A június 23-ai viharvadászat után a következő izgalmasabb helyzet július 10-13. között következett, amikor is két hidegfront hatására esély nyílt szupercellák és zivatarrendszerek kialakulására. Az eseményeket ezúttal otthon, Egyházasrádócon és környékén követtem végig (11-én ugyan Budapesten voltam, de akkor nem történt semmi), és bár országosan nézve a fő attrakció végül a Dél-Dunántúlon volt 13-án, azért a nyugati végeken is akadt látnivaló. :)
10-én észak felől egy gyenge hidegfront érintett bennünket. Ennek előterében meleg, meglehetősen labilis és egyre nedvesebb légtömeg áramlott fölénk, nálunk aznap tetőzött a hőhullám 34 °C-os maximummal. A modellek között - azt kell mondani, mostanában sajnos nem meglepő módon - jelentősebb eltérések mutatkoztak, egy részük inkább az északi, északkeleti országrészt preferálta, a GFS és a svájci modellek azonban szinte végig vártak akciót északnyugatra és nyugatra, vagyis a környékünkre is, és végül ők voltak közelebb a valósághoz. Az események délután 4 óra körül indultak be, amikor a front talaj közeli konvergencia-zónája mentén tőlünk messzebb északra és keletre (a Kőszegi-hegység és a Bakony térségében) kipattantak az első zivatargócok. Ezek átmenetileg szupercellás jelleget is mutattak, de viszonylag gyorsan, 30-40 perc alatt legyengültek. 5 óra után azonban Sopron-Kőszeg térségéből kiindulva már egy kiterjedt, délkelet felé elnyúló zivatarrendszer alakult ki. Ez minket elkerült, csak időnként hallatszott néhány dörgés belőle, de negyed 7 körül a kifutófront érkezését látványos felhőformációk kísérték.
A konvergencia északnyugati vége sokáig tőlünk északra fortyogott, időnként légzuhatagos jellegű "csapadékcsomagokat" küldve lefelé.
A legszélső cellához már addig is egy határozottabb csapadékmentes feláramlási alap kapcsolódott, 7 óra után pedig egyre inkább elszakadt a rendszertől, és szupercellás jelleget öltött. Kb. 30 percre nagyon szép csavart mezociklont alakított ki, mely a gyengülésével ugyan egyre kisebb lett, de mindvégig megőrizte határozott jellegét, míg mögötte eleinte egy keskeny, de markáns csapadéksáv látszottak a hátoldali leáramlásban. A takarófelhőzet szétoszlásával pedig a megdőlt fő feláramlási torony is előtűnt.
Gyorsított videó a celláról:
12-én a második hidegfront előterében napközben szintén egy összeáramlási zóna mentén indult meg a műsor, ami a Kőszegi-hegységtől északra húzódott. A viszonylag száraz levegő miatt a délután első felében ez még csak "kínlódó" gomolyokat termelt, miközben 3 óra után egy korábbi szlovén CMKR (cirkuláris mezoléptékű konvektív rendszer) maradványa érte el a térségünket. Ez az érkező plusz nedvességgel és örvényességi advekcióval feltehetőleg rásegített a konvergencia hatására, melynek eredményeképp 4 óra körül hirtelen intenzív konvekció indult meg, és fél 5-re egy szupercella alakult ki Kőszegtől északnyugatra. Ennek berobbanását még otthonról szemléltem, de a markáns feláramlási torony onnan is jól látszott, és a cella pillanatok alatt terebélyes, mammás üllőt növesztett.
Mivel a cella nem felénk mozgott, úgy döntöttem, elévonatozok. Először Kőszeg környékét céloztam meg, de út közben látszott, hogy keletebbre fog menni, így végül Acsád lett a befutó. Szombathelyen a pár perces átszállási időt kihasználva lőttem egy képet a monstrumról, aztán Acsád felé még kettőt a vonatból. Talán ekkor volt a legszebb a cella, a széles feláramlási alapjából szemmel láthatóan erősen nyíródva, csavarodva tört a magasba a fő feláramlási torony, és alatta a falfelhő is sejthető volt.
