2016. május 27. egy meglehetősen izgalmas napnak ígérkezett. A GFS alapján a tágabb térségemben (Nyugat-Magyarország, Ausztria) jelentős szélnyírás és labilitás állt rendelkezésre, ugyanakkor a nedvességi viszonyok inkább csak az osztrákoknál voltak megfelelőek. Mindezek alapján arra számítottam, hogy délután az Alpokban szupercellák alakulnak ki, melyek közül egy-kettő talán "lemászhat" a határvidékre, és ez végül realizálódott is.
Mielőtt azonban rátérnék az eseményekre, néhány mondatot az előző nap is megérdemel. Ekkor is lesodródott már ugyanis két szpercella az Alpokból délután. Az első 2 óra után éppen Egyházasrádóc mellett haladt el, ám én éppen ekkor indultam haza Budapestről, így sajnos lemaradtam róla. 5 óra körül azonban, amikor beértem Szombathelyre, egy kis LP-szupercella fejlődött ki a Kőszegi-hegységtől északra. Ugyan az élettartama nem volt túl hosszú, csak kb. 3/4 óra, minden jellegzetességet meg lehetett figyelni rajta, és a radaron is jól látszott, hogy jobbra kitért a fő áramlásból. Erről először a vonatból, majd Szombathelyen a vasútállomás környékén már sikerült néhány képet készítenem:
És akkor jöjjön 27-e. Napközben fülledt, meleg idő volt, ugyanakkor az alacsonyszntű kiszáradást jelezvén, gomolyfelhőket csak elvétve lehetett látni. 3 óra körül aztán megindult a konvekció a Keleti-Alpokban, és rögtön ki is alakult 3 szupercella, melyek közül a két északabbi ketté is vált. Érdekességként megemlítendő, hogy ezeknek a bal oldali tagja maradt erősebb, de ahogy elérték a Fertő-tó vidékét, feloszlottak. A harmadik, legdélebbi cella jobbra kanyarodó lett, így felénk indult meg. A felhőzetéből azonban a messze elnyíródó üllőn kívül nem sok mindent lehetett látni, mivel időközben kiterjedt középszintű gomolyfelhőzet képződött elé. Ahogy a cella fél 6 körül elére a Kőszeg-hegységet, legyenglt, majd a határt átlépve fel is oszlott. Két dörgést azonban még hallottam belőle, illetve a távolban rövid ideig tőlünk is lehetett látni a kis falfelhőjét (mely a képen sajnos csak jelentős kontrasztolás után vált úgy-ahogy kivehetővé):
A következő közel 2 órában nem sok esemény történt, de 7 óra után újabb szupercella indult meg az ország felé, mely fél 8-ra már elérte a Kőszegi-hegység térségét. Ráadásul ez erősebbnek tűnt az előzőnél, így nem voltam rest, ismét biciklire pattantam. Mikor felértem a falu északi részén lévő dombra, már szép látvány tárult a szemem elé. Bal oldalt látszott a szupercella mezociklonja, tőle jobbra bedig egy hosszan elnyúló, beáramlási sáv-szerű felhősáv húzódott:
Ahogy szépen lassan közeledett a cella, látványos tányérok képződtek rajta:
Aztán rövidesen kivehető lett a falfelhője is, bár ez már kezdett egyre zömökebb és szakadozottabb lenni, előrevetítve a szupercella gyengülését:
És ez valóban így is lett, néhány perc múlva ugyanis eltűnt a falfelhő, és szemmel láthatóan gyengülni kezdett a cella. A mezociklon ugyanakkor gyönyrűen magába csavarta a beáramlási sávot:
A látványt végig tetézte, hogy a szupercellát igen aktív vilámtevékenység jellemezte. Lecsapók ritkán voltak, ugyanakkor sok ágas-bogas felhővillám akadt, melyek olykor az üllő alatt cikáztak, míg máskor végighúztak szinte az egész cellán a csapadéksávok előtt. Sajnos ezekből egyet sem sikerült elcsípni. Magáról a szupercelláról sem készült már több kép, mivel egyrészt időközben egyre jobban kezdett besötétedni (ekkor már fél 9 körül járt az idő), másrészt rövidesen teljesen feloszlott a mezociklon.
9 óra körül egy másik szupercella is bepróbálkozott még, de ez is az előzőek sorsára jutott, már a határ előtt legyengült. Ennek ellenére a lehető legjobban sikerült kijönni a helyzetből, hiszen még éppen világosban, tökéletes szögből figyelhettem meg a hozzánk legközelebbi, és egyben a legerősebb szupercellát. Az pedig nem is baj, hogy a gócok nem maradtak tartósabban életben, hiszen Ausztriában, Burgenland érintett területein komoly jégesők is előfordultak belőlük.
