2021. július 9-én a néhány napos hőséget követően egy hidegfront érkezett, mely a június végiekhez hasonlóan kedvező feltételeket kínált szupercellák és rendszerbe szerveződő zivatarok kialakulásához. Az előző két fronttal ellentétben pedig épp nem voltam szolgálatban, így Nanovich-csal (Vityi Nándor) megbeszéltük, hogy elmegyünk vadászgatni. Reggel bemelegítésként a front előtt húzódó MNSZ-ből már több gyengébb zivatar is érintette Budapestet, az utolsó épp akkor, amikor nem sokkal dél előtt elindultunk Budatétényről. Az elsődleges célterület a Duna mente, annak is inkább a déli része volt, ugyanis a legtöbb modell ide várt egy kibontakozó MKR-t, kezdetben akár beágyazott szupercellákkal. Néhány modell azonban a Dunántúl északkeleti részére is várt egy-két izolált (szuper)cellát a talajfront mentén, és végül ezek bizonyultak pontosabbnak, sőt, a vártnál jóval több és erősebb cella alakult ki ebben a térségben.
Adonyig jutottunk, amikor a műholdon feltűnt, hogy a Bakony térségében beindult a konvekció, így onnan visszafordultunk Székesfehérvár irányába. Rövidesen megláttuk a tornyos gomolyokat is a távolban, amik 10-15 perc alatt zivatarrá fejlődtek, és mire Székesfehérvárra értünk, már egyértelműen kirajzolódtak a szupercellás jegyek is (fő feláramlási torony, túlnyúló csúcs).
Mivel a cella nem tért ki jelentősen és északkelet felé haladt, ráadásul viszonylag gyorsan is, ezért a 81-es főút pénteki forgalma mellett nem sikerült elé kerülnünk, annak ellenére, hogy Mórnál letértünk, és Bokod felé vettük az irányt. Itt elidőztünk egy kicsit az egyik dombon, ahol azért jó kilátás nyílt az akkor már kiterjedt HP monstrummá hízó cellára. A hátoldali leáramlás peremfelhője meglehetősen turbulensen kavargó felhőfoszlányokkal érkezett fölénk, szabad szemmel is látható volt az egész felhőalap rotálása, már szinte vártuk, hogy mikor ereszt le egy tubát. Észak felé pedig látszott a cella mezociklonja is egy pici falfelhővel (a második képen jobbra lent). Ezt Storman (Molnár Ákos) és Mici (Mirk Tamás) éppen testközelből nézték két faluval arrébb, Kocs mellett, az ő vadászatukról készült összefoglaló videó itt érhető el - a későbbiekben negyed-fél órával "mögöttünk" haladva ők is elkapták azon cellák egy részét, melyeket megfigyelünk.
Mittyenmütty from Geza Proba on Vimeo.
Mi nem sokkal később átmentünk Tatabánya közelébe, ahol még lőttünk pár képet a celláról. Időközben azonban egyre inkább kifutott a gust-ja, és e mentén sorban újabb zivatargócok robbantak be pár perc alatt. A tatai jégverést így elkerültük, de az egyik friss cellából azért is kaptunk kisebb jégesőt, jellemzően borsó méretű darabokkal, de néhány 1,5-2 cm-es is akadt köztük. Emellett intenzív csapadék volt, és átélhettük a nap első közeli villámcsapását is.
Mókomfritty from Geza Proba on Vimeo.
Mivel a radaron látszott, hogy a front mentén délebbre friss és még viszonylag izolált cellák pattannak ki, a Velencei-tó felé vettük az irányt. Csákvárt elhagyva rövid időre megálltunk, hogy megnézzük a Székesfehérvárt érintő szupercellát, melynél némileg még kivehető volt a csapadékmentes feláramlási alap és a csapadék elkülönülése, de szemmel láthatóan egyre szervezetlenebb lett a cella, és rövidesen a radaron is gyengülni kezdett, így nem időztünk, mentünk tovább délre. Nem sokkal később viszont az eredetitől kissé délebbre regenerálódott a szupercella, melyet Storman-éknek sikerült megörökíteniük Lovasberénynél (lásd előző videó).
