Az SPC május 12-re egy hód formájú slight risk-kel örvendeztetett meg bennünket, amit jó előjelnek véltünk arra vonatkozólag, hogy akkor egy hódfarkat már minimum látnunk kell (a "beaver's tail", vagyis a hódfarok az amerikai viharvadász szlengben használatos kifejezés a szupercellák FFD kifutófrontja mentén húzódó hosszúkás, hódfarokra emlékeztető formájú beáramlási sávra).
Előző este a kansasi Hays-ben szálltunk meg, és vacsora közben megosztottam gondolataimat Dave Holderrel, miszerint az alábbi térképen is látható terület tűnik a legalkalmasabbnak viharvadászatra. Aztán végül is nem oda mentünk, de ez már nem rajtam múlott. Május 12-én korán kellett indulnunk, már reggel 9-kor, mert az ígéretes terület nem volt valami közel hozzánk, 6-7 órás autóút állt előttünk. Ezen a napon a Dominator nem tartott velünk, ugyanis valami elromlott rajta, és az újabb járgányt amúgy is üzembe kellett helyezni. Alapvetően egy ÉK-DNY-i irányultságú összeáramlás, egy szárazvonal húzódott keresztül Oklahomán és a környező államokon. Ettől Ny-ra csontszáraz levegő helyezkedett el, míg a K-i oldalon iszonyú nedves levegő húzódott a vonal mentén, 40 mm körüli kihullható vízmennyiséggel. Az elképzelésem az volt a helyzetről, hogy a Kansas, Oklahoma, Arkansas, Missouri államok érintkezésénél lévő régió lehet a legjobb, mivel itt megvolt a szükséges összeáramlás, a kellő háttéremelés, az igen nagy labilitás és az elégséges szélnyírás. A nedvesség viszont némileg visszafogottabb volt, mint D-ebbre, így kevésbé kellett attól tartani, hogy a konvekció gyorsan átmegy egy nagy méretű MKR-katyvaszba. Csapatunk azonban véleményem szerint ott követte el a taktikai hibát, hogy mélyebben behatolt a nedves területbe, még Tulsától is DK-ebbre. Eleinte a szárazvonalon a jelentékeny záróréteg hiányában korán kipattanó cellák még viszonylag gyorsan elfüstöltek, de később már tartósabbnak bizonyultak, és a nedvesség-tengely belsejében is kezdtek kidurrogni. Itt viszont már hirtelenszerűen sok, egymáshoz közeli cella jelent meg, melyek gyakran összeütköztek egymással, összeolvadtak, és hamarosan összeálltak egy jól megtermett MKR-ré. Sok szupercella volt a környéken, de az izoláltabb, jobban megfigyelhető és hosszabb élettartamú példányok nem ott voltak, ahol mi. Az általam preferált területen azonban kialakult egy gyönyörű, tankönyvbe illő szupercella, mely mind radaron, mind műholdon igen impozáns látványt nyújtott. Hamarosan kapott is egy tornado warningot. Amennyiben eredetileg azon a környéken helyezkedtünk volna el, igen nagy eséllyel elcsíphettük volna a jószágot, így viszont sajnos túl messze voltunk.
Így viszont csak az összeolvadó képződményekből álló masszát láttuk, semmi jól megfigyelhető izolált szupercellát, bár a szupercellás jelleg szinte minden meginduló feláramláson kivehető volt. Feltűnt ugyan a közelünkben egy, a többinél magasabb reflektivitású maggal rendelkező egyed is, kezdődő kampós radarechóval, de mire átvágtunk a fejlődő MKR által produkált felhőszakadáson és jégesőn, odaérve csak azt láttuk, hogy épp beágyazódik a rendszerbe, és alávágja annak kifutófrontja.
A radaron a vadászat közben egy aranyos kis balra haladó, anticiklonális forgással rendelkező szupercellácskát is végignéztünk, mely Oklahoma Citytől nem messze alakult ki a szárazvonalon, minden bizonnyal élőben is látványos lehetett.
Az Arkansas állambeli Van Buren-ig jutottunk, innen este továbbmenni már nem volt értelme. Az elnyújtott formájú MKR mozgása közel párhuzamos volt a saját tengelyével, így itt még órákig ömlött az eső, és nem voltak ritkák az igen közeli lecsapó villámok sem. A folytonosan újratermelődő és fölénk érkező, szupercellás jelleget már nemigen vagy csak átmenetileg mutató, egymást érő cellák ugyanott dobták le csapadékukat, így flash flood warningot is kapott a böszme. Ez korántsem volt indokolatlan, mert az utak mentén helyenként kisebb folyóvá duzzadt zubogó sárfolyásokat is láttunk, a vízlevezető csövek pedig serényen okádták magukból a vizet, már amennyire bírták. Mindenesetre különös hangulata volt az estének, mert végig igen meleg maradt a levegő, még az MKR nagysokára történő eltávolodása után is, valamint a tájat ellepték a helyzetet láthatóan felettébb élvező brekkencsek.
A nem túl sikeres vadászat ellenére a csapat jókedvűen költötte el a vacsorát, melynek fényét az is emelte, hogy a steak kiváló volt. Asszem már kezdek egy picit steak-függővé válni ... Egy asztalon heverő reklámon továbbá találtunk egy viharvadász-kontextusban egész másképp értelmezhető mondatot :) (a "wedge", avagy ék kifejezés azokra a tornádókra használatos, melyek olyan vaskosak, hogy szélesebbek, mint amilyen magasak, és jellemzően ék formájuk van).
