A modellek jún. 12-ére az idei év eddigi legkomolyabb helyzetét jelezték előre. A paraméterek szupercellák kialakulását vetítették előre, gyakorlatilag minden légköri feltétel adott volt ehhez. Szerencsére ez a forgatókönyv tényleg meg is valósult, hiszen számtalan szupercella (összesen körülbelül 10 darab) alakult ki ezen a napon. Ezek közül több cella páratlan struktúrával rendelkezett, viharvadász csapatunk (más csapatokkal és észlelőkkel együtt) kis túlzással olyan képeket és videókat készített, mintha az USA-ban viharvadásztunk volna.
A viharvadászatunk beszámolója
Az előzetes terveknek megfelelően, Győr-Szombathely irányába indultunk 13:30-kor Bicskéről, ahol összeált a viharvadász csapatunk. A csapattagok: Lász (Kovács László), Mici (Mirk Tamás), KKornél (Komjáti Kornél), Gbond (Bondor Gyula). Győr után Nanovich viharvadász kolléga is csatlakozott hozzánk egy másik autóval.
Időközben már látszódott a radarképen is, hogy az Alpokban kezdenek beindulni az események. Így Győrt elérve DNY felé fordultunk, így még közelebb kerültünk a szupercellákhoz. Az első megállónhelyünk Magyarkeresztúr mellett volt, ahonnan már szépen láttuk, ahogyan a hegyekből lemerészkedik az első szupercella.
Ezen a képen tulajdonképpen kettő szupercella látható, jobb oldalt a "régi", a bal oldalon pedig az újabb, fejlődő cella. Ahogy egyre közeledett felénk, ez jobban látszott, illetve távolodott is a két cella egymástól:
Hamarosan tovább is indultunk, mivel a csapadékot el akartuk kerülni, illetve nem volt túl látványos a cellánk - kiáramlás dominánssá vált, és igazából már falfelhőt sem láttunk rajta. Bemelegítésnek azért teljesen jó volt. (Persze nem tudtuk, hogy eközben 150 km/h-ás szélvihart okozott a downburst Nagycenken.)
Dél felé haladtunk tehát tovább, hogy a konvergencia vonalat átlépjük, ahol a Cu congestusok egyre jobban kezdtek összeállni. Mikor közelebb értünk, némelyik alján íves felhőalapot is véltem felfedezni menet közben. Végül Káld mellett áltunk meg figyelni az eseményeket. Megpillantottuk a fejlődő távoli szupercellákat.
Egyre nagyobb szoknyát növesztett a cellánk, ezt a folyamatot már a mezőre besétálva örökítettük meg:
Itt már nem sok hiányzott ahhoz, hogy akár tornádó is legyen belőle. Szurkoltunk is neki (természetesen a rét közepén legyen, ahol nem okoz sok kárt).
Végül nem eresztett le tölcsért, valószínűleg rosszul csapkodtak a pillangószárnyak a közelben :)
Ilyen struktúrát személy szerint én még nem láttam, mióta viharvadászom, de így voltak ezzel a többiek is. Ez már az USA-ban is megállta volna a helyét - kétségtelenül ez volt a nap legdurvább szupercellája.
Picit kezdett ránkhúzódni a cella csapadéka, így elindultunk tovább DK-nek. Pár kilométer után újra megálltunk, hiszen ez a látvány tárult a szemünk elé:
Ez a kép is úgy gondolom, magáért beszél :)
Túl sok időnk viszont nem volt, megint ránkhúzódott a csapadék, újfent mentünk körülbelül 5 km-t, de megint "meg kellett állni":
Ez a kép is különlegesnek mondható a maga nemében, itt az történt, hogy már teljesen bevágódott az RFD, és egy gigantikus clear slot jött létre.
