A sorozat első napja ismét az ország keleti és középső tájain bizonyult ütősebbnek, hiszen itt látványos szupercellák vonultak végig. És bár a szélnyírás Vas megyében is kellően nagy volt, a labilitás már nem bizonyult olyan jelentősnek, így szupercellák helyett csak rövid életű zivatarok lettek. De ne siessünk ennyire előre, nézzük az eseményeket szépen sorban. Azt, hogy ezen a napon már bizony lehet valami, a reggeli kövér Ac castellanus mezők jelezték, sőt, a környéken kisebb záporok is előfordultak.
A déli órákban aztán beindította a termelést az "alpesi zivatargyár", bár már ekkor látszott, hogy a szélnyírás állt nyerésre a labilitással szemben, hiszen elég alacsony, elnyírt tetővel rendelkező Cb-k alakultak ki.
Ez a konvekció egy konvergencia-zónához kapcsolódott, mely fokozatosan délebbre helyeződött, így délután elérte Vas megyét is. Ennek következtében 1 óra körül hirtelen több kisebb zivatargóc is kipattant a megye északi, északkeleti felén, de tőlünk ezeknek csak a távoli üllőit, illetve a közeledő konvergencia mentén fortyogó gomolyokat lehetett látni. Minden esetre nem sok mindenről maradhattam le, hiszen gyorsan le is gyengültek ezek a cellák.
A későbbiekben a rajtunk is áthaladó konvergencia egyre inaktívabb lett, csak a megye északnyugati részén okozott még kisebb záporokat. A Rába vidékén azonban lelassult, szinte meg is állt az összeáramlás, és ez lett a mi szerencsénk. Így ugyanis ismét aktív konvekció kezdődött a környéken, és tőlünk nyugatra 5 óra után zivatar fejlődött ki. Ennek köszönhetően már ezen a napon sem maradtunk dörgés nélkül, még ha csak néhány darabra is futotta a cellából.
Sőt, eközben egy, a zivatar mellett keletkezett zápor érintett is minket, tehát nagy szerencsével a csapadékos zivataros nap is összejött. Távolodva látszott, hogy ez a kis jámbor, virgás jószág volt a tettes a csapadékért.
A zivatar viszont már jóval markánsabb csapadéksávokkal vonult el északra, melyeket szépen "meghajlított" a szél.
13-a sokáig bizonytalannak tűnt egy esetleges délelőtti csapadéktömb miatt, de ez végül tőlünk délre jött létre, így korán megkezdődhetett a labilitás halmozódása. A szélnyírás viszont erre a napra már "elfogyott", így mono- és multicellás konvekcióra volt esély. Ezúttal is az Alpok irányította az eseményeket, és most is egy konvergencia révén, mely a hegység keleti részétől húzódott déli irányban, eleinte még Burgenland területén. Így nem volt meglepő, hogy a délelőtti katyvaszból tőlünk északnyugatra bukkant elő az első zivatarfelhő.
Ezt hamar jó pár másik követte nyugat, majd délnyugat felé, de tőlünk túl messze voltak még dörgéshez is. 1 óra előtt azonban délnyugatra kialakult egy gyenge zivatar, melyből meghallottam a nap első dörégsét, igaz, ennél többet nem is produkált.
Ezután átmenetileg bedöglött a légkör, a korábbi zivatarok feloszlottak, de a konvergencia a kifutószelük révén fölénk helyeződött. Eleinte ez sem bizonyult viszont acélosnak, mert hiába termelte folyamatosan a gomolyokat, azok középszinten szétterülve csak gyenge záporokat okoztak, és növelték a katyvaszt. 4 óra körül azonban egyik pillanatról a másikra megváltozott a helyzet, mellyel nem csak a nap, hanem az "ünnepi műsor" legszebb pillanatai következtek.
Elsőként a tőlünk keletre elhaladó zápor durrant be, és délkelet felé távolodva zivatarrá fejlődött, bár tőlünk már messze, így dörgést nem hallottam belőle (a villámtérkép bejelzett rá).
Eközben tőlünk délre egy csodaszép izolált gomoly indult meg felfelé. Eszembe is jutott róla Storman "odanézz, micsoda oszlop" mondata a gátéri szupercellás-tornádós videóból, bár ez természetesen nem volt annyira goromba kivitelű, mint az.
A sárga repcemező felett viszont jól mutatott, pláne akkor, amikor már egycellás zivatarfelhő lett belőle. Gyorsan oda is álltam elé a Dominator-ral egy képre. Ezzel ugyanakkor ki is élte magát a cella, ezután gyorsan összeesett, és dörgésre sem futotta belőle.
Amíg ezt a gócot nézegettem, közben azért a hátam mögé is kellett figyelni. Tőlünk észak-északnyugatra ugyanis egy zivatar fejlődött ki, mely multicellássá vált, és szép lassan közeledett felénk. A távolból még nem mutatott érdemleges struktúrát, de ahogy közelebb ért, ez is kiérdemelte a járgánnyal való fotózkodást.
