Természetesen csak fényképezőgéppel, de tény, hogy volt mire lőni. A május 4-i, Wichita Mountains Wildlife Refuge vadrezervátumban megejtett kirándulásunk során először a Mount Scott tetejére mentünk fel, ahonnan pompás kilátás nyílt a környező tájra. A hegy mellett közvetlenül a Lake Lawtonka víztükre csillogott, a távolban pedig itt-ott a prériből kimagasló hegyek tarkították a látképet. A sziklák között figyelmesen kellett járkálni, mert a mindenféle veszélyes csúszómászó jószágok errefelé nem ritkák. A vadnyugati hangulatot a felettünk keringő, dögre leső pulykakeselyűk fokozták.
A hegyről leereszkedve a síkabb terepen komótosan őgyelgő bölényekkel futottunk össze, aztán pedig rábukkantunk egy prérikutya-telepre, ahol megannyi kisebb-nagyobb példány illegette-billegette magát, miközben némelyik eszeveszett csipogásba kezdett, figyelmeztetve a többieket, hogy megérkeztünk.
Az ebédet a Meers Store & Restaurant-ban költöttük el, ahol a helyi, speciális marhából készült burgert próbáltuk ki. A marhahús leginkább valamiféle jófajta, napon szikkadt traktorgumira emlékeztetett – ízre-állagra egyaránt -, de az tagadhatatlan tény, hogy speciális volt. A hely különlegessége volt még továbbá a befőttesüvegben felszolgált ital (a képen a háttérben Jim Leonard, a tornádó- és hurrikánvadászat nagy öregje látható, aki szintén velünk tart).
Az időjárási helyzettel kapcsolatban továbbra is úgy néz ki, hogy vasárnap (május 8-án) indul a buli, és utána már kevésbé nyugszik le a légkör. A szárazvonal mentén kialakuló, magas felhőalappal rendelkező szupercellák ugyan kisebb eséllyel eredményezhetnek tornádókat, de brutális méretű jegeket produkálhatnak, és a lassú mozgásuk miatt remek lehetőséget nyújthatnak látványos timelapse felvételek készítésére.
