A csütörtöki modellek szerint péntek (2013. május 17.) jónak ígérkezett egy kis hajhászásra! Miután kikozmetikáztattam a számtalan bevetésen átesett viharvadászgépet, elérkezettnek éreztem az időt egy bevetésre. Csak az idő nem érezte annak… reggel már szitáló eső, záporok mosták az utakat Nagykanizsán. Szlovénia felől egy csapadéktömb érkezett a DNY-i régióba. Hát legalább a nedvességgel nem lesz gond, egy hozzávaló már adott délutánra, gondoltam. Délig semmi nem változott, a felhőzet nem akart megszűnni. Mikor kora délután egy-egy pillanatra előtűnt a Nap, azonnal gomolyok takarták el a reggeli eső miatt felhalmozódott légnedvesség hatására. A radar siralmas volt, millió kis zápor a környéken. Párás levegő, rémes látótávolság. Na ennek annyi…gondoltam.
Már majdnem feladni kényszerültem a feladhatatlan viharvadász ösztöneimet, mikor élénkülni kezdett a légmozgás! Na végre normalizálódni látszott a helyzet. Ekkor a keszthelyi székhelyű Helikon rádióban az „erősen meteorológiai szakértő” műsorvezetők, megállapították, hogy már nem lesz több eső, elment keletre, ennyi volt! Magyarul arra céloztak öregapáink szavával élve: "Elhúzta a Balaton!". Hát ez ismét mellbe vágott, hisz már egy ilyenért írtam nekik: "Én meg a keverőpulthoz nem értek!".
A hidegfront már a kertekben járt, a radaron megjelentek az első komolyabb zivatarok. Feltankoltam a vasat, rátapadtam a horvát és szlovén radarra. Bár dolgoztam, a gyakori záporok miatt az autómosó kedv alább hagyott, így bármelyik pillanatban bevetésre késszen álltam. A 17 órára várt események óramű pontossággal kezdtek bekövetkezni. Kiépülni látszott a szokásos szlovén instab, mikor is egy a város fölött kipattanó cella csapadéka teljesen kitakarta a vonalat, ami a szlovén radaron egyre határozottabban látszott. A csapadéksávok közt sejtelmesen látszott a szlovén konvergencia vonalon magasba törő zivatarok láncolata.
Elérkezettnek láttam az időt. Épp a kocsihoz indultam, mikor is Floo, a Nagykanizsai ViharVadászok Ny-i sasszeme a szokásos izgatottságán hívott, hogy: extázis, brutális, ááááá! Felmerült bennem egy pillanatra, hogy túloz, mivel már elég kemény elvonási tünetekben szenvedtünk mindketten, de tisztánlátását igazolta az új radarkép. Irány! Becsehelynek vettem az irányt, miközben a városban esett az eső. Sormás előtt teljesen megszűnt a csapadék, és már láttam is a horizont fölött hömpölygő peremfelhőt. A szokásosnál gyorsabban átrepültem a falun, majd a dombtetőre érkezve berohantam az előző záporok által megáztatott búzatábla közepébe. Végre egy kis adrenalin!
Észre se vettem, hogy tökig eláztam a vizes búzában rohangálva kezemben a fényképezővel, de a csodálatos sqall line látványa úgy felperzselt, hogy gőzölögve dokumentáltam a pompás színekben tündöklő fenevadat. Floo ekkor hívott, hogy már elérte őt a rendszer kifutószele, lassan eléri a leáramló csapadék. A láncolat közelségét jól jelezte a megszűnő DK-i szél.
Közel járt hozzám, hátrálni kezdtem, hogy a vonalon ÉK-re sodródó zivatarok előtt maradhassak. A Zalaegerszeg fele vezető elkerülőn vártam be az egyre masszívabb csapadékkal rendelkező rendszert.
Megérkezett a kifutószél. A peremfelhő alatt állva még egy-két panoráma képet lőttem, majd az É-i összekötő úton visszanyargaltam a bázisra.
Bedurvult a rendszer D-i oldala, ami pont telibe kapta Nagykanizsát, özönvízszerű felhőszakadás kíséretében.
Évadnyitónak nagyon szuper cellasor volt :)
