A május 11-re várt nagy durranás meglehetősen kellemetlenül indult. Először is az SPC a moderate risk-et elsősorban a viharok elhelyezkedésének bizonytalansága miatt visszaminősítette slight risk-re. Másfelől az időjárást Pratt-ben teljesen borult égbolt és csöpörgő eső jellemezte. Az sem segített, hogy az előző nap Hays-ben vacsorára elfogyasztott mennyei steaken felbuzdulva reggelire valami hasonlót kértem itt is. Azonban feltehetőleg a két szakács annak idején nem ugyanabban a suliban végezhetett, ugyanis amit kaptam, az leginkább valamiféle levedlett teveszőr avas faggyúzsírral megbolondított kompozíciójára emlékeztetett. Ennek örömére a kávém is úgy gondolta, hogy jobb helyen van a frissen mosott fehér nadrágomon, mint a csészében.
A lelkiállapotomon némileg javított, hogy végre előkerült Sean Casey és a TIV-2 is, mely mozgó erődítmény a tornádók testközelből történő IMAX filmezését hivatott biztosítani. Később a kitisztuló égboltot várva a benzinkút megtelt frizbiző viharvadászokkal.
Előbb-utóbb aztán elindultunk, és út közben áthaladtunk Greensburg-ön is, ahol egy F5-ös tornádó korábban gyakorlatilag teljesen elpusztította a várost. Bár már sok mindent újjáépítettek, néhány épület tornádó által síkra gyalult nyoma még emlékeztetett a természet erejére. Az égbolt azonban kezdett tisztulni, erre vártunk, hogy a konvekció amúgy rendesen beinduljon, így nem értünk rá nézelődni.
Kansas ÉNY-i csücske tűnt a legígéretesebbnek, ezen a területen helyezkedett el ugyanis a hármaspont, avagy a hideg- és melegfront, valamint a szárazvonal találkozása. Az odaút során végignéztük, ahogy az apró Cu hum-ekből rövid idő alatt döbbenetes rock hard konvekcióval szupercellák robbannak ki közvetlenül mellettünk. Colby környékén durrant be az első szupercellánk, melyen észveszejtő turbulencia volt jelen, rendkívül látványos, szemmel látható forgások alakultak ki rajta.
A radar is jelezte az örvénylést, és ekkortájt egy rövid időre egy tölcsérfelhőt is kieresztett magából, de ez a pár percig tartó jelenség csak átmenetinek bizonyult. A szupercella RFD-je továbbá megtisztelt minket egy kis kegyetlen szélviharral megspékelt jégesővel is. Hihetetlen élmény volt a kocsi átlátszó, jégálló üvegű tetején keresztül nézni a pattogó, 1-1.5 cm átmérőjű jegeket, melyek fülsiketítően dübörgő hangja néhány percre minden elnyomott.
Tornádó végül is nem alakult ki a cellából, mert a melegfront hideg oldalára szakadt le a konvergenciáról, és a talajközeli hideg levegő ellehetetlenítette a dolgot. Megpróbálkoztunk még egy másik, közeli, hasonló felépítésű cellával is, mely szintén igen látványosan forgó feláramlási alappal rendelkezett, de ez sem jutott el odáig, hogy tornádó legyen belőle.
A napot egy akkora pizzával zártam, ami valószínűleg biztosítani fogja az ittlétem további két hetének élelemellátását, valamint egy olyan sörrel, ami - mint utóbb kiderült - erősségét tekintve vetekszik a desztillált vízével.
A viharvadászatról készült videó a http://www.youtube.com/watch?v=HUDMp4zlB84 címen érhető el, érdemes a lejátszó méretén nagyítani, ill. 480p minőségben megtekinteni a felvételt. Alternatívaként az alábbi lejátszóban is megtekinthető, de itt kisebb méretű, érdemesebb közvetlenül a YouTube-on megnézni.