Eközben DNY felé egy új próbálkozásra lettünk figyelmesek, egy gomolyfelhőt láttunk, ami elkezdett falfelhőt eregetni. Ukk térségében álltunk meg - fájó szívvel elhagyva az előző szörnyeteget - hogy megnézzük a már kialakult, és éppen kettévált harmadik szupercellánkat, amelyből ugyancsak folyamatosan dörgött (és egy villám is meg lett örökítve a jobbra haladó tagból):
Ez egy LP szupercella volt, amit hazánkban ilyen fejlett formájában nem túl gyakran van lehetőség megfigyelni. Majd körülbelül 15-ödszörre tovább kellett állnunk a csapadék közeledése miatt :)
A következő giccses kép pedig a balra haladó cellát is tartalmazza, és azt, ahogy a kettő cella között átsütött a nap:
Hamarosan elkezdett csepegni az eső, így továbbáltunk, hiszen a cella picit kitért jobbra. Legközelebb Uzsa településnél álltunk meg. A csapadék széléből itt kaptunk kb. 1 centis jegeket is, ami napsütés mellett hullott a feláramlási alap széle közelében.
Picit gyengülni kezdett a cellánk, úgy döntöttünk, hogy kelet felé vesszük az irányt a Balatonfelvidéken. A balatoni szupercellát (ami Tihany környékén alakult ki) még meg akartuk figyelni távolról. Megálltunk Gyulakeszi mellett, a tőlünk északra levő, átmenetileg újjáéledő 3. szupercellát fotóztuk, és egy tőlünk délre képződő zivatart, ami végül nem lett szupercella, csak pár percig volt rajta falfelhő, aztán inkább multicellás jegyeket öltött magára:
A két zivatar egy panorámaképen így festett együtt:
Továbbmentünk Veszprém felé, és végül a negyedik szupercellánkat is sikerült megörökíteni Nagyvázsony környékén.
Ez a balra haladó tag volt, ami már igencsak gyengülőfélben volt, a jobbra haladó tag picit tovább élt Siófok környékén, de hamarosan az is bedöglött.
Ezután hazaindultunk, hogy még az oszták squall line és a vele járó heves szélvihar előtt hazaérjünk.
A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy miközben a fő celláinkat követtük és fényképeztük, Veszprém térségében is kialakult egy igen heves szupercella (65 dBZ körüli maximális radarintenzitással rendelkezett), amelyből szignifikáns jég is hullott Nemesvámos mellett. Ezt a cellát nem volt lehetőségünk elkapni, de más viharvadászok megörökítették annak páratlan struktúráját. (Mi csak a jégeső utáni gőzölgő hegyoldalakról készítettünk pár mobilos képet.)
A beszámolót méltóképpen zárja le és foglalja össze Mici timelapse videója:
Mi volt az oka ennek a szupercella kitörésnek? - egy kis helyzetelemzés
Az első cellákat az orografikus tényezők (Alpok) valamint a középszintű örvényesség-advekció segígették. Ekkor a konvektív tiltás (CIN) még jelentős volt az alacsonyabban fekvő területeken.
Ezt követően kiépült egy nyugat-kelet tengelyű konvergencia (hozzávetőlegesen a Szombathely-Pápa vonalon), amely lassan, de biztosan egyre délebbre húzódott - tehát ez már az Alpokalján tevékenykedett és robbantotta be sorra a cellákat.
A nedvesség megfelelő volt a légkörben (nem is túl kevés, nem is túl sok), amely találkozott a relatíve magas labilitás értékekkel, valamint a szupercellákhoz szükséges szélnyírással és ugyancsak magasnak számító helikalitással. Ezt összefoglalva láthatjuk a Supercell Composite Parameter (SCP) értékein is (az analízisben csak a 4-es értéket közelíti az Alpokalján, de előrejelzésben 8-11-es értékek is voltak a reggeli GFS futásban):
Összefoglalva, minden egybevágott ahhoz, hogy amerikai stílusú szupercellák jöjjenek létre hazánk területén - és ezúttal kivételesen a modellek is kitűnően megfogták a helyzetet. A szupercellák szignifikáns szélvihart és szignifikáns jégesőt is produkáltak, tornádó észlelés nem jutott tudomásunkra.
