Európa északi része felett egy hosszúhullámú teknõ halad kelet felé, amelynek a peremén egy rövidhullámú teknõ alakul ki. Ez a képzõdmény a déli-délutáni órákban határozza meg hazánk idõjárását (400-500hPa szinten jól megfigyelhetõ). A teknõnek köszönhetõen megnõ a vertikális hõmérsékleti grádiens, így megfelelõ labilitás nyílik zivatarok kialakulására. Talajszinten egy hullámzó front van felettünk, ami a nap folyamán fokozatosan kelet felé halad. Nagyjából a frontal és a teknõ tengelyével egyvonalban középszinten megfelelõ nedvesség található, ettõl nyugatra viszont erõteljes kiszáradás figyelhetõ meg 600 hPa felett.
A modelleken fõként a középsõ és keleti országrész rendelkezik megfelelõ labilitással, így ezeken a területeken lehet számolni zivatarokkal. Ezeket kísérheti felhõszakadás (30 mm feletti csapadék), illetve viharos kifutószél. Lassú cellaáthelyezõdés várható, így megfelelõ terepviszonyok mellett kialakulhat villámárvíz. Intenzívebb zivatarokban nem kizárható 2 cm körüli vagy a feletti jégátmérõ sem.
A teknõ közelségébõl adódóan jelentõs örvényesség-advekció, és a front vonalában összeáramlás is jelen lesz. Az alacsony hõmérséklet-harmatpont depresszió igen jól átnedvesedett alacsonyszinû légrétegrõl árulkodik és megfelelõ talajalapú labilitás is jelen lesz. Ebbõl következik, hogy nem mezociklonális tubák, illetve tornádók esélye is megvan.
Szélnyírás hiányában szupercellákra nem kell számítani.
