2014. június 20-án délután meglehetősen mozgalmassá vált az időjárás a délnyugati országrészben. A történetünk még az előző nap délutánján kezdődik. A modellek akkori kimenetei arra sarkaltak, hogy eljött az ideje az átmeneti konvektív pangás időszakában megporosodott optikai masinák feltöltésének. Szerencsére a családommal másnap (péntek) le kellett ugranunk az Ötvöskónyi közelében elhelyezkedő telkünkre népgazdasági munkavégzés céljából. Elérkezett a várva várt nap, és reggel elindultunk a hírhedt Vadnyugatra. Délelőtt az északi, északnyugati szél fokozatosan gyengült, majd dél tájban le is állt. A Nap kisütött, és elkezdődhetett a konvektív móka. A gomolyok fejlődésnek indultak. Mivel a meló nagyját már elvégeztük, elfoglaltam a pozíciómat egy kukoricaföldön. Az égre pillantva észrevettem a szélnyírás toporzékolását, mivel a „gomik” jócskán megdőltek.
Nyugatra szintén beindult a konvekció. Egy negyedóra elteltével kialakult egy cella, ami az orrom előtt robogott el. Csupán gyenge záport kaptam a nyakam közé. Miután a jószág átvonult felettem, megpróbálkozott a „bepörgéssel”.
Időközben el kellett hagynom a megfigyelési pontomat, mivel indultunk vissza Fonyódra. A cella pedig kezdett bedögleni. Sebaj, menet közben még megkínáltam párszor.
Visszaértem, beültünk a gépsárkányba, bekapcsoltuk az öveteket. Ekkor még nem is sejtettük, hogy mi vár ránk a dombtetőn. Baktatunk fel a dombháton szépen lassan. Egyszer csak gyanús felhőalapra lettem figyelmes. Fényképező, kamera gyorsan elő! Felértünk a dombhátra. Az adrenail szintem a maximumra ugrott! Ott vigyorgott a képünkbe szupercella! Ezt nem hagyhattam! Amint megálltunk, abban a pillanatban kipattantam és megsoroztam a vendéget! A kaposfői viharvadász kollégát idézve: „Maximum firepower!!”
Körülbelül 5 perc után ismét a földúton poroszkáltunk. Mielőtt kiértünk volna a főútra, megálltunk. Kipattantam és beugrottam az út túloldalán levő másik búzatáblába. A pozíció tökéletes volt. A „hentelést” pedig ott folytattam, ahol a dombtetőn abbahagytam. 2-3 perc elteltével elkezdett záporozni és lassan eljött a lelécelés ideje. Szerencsére a legjobbkor voltam a legjobb helyen és a vendég is időben megérkezett. A következő képek önmagukért beszélnek:
Végezetül pedig Storman jóvoltából radarképek a szupercella legerősebb állapotáról, amikor az Nagykanizsától valamelyest északra járt (klikk a képre a nagyításhoz):
