2022. április 24-én egy hidegfront érkezett délnyugat felől. A front mentén főként a középső és keleti megyékben volt várható zivatarok, köztük - akár hevesebb - szupercellák kialakulása, mely végül realizálódott, sőt, Miskolc közelében fekvő Ónodon akár tornádó is pusztíthatott. Mivel ezúttal nem terveztünk viharvadászni, így én abban a több modell által is várt forgatókönyvben reménykedtem, hogy a front mögött a középső megyékben még visszalabilizálódik valamennyire a légkör a száraz légtömeg megérkezése előtt, így ott is lehet némi posztfrontális akció, a fennálló nyírás miatt akár szintén szupercellás formában. Mivel korábban már kétszer is lyukra futottam azzal, hogy elmentem Budapestről viharlesre és a városban volt zivatar, ezúttal úgy voltam vele, hogy maradok a városban, és mivel Pestimréről/Ferihegyről könnyen tudok vonattal délebbre menni, legfeljebb majd ezzel a lehetőséggel élek, ha szükség lesz rá. De végül nem lett, mivel a városnak is bőven kijutott a konvektív eseményekből.
A front mögötti események egy Horvátországból érkező konvergencia-zóna mentén a Dunántúl déli felén indultak meg nem sokkal dél után, majd 2 óra körül az összeáramlás északabbi részén, a Balatontól délkeletre, keletre is zivatarok pattantak ki, melyek kisebb vonallá összeállva északkelet felé haladtak. Nem sokkal később előttük, a Csepel-szigettől délnyugatra is kialakult egy izolált, a radaron rövid ideig szupercella-gyanús záporgóc, így 3 óra előtt kibicikliztem szokásos pestimrei megfigyelőhelyemre, ám ez végül nem váltotta be a hozzá fűzött reményt. Közben viszont nem néztem a radart, így csak az elvonulása után vettem észre délnyugatra egy gyanúsan dőlő feláramlási tornyot. A radarra rátekintve láttam, hogy időközben a konvergenciával közeledő rendszerecskében létrejött egy erősebb, egyre inkább szupercellás jegyeket mutató góc a Velencei-tónál. Ezért átbicikliztem Pestimre és Soroksár határához, ahol egy nagyobb mező révén jó kilátásom volt abba az irányba. Mikor fél 4 körül odaértem, ez a látvány fogadott:
Strukturálisan rövidesen elérte a cella a legfejlettebb állapotát, kisebb, kerekedő mezociklonnal, alatta határozott falfelhővel. A villámtevékenység is ekkortájt volt a leggyakoribb, percenként 4-5 alkalommal is villámlott-dörgött.
A későbbiekben egyre jobban kezdett elnyíródni a csapadék, és ezzel a cella fokozatosan vesztett erejéből, egy idő után ritkulni kezdtek a dörgések is. A határozott falfelhő is feloszlott, de a - valamelyest szétzilálódó - mezociklonban még szemmel láthatóan is igen markáns forgás volt jelen. Egyszer pár másodpercre egy kicsi, keskeny tuba is megjelent, de már éppen csak sikerült lekapni, mire előkaptam a gépet.
Egy rövid részlet a közeledő mezociklon forgásáról (8-szoros gyorsítással), illetve egy-két szebb villám videóból kivágva - mindvégig a felhővillámok domináltak, lecsapó csak néhány volt:
A szupercella csapadékának java tőlünk nyugatra és északra vonult el, nálam csak gyenge záporeső hullott belőle a hátoldali leáramlás széléből. A város egyes területein viszont jégesőt is okozott.
A szupercella érkezéséről gyorsított videó is készült, igaz, ez sajnos kicsit élvezhetetlen lett a kamerát folyton mozgató szél miatt, utólag jobb lett volna valami stabilabb helyet keresni neki, mint a biciklim nyerge. :)
A szemfülesebbeknek főleg a 3-5. képeken feltűnhetett egy másik, szintén szupercella-gyanús góc is a háttérben, az első mögött kissé balra. Amint az előző zivatar elvonult, mögötte rögtön érkezett is ez, igaz, kezdetben viszonylag szervezetlen struktúrával, de már egy nagyobb csapadékmentes feláramlási alappal rendelkezve (a kép bal oldalán).
Amint a cella fölénk ért, szervezettebbé vált, kis falfelhő-szerűség is megjelent, mögötte pedig mintha a tiszta rés kezdett volna kirajzolódni, mely az átvonulása után még határozottabban látszott. A környékbeli webkamerákat is visszanézve valószínűsíthető, hogy a zivatar inkább csak marginálisan, illetve ciklikus jelleggel lehetett szupercella. Pestszentimrén ez sem okozott számottevő csapadékot, ám ezúttal kevés, borsónyi jég is hullott.
Mögötte még egy korábbi zivataros tömb maradványa is elért bennünket, szintén gyenge, de már kissé hosszabb ideig tartó záporesővel - villámtevékenység ekkor már nem volt. A tömb északi szélén ugyanakkor kialakult egy kisebb, anticiklonális forgású LP szupercella, mely határozott feláramlási alappal rendelkezett, és még eltávolodva is viszonylag sokáig lőtte magasba a gomolyokat a feláramlási toronyban.
Ekkorra már megérkezett délnyugatról a szárazabb légtömeg, így Budapesten gyorsan csökkent a felhőzet, az elvonuló záportömbön pedig szivárvány tűnt fel. Később, fél 6 körül délkelet felé még létrejött egy rövid életű zivatar, amiből lehetett egy-két távoli dörrenést hallani, illetve ennek csapadéksávján is megjelent szivárvány. Ezután viszont minden környékbeli cella elhalt.
