2017. augusztus 27-én egy hidegfront érkezett, mely méltóképpen zárta le a nyári konvektív időszakot. Bár ezúttal is az a nyáron gyakori forgatókönyv zajlott, hogy elég száraz légtömegre futott rá a front. Délután és este azért több zivatar is előfordult Vas megyében, melyek közül néhány szupercellává fejlődött, de ezek a száraz levegő miatt jellemzően LP karakterisztikával rendelkeztek. Nekem 3 példányt sikerült megfigyelnem itthonról, de a radarképek alapján még feltehetőleg volt ezen kívül egy-kettő (legalább marginális) a térségben.
Valószínűsíthető, hogy számomra ezek jelentik a konvektív szezon végét is, hiszen szeptembertől munkába állok Budapesten és így oda is költözök. De láttam én már szupercellát decemberben is (az ominózus karácsonyi zivataros esetkor 2009-ben), úgyhogy ha lesznek még szupercllás kilátások a későbbiekben, és éppen ráérek (vagy a nővérem), megpróbálom őket kihasználni. Tervben van egy kis számadás is az idei szezon szupercelláiról, de ezzel megvárom az év végét. Előzetesen annyit mondhatok, hogy augusztus 27-e a 10. szupercellás nap lett, és ezzel a 3 példánnyal összesen 20 db szupercellát sikerült megfigyelnem eddig.
A száraz levegő miatt az érdemleges konvekció csak a délután derekán, 3 óra után indult meg tőlünk északnyugatra, de a sok napsütésnek köszönhetően legalább így labilizálódott a légkör. Eleinte még viszonylag rövidebb, kb. fél-háromnegyed órás élettartamú zivatarok alakultak ki a Kőszegi-hegység térségében. Az utolsó ilyen góc szép terebélyes üllőjét már én is megfigyeltem fél 5 körül.
És mintha csak a légkör tudta volna, hogy kimentem fotózni, épp akkor kezdte bontogatni a szárnyait az első szupercella, ennek a gócnak az előterében, attól kicsit balra. Hamar üllőt növesztett ő is, melyet gyorsan el is nyírt a szél, illetve már ekkor látszott a fel- és leáramlás elkülönülése.
A cella rövidesen jókora feláramlási alapot épített ki, viszont a száraz alsó légréteg miatt a felhőalap elég magasan helyezkedett el, és falfelhő sem tudott kialakulni. Egy-két alkalommal látszott csak pár percre kisebb falfelhő-kezdemény, ahogy a csapadék felől kisebb fractus-okat szívott fel a feláramlás. A feláramlási tornyokat sajnos hamar kitakarták a cella előtt lévő gomolyok, de a zalaegerszegi webkamerán jól végigkövethető volt (utólag visszanézve), ahogy egymás után épültek bele a szupercella magjába. A zivatart viszonylag ritka villámtevékenység kísérte, de ennek nagy részét lecsapók adták, jó párat láttam is belőlük a távolban. Érdekességképp megjegyzendő, hogy miközben figyeltem a szupercellát, a hőségben és az éppen csak lengedező délies szélben néhány kisebb porördögöt is láttam, melyek nem csak a már kopár szántókon vonultak, hanem olykor az előttem lévő szójatábla sárguló leveleit is megtáncoltatták.
A szupercella fél 6-ra megközelített bennünket, bár így is tőlünk északkeletre haladt el. Eközben viszont már gyengülni kezdett, majd közel másfél órás élettartam után 6 órára feloszlott. A szárnyfelhőtornyok széle minket is érintett, ami mögött átmenetileg északira fordult a szél.
Ekkorra tőlünk északra és nyugatra már több zivatar kialakult, melyek közül egy-kettő szintén szupercella lehetett. Például ez a nyugatra lévő góc, de ez elég messze volt tőlünk, és gyorsan le is gyengül, így nem számoltam bele a napi termésbe. Az első képen látható a korábbi kanadai erdőtüzek újabb adag fölénk kerülő füstfelhője is, mely fakóbbá, opálosabbá tette az égboltot.