Negyed 6 körül értem Acsádra, ám a szupercella a Kőszegi-hegy térségét elhagyva ezután gyengülni kezdett. Eleinte még volt neki egy kis falfelhője, de ez gyorsan feloszlott, és a hátoldali leáramlás egyre jobban előretüremkedett - egy ideig a tiszta rés is kivehető volt -, végül teljesen körbetekerte a mezociklont, elvágva a feláramlás utánpótlását. A zivatar gyors legyengüléséhez feltehetőleg az is hozzájárult, hogy az említett szlovén MKR-maradvány eltávolodásával a magasban ismét szárazabb levegő érkezett nyugatról. Ezt az is valószínűsítette, hogy bár a szupercella mögött a konvergencia-zóna egy ideig még termelte a tornyos gomolyokat, azok egyre inkább a száraz bekeveredés jeleit mutatták, és fél órán belül teljesen szét is oszlottak.
Gyorsított videó a celláról:
Az esti óráktól a zivatarrendszereké lett a főszerep. Elsőként késő este környékezett meg bennünket egy Ausztria felől, de talán a száraz levegő babrált ki ezzel is, így a határt megközelítve már sokat veszett erejéből, illetve a legdélebbi része feloszlott. Ezért végül tőlünk észkra vonult el sűrű villogással, de hatására rövid ideig nálunk is megerősödött a szél. Hajnalban egy kiterjedt zivatarrendszer érkezett délnyugat felől, amit Szlovéniában még sokfelé kísért károkozó szélvihar, ám Magyarországra érve ez is gyengült, legfőképp a végül minket elérő északi fele. Így nálunk sem érdemi struktúrát, sem jelentősebb villámtevékenységet nem produkált, és a szél is csak átmenetileg erősödött meg. Egy látványos és érdekes, a rendszer előtt a felhőzetből kicsapó, de végül nem a föld felé irányuló villámot azért sikerült belőle elkapnom. A zivatartömb csapadékot legalább hozott - nálunk ezekben a napokban elsőként -, összesen 11 mm eső esett belőle.
A zivatarrendszer elvonulta után kisütött a nap, és front is visszahullámzott, a késő délelőtti órákból már délkeleti, déli szél fújt nálunk. Emiatt kora délután a hőmérséklet is a vártnál magasabban, 28 °C körül alakult. Így bizakodva vártam a délutánt, főleg, hogy néhány modell még nálunk is látott esélyt látványosabb, szupercellás zivatarokra - a mérsékeltebb labilitás miatt szerencsére gyengébb kivitelben, mint a déli országrészre előrevetítve. A déli órákban Szlovéniában aktív zivatarképződés indult meg, azonban hamar bizonyossá vált, hogy az erősebb, szupercellás gócok tőlünk jóval délebbre lesznek. Mi a rendszer északi végét kaptuk végül meg, gyenge, emelt konvekciós és beágyazódó zivatarokkal, így az egyetlen látványosság az egyik cella előtt feltűnő hullámos felhősáv volt. Eközben észak felé, a konvergencia mentén talajalapú konvekcióval is kialakultak zivatarok, majd a zóna lassú délebbre tolódásával 5 óra után átvonult felettünk egy szakadozott perem-/kifutófelhő, de az időközben záporossá gyengülő csapadékgócok már éppen csak érintettek minket.
Kora este még érkezett nyugatról egy csapadéktömb, melyet közepes, áztató záporeső kísért, eleinte egy-egy dörgéssel. A napot teljes szivárvány zárta, ezután pedig rövidesen megszűnt a csapadék, melynek mennyisége összesen 8 mm lett, így maga a front végül 19 mm-rel áztatta meg a már szomjazó földeket.
Zárásként egy műholdkép-animáció a két napról (12-13.):
