2021. augusztus 1-jén egy peremciklon alakította az időjárást, ami előtt egy meleg, nedves szállítószalag (MNSZ) is fölénk húzódott, majd délután a ciklon hidegfrontja érte el az országot északnyugat felől. Mivel a front előtt jelentősebb labilitás halmozódott fel, és 20 m/s körüli volt a szélnyírás, azaz esély nyílt szupercellákra, Vityi Nándorral (Nanovich) ismét viharvadászatra szántuk el magunkat.
Az MNSZ jóvoltából már a vadászat előtt, kora reggel horogra akadt nekem az első szupercella Budapesten. A hajnali óráktól délelőttig több záporos-zivataros tömb is elérte a fővárost, és az egyikben 6 óra előtt egy szupercella fejlődött ki a várostól délnyugatra. Ekkor indultam ki fotózni Dél-Pesten, és radart nem néztem közben, de már akkor úgy tűnt, mintha két szupercella lenne egymás mögött. Utólag visszanézve a radarképeket, valóban kifejlődött egy másik szupercella is az első góctól délkeletre, így végül ez volt közelebb hozzám, mögötte pedig a háttérben kukucskált a csapadéksáv mögött az eredeti cella feláramlási alapja.
A frissen kialakult cella látványos lecsapókat szórt, egyet sikerült is lekapni "szabadkézből".
Amikor ez a góc eltávolodott, még jobban látszott a két szupercella egymás mellett, az eredeti góc pedig rövidesen látványos hullámos középszintű felhőzettel burkolta körbe magát.
A vadászatnak végül 10 óra körül indultunk neki Biatorbágyról, és akkoriban hagyta el a térséget az emelt konvekciós zivatarok utolsó példánya.
Mivel a modellek előzetesen az ország északnyugati-nyugati harmadát favorizálták, ezért Szombathelyt tűztük ki várakozási helynek, mivel onnan akár észak, akár dél felé könnyen és gyorsan el tudtunk mozdulni. Az utóbbi azért volt fontos, mivel meglehetősen gyors volt az áramlás, így látszott, hogy nehéz lesz a cellákkal együtt menni, pláne hátrányból utolérni őket. A számításokat azonban borította egy horvát instabilitási vonal, mely kora délután lépett be az országba, és a nyugati megyéket a kevésbé aktív, sztratiform része borította be, eleinte kiterjedtebb esőt, majd beágyazott záporokat, zivatarokat okozva. Emellett a modellek által várt élénk délnyugati szél és a vele érkező jelentős alacsonyszintű kiszáradás is elmaradt a Nyugat-Dunántúlon. Mindezeknek köszönhetően egy rövid pihenő után tovább is indultunk Körmendre, majd onnan Tornyiszentmiklósra, ugyanis abban a térségben húzódott a csapadék és a felhőzet határa, attól délre Szlovéniában pedig már kezdett éledezni a légkör. Nem sokkal a 2 óra körül történő megérkezésünk után meghallottuk az első dörgéseket, és a radaron látszott, hogy nem messze délnyugatra egy intenzívebb, szupercella-gyanús góc pattant ki. Emiatt hamar tovább autóztunk Becsehely felé, hogy elé tudjunk vágni, és éppen időben érkeztünk, ugyanis egy nagyon látványos LP karakterisztikájú szupercellával találtuk szembe magunkat. Az M7-es autópálya Becsehely melletti csomópontjának felüljáróján táboroztunk le, és időnként ugyan elkapott minket a cella csapadéka, én rendesen meg is áztam, de a látványért megérte. A cella főként a kezdeti életszakaszában még távolról nézve is látványosan és erőteljesen rotált, lehet, hogy nem sok hiányzott volna hozzá, hogy legalább egy tuba lenyúljon belőle, emellett pedig intenzív, burst-ös jellegű csapadéksávokat eregetett. Közelebb húzódva ugyanakkor fokozatosan veszett erejéből a szupercella, és nem sokkal azután, hogy átvonult felettünk, fel is oszlott.
Nem sokkal az első fogásunk mögött mögötte érkezett is egy újabb, a radaron erősebb szupercella, ezért maradtunk a helyünkön, és amíg elvonult a csapadék, a kocsiban szárítkoztunk. Az újabb szupercella már HP karakterisztikájú volt, kiterjedt csapadékkal és hosszan elnyúló peremfelhővel.