Így a második szupercella az lett, ami 6 óra körül jött létre a Kőszegi-hegységtől nyugatra, illedelmesen megvárva az első cella feloszlását. Épp akkor indult meg az első határozottabb feláramlás benne, amikor az előző cella széteső maradványát fotóztam (bár ahogy a torony mellett lévő üllőből látszik, már korábban is pöfékelt kicsit).
Közben meguntam a szójatáblát, így felbicikliztem a dombra, ahonnan eleve jobban lehetett látni a szupercellát. Ez kicsit nyugatabbi útvonalon haladt, min az előző, és erősebb is volt, masszív feláramlások látszódtak benne - egészen addig, amíg a már említett nyugatra lévő cella maradványfelhőzete be nem sodródott elé.
Közeledve a góc tovább erősödött, a határ környékén járva egy légzuhatagot is leeresztett, mely aztán szépen aláfutott a feláramlási résznek is. Ekkor reménykedtem, hogy a csapadék által bepárásított levegő összehoz egy falfelhőt, de ennél a gócnál is csak pár percre jelent meg egy kisebb példány. Mindeközben a szél visszafordult keleti-délkeleti irányúra, ami minden bizonnyal táplálta is a cellát.
Időközben feltűnt, hogy a szupercellától távolabb is lecsapók csapkodtak északkeletre. Ebből már sejtettem, hogy mellette újabb zivatarok jöttek létre, később pedig az is látszott, hogy ezek egy kisebb tömbbé álltak össze. A szupercella is beleolvadt ebbe, és Rádóc határában kicsit "össze is gubancolódott" a felhőzete. Az elkülönült feláramlási alapját azonban végig megőrizte az érkezéséig, sőt majdnem felettünk megint megjelent ez alatt egy kis falfelhő-szerű foszlány is. A szél ekkor ismét északira fordult, és pár percre meg is élénkült. A zivatarnak végül csak a legszéle érintett minket, 1,5 mm csapadék hullott, miközben szinte felettünk volt a felhő széle - könnyen lehet, hogy a falu nyugati felén nem is esett már. Ahol a szupercella magja haladt végig, ott jégeső is hullott, mi megúsztuk nagy cseppes záporral.
Mivel az eső bekergetett, szusszantam egy kicsit, és közel fél óráig nem nagyon figyeltem, mi történik odakint (leszámítva persze a felettünk lévő zivatart). Fél 8 körül mentem ki újra, amikor láttam, hogy a távolodó zivatar gust frontja még szépen gomolygott dél felé, és újabb gócok alakultak ki rajta.
Eddig nem is vettem észre, hogy a Kőszegi-hegységtől délnyugatra egy újabb, kicsi szupercella fejlődött ki még nem sokkal 7 óra előtt. Viszont kiérve azonnal megakadt a szemem ezen a cellán, ami ekkorra már épp a közelünkbe ért. Kis mérete ellenére igencsak masszív és egyben aranyos, lencseszerű feláramlási alappal rendelkezett, még szabad szemmel is látszott rajta a forgás, és ennek a gócnak már volt egy kis falfelhője is - nekem ez a szupercella tetszett a legjobban a napi termésből. Ráadásképp 2-3 percenként komoly lecsapókat eregetett a zsebkendőnyi csapadéksávja mellett. Időközben viszont egyre jobban sötétedett, így csak kb. negyed órán keresztül figyeltem a gócot. A radarképek alapján összességében ennek is megvolt a közel 1 órás élettartama.
Végül este tőlünk délnyugatra vonult el egy zivatartömb, melynek a széle ugyan érintett minket is, de mérhető csapadékot már nem produkált. A villámtevékenység sem volt túl gyakori a közelben, így fotózni ezúttal nem lehetett.