Nem rettent meg az Egyházasrádóc táblától sem.
Sőt, egyre jobban nézett ki. Ha már említettem a szupercellás "oszlopot" az előző cellánál, ennek a struktúrája valamelyest még hasonlított is egy szupercellához. Közben pedig már szinte folyamatosan dörgött, bár csak felhőn belüli kisülések voltak.
A zivatar pont telibe kapott minket, így intenzív záporesővel vonult át, melybe a végén borsó nagyságú jég is keveredett. Kb. negyed óra alatt 10 mm csapadék hullott.
A cella rajtunk áthaladva gyengülni kezdett, feltehetőleg azért, mert időközben tőle nyugatra kialakult egy másik góc is. Ezt már csak ritka dörgések kísérték, de a széléből még esett 0,5 mm eső. A távolodó zivatar pedig látványos csapadéksávokat eregetett.
A kiadós csapadék után jó fülledt lett a levegő, ahogy kisütött a nap. Naplementére pedig sekély, néhol elég sűrű ködfoltok is kialakultak.
A légkör azonban még labilis maradt, így a köd mellé dörgések is jutottak, melyeket egy északnyugatra kipattant zivatar szolgáltatott. Ez végül pont előttünk döglött be, valószínűleg a korábbi cellák által már elhasznált labilitás miatt, de közeledvén nem nézett ki rosszul, az előző góc után ez egy balos szupercellának álcázta magát egy ideig.
14-e hasonlóan indult, mint az előző nap. Délelőtt ismét Burgenland területén helyezkedett el egy észak-déli irányban elnyúló konvergencia-zóna, mely mentén már 11 óra körül kifejlődött az első zivatarcella tőlünk északnyugatra.
Mivel ekkor északnyugatiasabb volt az áramlás, ez pont felénk indult meg. Az áramlás ugyanakkor lassabb is lett, így kellett egy jó másfél óra, mire az időközben multicellássá váló zivatartömb olyan közel ért hozzánk, hogy dörgéseket lehessen belőle hallani.
Aztán mire egy csiga-gyorsasági versenynek megfelelően közel 1 órával később befutott a cella a célba, vagyis elért hozzánk, addigra be is döglött, így csak gyenge záporra futotta a maradványából. A látvány azonban nem volt olyan rossz, főleg az utolsó aktív gócé, mely a rendszer keleti oldalán jött létre tőlünk északra.
Az üllőből hulló záporfüggöny mögött pedig újabb osztrák cellák tűntek elő. Ezek viszont ott is maradtak a határ másik oldalán, kivéve az üllőjük, melyeket fölénk fújt a szél. Ennek köszönhetően a délután nagyobb része eseménytelenül telt, de eközben az előző naphoz hasonlóan fölénk helyeződött a konvergencia-zóna.
Ez pedig meg is hozta a gyümölcsét, mivel 5 óra körül aktív gomolyosodás indult meg a környéken, és tőlünk északnyugatra hamar egy zivatar fejlődött ki. Bár látványos struktúrákat ezúttal már nem lehetett megfigyelni, némi Tyndall-jelenség azért fokozta a látványt.
Nekünk pedig hasonló szerencsénk lett, mint 12-én, ugyanis a zivatartól délkeletre kialakult egy kisebb záporgóc, mely minket is érintett, miközben északnyugatra dörgött. Vagyis ekkor is összejött a zivatar és a csapadék, noha csak 0,5 mm esett. Az események java ugyanakkor Vas megye északnyugati határvidékére korlátozódott, ahol több cella összeolvadt egy tömbbé, és sokáig szinte egy helyben állt. Estére azonban ez a rendszer is leépült.
Ha valaki ennyi minden után még emlékszik rá, említettem ráadást is még az elején. Ezt 15-e szolgáltatta. Ekkor a szlovén-horvát csapadékrendszer fölénk is tartósan benyúló felhőzete meghiúsította a zivatarozást a közelünkben, de a délután második felében a dunántúli cellák gust frontja kicsit közelebb húzódott hozzánk. Ennek köszönhetően távoli zivatarokat és szép tornyos gomolyokat még meg lehetett figyelni kelet, délkelet felé.
A felhőzet elvékonyodásával pedig a már jól bejáratott burgenlandi konvergencia is aktivizálta magát, ott is kialakult egy zivatargóc.
De a konvektív események egy idő után inkább légköroptikába torkollottak. Talán ez a fényes melléknapos, kampós Cirrus tekinthető egy égi jelnek is, hogy legközelebb már a radaron is ilyen piros kampó lesz Egyházasrádóc felett.
Összességében kitűnő konvektív időszak volt ez, hiszen sorozatban 3 napon fordult elő csapadékkal is járó zivatar nálunk, és a 3 nap alatt 7 különböző zivatarcellából hallottam dörgést, ráadásul ebből csak 13-án 4 cellából. Remélem, a folytatás is hasonlóan eseménydús (de már kampósabb) lesz majd. :)
