Május 6-át egy kis New Mexico-i körúttal kezdtük. A nap elejét máris feldobta egy teherautósofőr, akinek sikerült úgy megkomponálnia a rogyásig pakolt utánfutó limlomjait, hogy a kétfelé messze kinyúló objektumok a félpályás útlezárás jelzőkúpjait sorra felborogatták. Eme tevékenységét oly kitartóan űzte, hogy már arra kötöttünk fogadásokat, melyik kúp dől el és melyik marad állva.
Utunkat később Colorado felé vettük, hogy megtekintsük a Royal Gorge nevű hidat, mely egy embertelen méretű kanyon fölött ível át. Megérkezvén konstatáltuk, hogy itt valóban nem mindennapi látványról van szó. A hídon átsétálva brutális erejű szél fogadott minket, a meglehetősen instabilnak látszó, hajópadló jellegű deszkázat úgy hullámzott alattunk, mintha víz lenne. A bizarr látképet fokozta a jelentéktelennek tűnő kis piros libegő lélekvesztő, mely egy szál drótra kifeszítve lengedezett végig a szakadék fölött egy marék összetömörült turistával. A híd közepén egy komoly figyelmeztetéssel is találkoztunk: "Tilos a hídról horgászni!". Ettől jól megijedtünk, és letettünk az addig eltökéltnek hitt szándékunkról, hogy a 80 km/h-s szélben a több mint 300 méter mély szakadék alján zuborgó vízből nekiálljunk megpróbálni valami vacsorát kipecázni :)
A túloldalon egy kis állat- és növénypark várt minket, ahová érdekes módon betévedtek vadon élő állatok is, nem csak a kerítéseken belül volt látnivaló. Egy pödrött fejdíszű négylábú például tőlünk pár méterre, mindenféle aggodalom nélkül sétált át az úttesten. Találtunk néhány fát is, melyek kísértetiesen emlékeztettek egy tornádó forgására - bár amilyen elvonási tüneteink vannak már, szinte bármibe beleképzeltük volna, hogy tornádó.
A napot Colorado Springs-ben zártuk egy igen jó hangulatú sörözéssel. Csatlakozott hozzánk egy másik, tapasztalt, TVN-pólós viharvadász figura is, aki magával ragadó stílusban, eszméletlen tornádós sztorikkal szórakoztatta a jónépet. A nevére sajnos nem emlékszem, mert a barna sör ideiglenesen lecsökkentette az ezért felelős képességemet. A sör további mellékhatása volt, hogy fokozatosan egy kitaposott ökörbéka formáját kezdtem felölteni. Másnap reggel azért sikerült észrevennem, hogy a szálloda ablakából a Sziklás-hegység csodálatos látványa tárul a szemem elé.
Ma, május 7-én feljöttünk Nebraskába, épp Ogallalában dekkolunk, és most már tényleg izgatottan várjuk a holnapi fejleményeket, ami várhatóan valahol ezen a környéken jelentkezhet. Illinois államban már volt néhány szép szupercella egy-két tornádóval, de kisvadra nem lövünk :)
