Szokatlan szeptemberi helyzet, akár szupercella is lehet

Összefoglalás:

 

Az előrejelzési időszakban egy felettünk húzódó frontálzónának köszönhetően szeptember közepéhez képest némileg szokatlan légköri feltételek uralkodnak, melyek a zivatartevékenység mellett a délután második felétől akár heves eseményre, szupercellára, villámárvízre is lehetőséget adhatnak, határozottabb eséllyel az ország DNY-i részén. Ettől függetlenül az összkép nem túl acélos, így mindössze gyenge 1-es kategóriát adtunk ki, ami könnyűszerrel akár még túlzásnak is bizonyulhat.

 

Részletezés:

 

Magyarország időjárását egy DNY-ÉK-i irányban hosszan elnyúló frontálzóna befolyásolja, mely csak lassan húzódik K-i irányba, és még az előrejelzési időszak végére sem hagyja el az országot. A front térségünkben szép kényelmesen valamelyest behullámzik, ezzel összefüggésben enyhén mélyülő légnyomási tendenciával. A magasban brutális jet van felettünk, de 250-300 hPa-os szinteken csak estétől válik a divergencia egyre inkább dominánssá. A markánsabb nagy skálájú emelés az éjszaka folyamán jelentkezik, és az igazán erős dinamika csak vasárnap hajnalban/reggel érkezik. Ennek időzítése a szombat napközbeni konvektív folyamatok tekintetében tehát nem optimális.

 

Napközben az ország leginkább labilizálódó területe a Dunántúl lesz, ezen belül is a DNY-i, D-i határvidék, ahol 15 UTC tájban akár 1000 J/kg-ot is meghaladó SBCAPE állhat elő. Ez azonban utána rohamosan csökken, és bár valamennyi SBCAPE szokatlan módon éjszakára is marad, az ennél magasabb MUCAPE értékek emelt konvekcióra utalnak. Napközben tehát csak egy rövid időablak áll rendelkezésre tisztességes talaj alapú konvekció kifejlődéséhez, és az sem fest túl drámai képet, hogy még DNY-on 2 m-en is csak 16 C-fokos harmatpont és 24-26 C-fokos hőmérséklet várható. Az estétől leginkább 850 hPa-os szinten meginduló melegadvekció ugyanakkor éjszakára biztosítja az emelt konvekciót, ezen a légnyomási szinten az ekvipotenciális hőmérséklet és az áramlási viszonyok is jól kirajzolnak egy meleg nedves szállítószalagot (MNSZ), mely kb. a frontálzóna mentén, azzal kb. párhuzamosan húzódik. Ezzel a folyamattal karöltve a Thompson-index 21 UTC környékén válik a legmagasabbá (40 C-fok), a DNY-i területekről ÉK felé felvonulva. A Dunántúlon zajló, ill. a Duna–Tisza közére átnyúló konvekcióban megfelelő talajviszonyok esetén akár villámárvíz is felléphet, ugyanis a frontálzóna elég lassú mozgású, a cellák haladási iránya pedig ezzel közel párhuzamos, így az ismétlődő záporok, zivatarok képesek lehetnek ezt a jelenséget előidézni.

 

Heves eseményekre leginkább az említett rövid időablakban lehet számítani késő délután, kora este a Dunántúl DNY-i, D-i részén, esetleg a Duna-Tisza köze D-i határvidékén. A vertikális szélnyírási viszonyok igen impresszívek az egész országban, napközben az említett fókuszterületen 0-6 km között 25 m/s körül alakul, de éjszakára felmegy 30 m/s-ra. Ez bőven elég lehet szupercellás konvekcióra, a szűk keresztmetszet ezúttal a labilitás. Ha az csak egy leheletnyivel lesz gyengébb, mint amit a modellek mutatnak, akkor a cellák képtelenek lesznek önálló, erős, önfenntartó szupercellává fejlődni, inkább átmeneti, beágyazott, szétkenődő képződményekké válnak. Az SCP (szupercella kompozit paraméter) mindenesetre eléri a 4-et, ami a szeptember közepéhez képest nem rossz, és éjszakára is megmarad valamennyi. Nem is meglepő az érték, hiszen a 0-3 km-es SRH igen komoly, 15 UTC-re DNY-on már a 300-at is elérheti, majd később a 400-at is meghaladhatja. Bármely talaj alapú feláramlással rendelkező cella, ami ilyen helikális áramlási viszonyok között gyökerezik, és képes fennmaradni, komoly szupercellává fejlődhet. Egy ilyen szupercella esetében a tornádó-potenciál is fokozottabb, ugyanis a 0-1 km-es SRH estére 200-nál is nagyobb lehet, karöltve a 2000 m-ről 1000 m-re csökkenő LCL-lel. Azonban minderre csak egy igen szűk időintervallum áll rendelkezésre, késő délutántól kora estig. A szignifikáns tornádó paraméter (STP) ekkortájt 0.4 is lehet, ami nem gyakori még nyáron sem. Éjszaka a tornádó esélye minimálisra csökken, az emelt konvekciós záporok, zivatarok feláramlása ekkor az alacsonyabb szintek helikalitásából már nemigen képes táplálkozni. Az sem segíti a tornádóképződést, hogy a hodográfok eléggé egyenesnek ígérkeznek még napközben is, és a nagy helikalitás ellenére inkább a sebességkülönbség adja a szélnyírást, semmint az iránykülönbség. Egy esetleges heves zivatar a lekeveréssel összefüggésben leginkább a szélviharnak köszönhetően érheti el ezt a kategóriát, heves jégesőre csak másodsorban és marginális értékekkel van esély.

 

Az idei évben kriminálisan alulteljesítő modellek miatt roppant nehéz konkrétumot belőni, és ezen az sem segít, hogy a közelmúltban lezajlott GFS-frissítés tovább rontott a helyzeten. Kérdéses, hogy azóta mit javítottak rajta, de az 1-es kategória indokoltnak tűnik, mert az ECMWF, amely jobban megfoghatja ezt a szcenáriót, ezúttal a GFS-nél nagyobb esélyt ad szupercellára, heves konvekcióra.

 

Veszélyforrások: