máshol kell keresni.
Amerika kivételezett helyzetét konvektív szempontból leginkább sajátos domborzatának köszönheti. Az ország nyugati harmadát (nagyjából 2000 km szélesen elterpeszkedő) hegyvidék uralja, ahol a legmagasabb csúcsok (a Sziklás-hegységben) 4000 m fölé nyúlnak. A domborzat kelet felé nem hirtelen, hanem fokozatosan megy át alföldi síkságba, a közbenső, megemelt (hozzávetőlegesen 1000 m magas), kelet felé fokozatosan lejtő „fennsíkot” nevezzük Prérinek (angolul „Great Plains” - az alábbi képen kék karikával). A legtöbb tornádó ezene a területen fordul elő, ez a tulajdonképpeni Tornádó-folyosó.
Tehát adott egy bizonyos (többnyire közép) szinteken extrém labilis légtömeg, ami az alföldi államokat elérve teljesedik ki a maga valójában. Ez a rétegződés azonban kétélű fegyver: egyrészt a levegőt kiszárítja, így hiába labilis a légkör, a feláramlásokat és a felhőket a száraz levegő bekeveredése halálra ítéli; másrészt ez a fajta süllyedő melegedés erőteljes inverziót idéz elő az alacsonyabb rétegekben, ami konvektív tiltásként jelentkezik: a talaj alapú konvekciónak át kell törnie a tiltást ahhoz, hogy a labilis rétegeket elérje. Az alábbi ábrán (emagram) tipikusan egy ilyen rétegződést láthatunk bő egy héttel ezelőttről, vasárnapról Oklahoma térségéből.
Ennek az intenzív, zavartalan nedvességadvekciónak a következménye aztán a következő vertikális profil:
Ha az imént részletezett, figyelemre méltó labilitási és nedvességi viszonyokhoz kellően nagy vertikális szélnyírás társul, akkor adottak a feltételek igen intenzív szupercellák létrejöttéhez. Ami a szélnyírási feltételeknek az itthonihoz képest egy pluszt ad, az a már említett délies, intenzív áramlás a ciklonok meleg szektorában, amit az ottani terminológia gyakran „low-level jet”-nek nevez (nagyjából a nálunk használatos meleg-nedves szállítószalag megfelelője). Ez az erős délies szél általában markánsan jobbra forduló hodográfot eredményez, ami együtt jár a helikalitás megnövekedésével (lásd alábbi hodográf ábra), és készen is vannak a feltételek hosszú életű szupercellák, erős tornádók garázdálkodásához. Ha még ehhez hozzávesszük, hogy ezek a feltételek egy hatalmas sík, domborzati akadályoktól mentes nagy, homogén tányéron állnak fenn, könnyű elképzelni, hogy milyen pezsgés mehet ott a tavaszi hónapokban.
Egyébként az, hogy ez a low-level jet a 0-6km-es szélnyírás megnövekedésében is szerepet játszik, már nem olyan egyértelmű dolog. Abban az esetben ugyanis, ha az alacsonyszintű áramlás iránya hasonló a magassági áramlás irányával, a két szinten uralkodó szél vektorkülönbsége, azaz a szélnyírás jóval kisebb lesz, mint abban az esetben, ha például az alacsonyszintű délies szélhez a magasban intenzív északnyugatias szél társul. Utóbbi eset az, amikor a low-level jet okozta szélnyírás a megfelelő módon hozzá tud járulni erős szupercellák kialakulásához.
Összefoglalva tehát Észak-Amerika konvektív szempontból két lényeges, leginkább domborzati, földrajzi körülménynek köszönheti kivételes helyzetét, nevezetesen:
- A nyugati hegyvidék felől érkező nyugatias áramlás lassú, fokozatos süllyedése miatt a középső, alföldi államok felett középszinteken extrém labilissá válik a légkör.
- Alacsony szinteken a ciklonok előoldalán délről, a Mexikói-öböl felől meleg, nedves légtömegek határozott áramlással akadálytalanul haladhatnak észak felé. Ez az advekció nagy területen átfedésbe kerül a középszintű extrém labilis rétegződéssel, így ezeken a helyeken kiemelten kedvezővé válnak a feltételek intenzív zivatarok kipattanásához.
- Az intenzív délies áramlás megfelelő körülmények között jócskán megnövelheti a szélnyírást, továbbá markánsan jobbra forduló hodográfot eredményezhet, ami megfelelő táptalaj a hosszú életű és erős tornádókat világra hozó szupercellák létrejöttéhez.