Magyarország időjárását alapvetően egy sekély alacsonynyomású centrum alakítja, mely a határesetnek mondható nedvességgel és igen magas hőmérséklettel jellemezhető légkörben helyenként ismét lehetőséget biztosít zivatarokra, néhol heves eseményekkel. Az utóbbi napokban megszokott módon csak multicellás zivatarokra lehet számítani, de a konvekció minden jel szerint éjszakába nyúlóan fog zajlani.
Bár a légkör alsó három kilométerének átlagos relatív páratartalma csak legfeljebb 65-70% körül várható, és a konvektív hőmérséklet is kifejezetten magas, feltehetően a talajközeli légréteg felmelegszik annyira, hogy kialakulnak zivatarok. A konvekciónak azonban ezúttal - nagyobb térségű szervező hatás és markánsabb konvergencia híján - nemigen lehet kijelölni a fókuszpontját, zivatarcellák gyakorlatilag bárhol létrejöhetnek az országban. Erre azonban legnagyobb esély napközben a Dunántúlon van, kisebb valószínűséggel a Duna-Tisza közén. Magasabb hegységeink az orografikus hatás jegyében szintén elősegíthetik a cellák termelődését. Éjszakára már ennyire sem lehet pontosítani a zivatarok által érintett terület helyzetét, bár az elég egyértelműnek tűnik, hogy késő délutántól, kora estétől DNY felől egy újabb hullámban zajlik majd a konvekció. A 700-400 hPa közötti differenciál örvényességi advekció térképein nyakon lehet csípni azt a háttéremelést, mely a lassan hazánkba húzódó sáv kiugróan pozitív értékeiben mutatkozik meg. Emellett éjszaka kissé fokozódik az 500 hPa-os hidegadvekció is. A labilitás sem lesz gátja az éjszakai zivatartevékenységnek, a napközbeni roppant instabil helyzet napnyugta után sem sokat mérséklődik - ez a nagy területen 1500 J/kg-ot is elérő MUCAPE-értékekben szépen kirajzolódik.
A 10 m/s alatti 0-6 km-es szélnyírás ma sem biztosít lehetőséget multicellás zivatarcsoportoknál erősebben szerveződött konvekcióra, és határozottabb, tartósabb MKR-jelleget is mindössze a késő délutántól, kora estétől DNY-ról felfejlődő képződmény ölthet. Azonban ennek ellenére előfordulhatnak heves események, mind jégeső, mind szélvihar formájában. A 3500 J/kg-ot is elérő SBCAPE tekintélyes része a jégnövekedési zónába esik, még ha a nedves hőmérséklet 0 C-fokos szintje az utóbbi napokra jellemző módon a kelleténél némileg magasabban is helyezkedik el. A delta Theta-E is a korábbi napokhoz hasonlóan több C-fokkal meghaladhatja 20-at, ami heves szélviharokat eredményezhet. Az 1000 J/kg-ot meghaladó DCAPE és az 1500-2500 m-re tehető felhőalap-magasság is ezt az lehetőséget erősíti. Továbbá hegyvidéken a kedvezőtlen földrajzi adottságok vagy akár síkvidéken városi környezetben az elégtelenül csatornázott, lefolyástalan területek melegágyai lehetnek villámárvíznek. Amennyiben egy multicellás zivatarban a lassú mozgású cellák épp annyival sodródnak odébb, mint amennyivel az ellenkező irányban az újabbak fejlődnek, a rendre ugyanazon terület fölött éretté váló cellák ismétlődő felhőszakadásai megadhatják a villámárvízhez a meteorológiai hátteret.
Veszélyforrások:
- heves jégeső (átmérő >= 2cm)
- heves szélvihar (szélsebesség >= 90 km/h)
- villámárvíz (megfelelő terepviszonyok esetén)
Bár ma nincs megfelelő szélnyírás erősen szerveződött konvekcióhoz, és az esti DNY-i fejleményeket leszámítva nagyobb skálájú hatás sem rendezi és koncentrálja a zivatartevékenységet, elsősorban a kifejezetten labilis légállapotnak és a nedvesség sajátos vertikális elrendeződésének köszönhetően néhol akár heves események is felléphetnek.
