Az időjárási helyzetet egy közeledő, hullámzó hidegfront alakította. A modellek úgy számoltak, hogy ez előtt igen erős melegadvekció, ezzel együtt pedig kiszáradás fog bekövetkezni, így még a nyugati határvidékre is 35 fok feletti maximumokat vártak, 10-15 fokos harmatponttal és csupán 1000 J/kg körüli labilitással. A valóságban azonban a hőmérséklet csak néhány fokkal emelkedett 30 fok fölé, ellenben egész nap igen fülledt, párás idő volt 20 fok feletti harmatponttal, így a labilitás is legalább 2-2,5-szer akkora volt, mint ahogy a modellek várták. Bár a harmatpont alábecslés a modelleknél megszokott jelenség volt a nyáron, ilyen mértékű (közel 10 fokos) tévedés korábban nem nagyon fordult elő.
A dunsztos levegőt már reggel jelezte, hogy sekély és nyílt köd képződött, miközben a labilitásra utaló középmagas tornyos gomolyok vonultak az égen. A látványt tetézte, hogy a légkörben ekkorra már jelentősebb mennyiségű szaharai por érkezett fölénk, melyben a kis gomolyok hosszú árnyékot húztak.
Délelőtt aztán csak nem akart megindulni a várt kiszáradás, sőt, 10 óra után a középszintű gomolyok már olyan mértékben megnőttek, hogy azokból záporok, zivatarok alakultak ki. Utóbbiak tőlünk délre és keletre voltak, de több dörgést is lehetett hallani, az első dörgésekkel egy időben pedig itt is előfordult zápor, ami ugyan csak 0,5 mm csapadékot produkált, de ez még fülledtebbé tette a levegőt.
Ezután az időnkénti napsütés és a 30 fok fölé emelkedő hőmérséklet mellett már szinte elviselhetetlen volt odakint lenni, a harmatpont 22-23 fok körül alakult. Nem is nagyon merészkedtem ki fél 4-ig, akkor viszont muszáj volt. Kissé korábban egy újabb emelt konvekciós záporos tömb húzódott fölénk Szlovéniából, de ez csak pár csepp záport okozott nálunk. A sáv nyugati szélén viszont egy konvergencia mentén nagyon gyorsan berobbant a légkör 3 óra után, és az osztrák-magyar határvidéken szupercellás zivatarok pattantak ki. A környékbeli webkamerák alapján legalább 3 különálló cella volt, ezek közül nekem a legdélebbit sikerült megfigyelnem. Ez tőlünk nyugatra, északnyugatra haladt el, és bár nem volt túl messze, nagyjából 10-15 km-re, az igen párás légkör miatt a szokásosnál "halványabban" volt megfigyelhető, de a lényeg azért látszott. Még egy kis "hódfarka" is volt a cellácskának.
4 óra körül már épp utána indultam volna vonattal Szombathelyre, de a készülődéssel eltöltött negyed óra alatt teljesen legyengült, majd rövidesen fel is oszlott a cella (aranyos volt, ahogy az egyre szűkülő feláramlási "torony" a legvégsőkig bugyborgott), így végül itthon maradtam. A góc összességében kb. 45-50 percig élt a radarképek alapján. Itt meg kell jegyeznem, hogy ha az aznapi GFS futások alapján ezek a szupercellák is meglepőek lehettek, hiszen csak 10-13 m/s-os nyírást várt a határvidékre. Az előző napok futásai viszont még behozták a 15 m/s feletti nyírást is, így valószínűleg azok állhattak közelebb a valósághoz.
Időközben Szlovéniában már szépen lassan összeállt az a zivatarrendszer, mely végül a nap legkomolyabb eseményét szolgáltatta. Ez már sajnos sötétedéskor ért el minket, így nem sikerült róla olyan jó képeket lőni, de élőben igen pazar látvány volt, szinte másodpercenként cikáztak benne a felhővillámok a nagy, réteges kifutófelhője felett-mögött-mellett, egyszóval mindenhol.
A zivatarrendszer hozzánk elérve - utólag mondhatni, szerencsére - már veszett kicsit az erejéből, de még így is igen komoly széllel jött, nálunk is 90-100 km/h körül lehettek a legerősebb lökések. A szombathelyi meteorológiai állomás 102 km/h-s maximális lökést mért (a soproni pedig 137 km/h-t), és az Őrségben is előfordulhattak 110-120 km/h-s széllökések, ugyanis ott rengeteg fát, oszlopot döntött ki és tetőt rongált meg a vihar. Nálunk viszont így a csapadék sem volt már számottevő, összesen 7,5 mm esett. A csapadék gyengülésével ugyanakkor akadtak látványosabb villámok, melyek közül néhányat sikerült is lekapnom
A szélvihar azért itt a faluban is okozott kisebb károkat, melyek leginkább a letört faágakban mutatkoztak meg.
Itt vezetéket szakított és villanyoszlopot hajlított a fenyőfa teteje.
Egy helyen még kidöntött jelzőtáblát is láttam, illetve egy házhely kerítés-maradványát is kitörte-kihajlította a szél.
Emellett egy régebbi, már eleve kissé romosabb állapotban lévő melléképület is összedőlt.
Illetve néhol a tetőket is megbontotta kissé a szél.
A viharnak köszönhetően a faluban sem volt áram két napig, bár mi még viszonylag jól megúsztuk, az Őrségben helyenként még több napot vesz igénybe a helyreállítás. Illetve másnap délutánig a vonatok sem jártak a kidőlt fák és a felsővezeték-szakadás miatt.
Maga a hidegfront 11-én végül már eseménytelenül vonult át nálunk, de keletre láttam elvonulni egy-két zivatart, amik feltehetőleg szupercellák voltak, de az első képen lévő közelebbi, fejlődésben lévő gócnál ez még nem volt egyértelmű, a másik kettő pedig már túl messze volt tőlünk. De ha már meglepetések, az utolsó képen egy távoli villámot is sikerült elkapni teljesen véletlenül, amit csak itthon a gépen vettem észre.
Egy kis kiegészítésként még érdemesnek találtam (utólag) betenni ide 10-ei a hőmérséklet (és harmatpont), a páratartalom és a légnyomás alakulását mutató grafikont, mely a saját méréseim alapján készült. Az 1-es számmal jelöl szaggatott vonal jelzi a délelőtti zápor érkezését, ami után igen fülledt lett a levegő, több órán keresztül 23 fok körül alakult a harmatpont. A 2-es vonal a tőlünk nyugatra kialakult szupercellát mutatja, de ez nem okozott számottevő változást a paraméterekben. Legmarkánsabban - ahogy várható volt - a szlovén instabilitási vonal hatása mutatkozott meg (3-as vonal), hiszen az érkezésekor 1 óra alatt 9 hPa-t, ebből negyed óra alatt 7 hPa-t(!) ugrott fel a légnyomás. Nem csoda tehát, hogy ekkora erővel bírt a rendszer. A viharos szél egy rövid páratartalom-leugrást is produkált, melyet a csapadék érkeztével gyors emelkedés követett, több fokos hőmérséklet-csökkenéssel.
.