A gyorsan közeledő góc fél 4 körül ért el minket, de a csapadéknak végül csak a széle érintette azt a helyet, ahol álltunk, a java észak felé vonult. Mögötte hamar kisütött a nap, és egy légköroptikai különlegességhez is szerencsénk volt, méghozzá egy lapos szivárványhoz, melynek a viszonylag magas napállás okán igen ritka módon még csak a másodlagos íve látszódott a horizont felett.
Ez a szupercella már tartósabban életben maradt, és hátulról is igen szépen festett a folyamatosan fortyogó feláramlási toronnyal és élesen elkülönülő csapadéksávval. A nagy nyírást jól mutatta, hogy még a szárnyfelhőtornyok fő feláramlásba beépülő gomolyai is erősen megdőltek, csavarodtak. Majdnem Nagykanizsáig követtük a cellát, azonban mivel közbe-közbe megálltunk fotózni-videózni, lassanként azért eltávolodott tőlünk, az M7-es péntek délutáni forgalma mellett pedig már nem lett volna esélyünk a közelében maradni.
Figyelmünk ezért megint nyugat felé fordult, ahonnan egy újabb szupercella közeledett. Erre viszont éppen ráfutott a talajfront, így az eleve kiterjedt csapadékkal rendelkező HP cellába újabb zivatargócok keletkeztek bele. Ennek megérkezését Újudvar mellett vártuk meg, de az említett folyamatok miatt ekkor határozott szupercellás jegyeket nem lehetett megfigyelni rajta, egy peremfelhővel vonult át negyed 5 körül. Később az eredeti góctól délre egy másik szupercella fejlődött ki, melyre jobban ráláttunk hátulról, amint távolodott.
Ezután visszatértünk az autópályára és tovább haladgattunk vissza Budapest felé, viszont mivel ez nem volt túl gyors, rövidesen azon kaptuk magunkat, hogy ismét egy szupercella settenkedik mögöttünk. Ezért fél 6 körül Balatonszentgyörgy mellett megálltunk, és ott vártuk be a negyedik jószágunkat. Itt is voltak arra utaló jelek, hogy szorosan mellette volt egy másik, kisebb szupercella is, egyrészt a radaron, másrészt élőben, az első két képen, illetve a time lapse videón látszik is egy falfelhő-szerűség a fő cella csapadéksávja mögött balra. Ez a szupercella látványos peremfelhővel és csapadéksávokkal közeledett, és érdekes módon a csapadéka "visszafelé" hajlott, mely akkor lett különösen látványos, amikor már fölénk ért, és láttuk a fejünk felett húzódó csapadékot, amit egyébként sejtelmes dörgések kísértek, nálunk "lent" viszont még nem esett egy csepp sem. Nem kellett azonban sok, és nyakunkba szakadt a csapadék, és ebből a gócból már kaptunk jeget is, szerencsére viszonylag apró, 1-1,5 cm-es jégmérettel.
A cella átvonulása után folytattuk utunkat, és egy ideig még a közelében tudtunk maradni, amit a kiterjedtebb hátoldali csapadék jóvoltából sokáig szivárvány kísért, részben az égen, részben az úton.
Mivel a forgalom szakaszonként továbbra is elég lassan haladt, a Balaton keleti medencéjéhez közeledbe olykor-olykor már szinte le is állt rövid időre, ezért a cella fokozatosan eltávolodott tőlünk, nyugat felé viszont 7 óra körül feltűnt az ötödik. Ekkor Balatonszárszó mellett jártunk, és ott táboroztunk le rövid időre, várva, hogy odaérjen. Itt már a radaron is egyértelmű volt, hogy két külön góc van szorosan egymás mellett, és mindkettő viszonylag erős volt. Az elülsőre láttunk rá, mely folyamatosan lőtte fel a tornyokat a feláramlási toronyba, időközben viszont az alsóbb szinteken erősebbé váló északias szél hatására jobban ki is tért, így a fő része végül tőlünk délre haladt el.
A Balaton felett azonban kettévált a góc, és éppen előttünk bontakozott ki az alacsonyszintű gomolyok közül a balra kanyarodó cella mezociklonja, kis csapadékmentes feláramlási alappal.
A szupercella gyorsan átvonult felettünk, és innen már tényleg nem volt más hátra, mint hogy szépen lassan menjünk tovább Budapestre, szivárvánnyal és mammás naplementével kiegészítve az utat. Összességében tehát igencsak eredményesen sikerült zárnunk a vadászatot, még úgy is, hogy a modellek nem remekeltek, de a helyzetet felismerve időben eljöttünk az eredeti célterületünkről.