Velencétől kissé délre táboroztunk le legközelebb, mivel ekkor már a Balaton keleti részén és attól délebbre is megjelentek tornyosodó gomolyok. Rövidesen sorra el is kezdtek zivatarok kialakulni a vonal mentén, melyek közül szinte mindegyik szupercellaként indult, ám az egymással való kölcsönhatások és kettéválások miatt a legtöbb viszonylag rövid ideig maradt életben. Az első szupercella, ami tőlünk nyugatra fejlődött ki, viszont hosszú életűnek bizonyult. Nem sokkal a kifejlődése után kettévált, és ekkor átmenetileg a jobb oldali tagja is gyengült, de hamarosan újra erőre kapott, szép klasszikus, lencseszerű feláramlási alapot alakítva ki. Távolodva pedig tovább erősödött, és végül ez lett az a góc, ami Budapest északnyugati részét is elérte később.
Kitrákotty from Geza Proba on Vimeo.
Nem sokkal később délnyugatra újabb szupercellák fejlődtek ki, melyek közül ez a kis LP góc volt az, ami a legtartósabban életben maradt.
Ettyemfitty from Geza Proba on Vimeo.
Ez szintén produkált egy kettéválást, amit meg is tudtunk figyelni.
Időközben Tolna megyében intenzív zivatarok pattantak ki, melyek között egy erősebb szupercella is volt. Ezt Floo (Harcz Endre) és Wetsom (Varjas Kornél) vadászta le Szedresnél, a gócról készült gyorsított videó megnézhető itt. Úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk elkapni, ezért elindultunk dél felé. Út közben elmentünk az előző kis LP cella mellett, mely onnan nézve látványos struktúrát mutatott, szépen látszott a tekeredő mezociklon és az attól elkülönült, légzuhatagos csapadéksáv. Pusztaszabolcs déli részén meg is álltunk egy gyors fotó erejéig, igaz, akkor már kezdett gyengülni, mivel kölcsönhatásba került egy tőle délre kettévált szupercella balra kitérő tagjával. Ebből a szögből viszont jobban látszott a mezociklonhoz kapcsolódó beáramlási sáv jellegű felhőzet, ami némileg az előző képen is kivehető volt, ott épp felénk elnyúlva.
Ennek a szupercellának a jobb oldali tagját szintén láttuk út közben Dunaújváros térségében, ami szintén szép légzuhatagokat eregetett. Itt közben átkeltünk a Dunán, mivel a kiszemelt cella már eléggé közelített a folyóhoz, és úgy voltunk vele, hogy ha esetleg követni kell, akkor egyszerűbb Solt térségében bevárni.
Végül Dunapataj mellett álltunk meg, ám a "nagyvad" időközben kezdte megadni magát, így végül éppen csak elcsíptük a falfelhőjének utolsó pillanatait. Ebben az időszakban még néhány látványos lecsapót is kieresztett magából, majd elkezdett multicellássá alakulni és kiszélesedni, hogy később az Alföldön kibontakozó MKR csírája lehessen. Azt azért megvártuk, hogy a nap során másodszor is elkapjon minket az intenzív csapadék - ezúttal jég nélkül, majd visszaindultunk észak felé.
Pintyemprütty from Geza Proba on Vimeo.
Út közben Tass közelében még feltűnt egy szupercella, ami ekkor egy kis szipkázó falfelhővel is rendelkezett, de mire meg tudtunk állni, ez már feloszlott, és nem sokkal később maga a cella is legyengült.
Tőlünk nyugatra viszont egy új zivatar indult fejlődésnek, így gondoltuk, ha már ott vagyunk, megvárjuk, mi lesz belőle. Mindeközben az alföldi MKR kiterjedt üllője borult fölénk, melyen délnyugat felé szép mamma-sorok látszódtak. Végül csak egy rövid zivatarra futotta a gócból, de látványos volt a naplementéhez közeledve.
Naple extrákkal from Geza Proba on Vimeo.
Az alföldi MKR még hátulról sem volt csúnya ellenfényben, szivárvánnyal. Közben Nándi beágyazódva szuggerálta, hátha kicsap az üllőből egy pozitív lecsapót, és végül sikerrel járt, mivel tőlünk pár km-re csattant egy, hatalmas pukkanással-durranással.
Így hát már nem volt más hátra, minthogy lőjünk még egy-két giccses naplementés-napraforgós fotót, és elinduljunk vissza Budapestre - az ottani fotók láttán azért némi szomorúsággal konstatálva, hogy talán el sem kellett volna onnan jönnünk. :)
