Összefoglalva:
Hazánk időjárását továbbra is a tegnap érkezett hullámzó frontrendszer alakítja, melyhez kapcsolódóan a délelőtti óráktól újabb heves zivatarok (masszív multicellák, keleten szupercellák), később MKR(-ek) kifejlődése várható. A keddi nappal ellentétben már jóval több a modellekből fakadó bizonytalanság (ECM nyírás tekintetében visszafogottabb), ám ennek ellenére a heves események mellett (2-4 cm-es jégátmérő; >90 km/h széllökések/légzuhatag) a Tiszántúli területeken, akár egy-két szignifikáns heves kísérőjelenség is becsúszhat a GFS alapján. A már említett veszélyforrások mellett a villámárvizek kockázata is igen jelentősnek ígérkezik majd. A modell inkonzisztenciából fakadóan egy erős 1-es konvektív előrejelzés került kiadásra.
Részletezve:
A tőlünk nyugatra elhelyezkedő magassági teknő és annak déli oldalán fokozatosan lefűződő HCS előoldalán egy újabb peremháborgás éri el hazánkat, mellyel összefüggésben a talajon a déli óráktól egy gyorsan kimélyülő sekély ciklonális mező is azonosítható. 850 hPa-on a front előterében egy DK-ÉNY tengelyű igen jól fejlett MNSZ is kiépül. A jet némiképp visszafogottabb képet fest, így az ebből fakadó nyírási viszonyok az ECM-ben csak 12 m/s körüli értékeket vesznek majd fel, ellentétben a GFS által prognosztizált 15-20 m/s 0-6 km-es szélnyírással. Ugyanakkor az ilyen roppant instabil légköri viszonyok mellett (3 KJ/kg SBCAPE; -9 LI), még az ECM verzió esetén is kialakulhatnak masszív szupercellák. A szupercellák szempontjából három kritikus pontja van az előrejelzésnek. Az egyik a cellák izoláltsága, mely várhatóan az összeszerveződés hatására akár gyorsan rendszerbe szerveződhetnek, a második az elegséges szélnyírás megléte, míg a harmadik az előrejelzett helikalitásból fakadó eltérések (ECM minimális 0-3 km-es SRH-val számol, amíg a GFS jóval helikálisabb környezetet vázol fel), mely nagyban meghatározza, hogy a létrejövő középszintű mezociklon mennyire lesz egy jól fejlett kompakt képződmény. Ez utóbbi három feltétel pozitív együttállása esetén a Tiszántúli területeken egy-két szupercella könnyen okozhat lokálisan szignifikáns heves eseményt megközelítő kísérőjelenséget (légzuhatag és jégeső). Ez utóbbiak mellett szól a 20-22 °C DThetaE értékek és a jégnövekedési zónában felhalmozódó igen jelentős CAPE. A fő konvektív mód azonban a rendszerbe szerveződő zivatarok adják majd (viszonylag kedvező szélvektorok), melyek a délutáni, esti órákban egy nagyobb kiterjedésű (C)MKR-t is (esetleg bow echos kitüremkedéssel) alkothatnak majd. A zivatarzóna súlypontja a Dunától keletre váraható, melyet komolyabb villámárvizek (40-60 mm), szélvihar (~90 km/h) és hevesebb jégeső is kísérhet (~2-3 cm).
Veszélyforrások:
- Villámárvíz: A nap folyamán e jelenség okozza a legnagyobb kockázatot. Akár több helyen is előfordulhat.
- Jég: A Tiszántúlon egy-két izoláltabb (szuper)cella esetén akár 3-4 cm-es jégdarabok is képződhetnek.
- Szélvihar: Jelentősebb kiszáradás ugyancsak a Tiszántúli területeken mutatkozik.
- Tornádó: A kifejlődésükhöz szükséges környezeti feltételek összességében nem támogatják létrejöttüket (kritikus nyírási és helikalitási viszonyok).
Megjegyzés: A helyzet rendkívül bizonytalan, hiszen futásról futásra változnak a modell kimenetek!
