2017. július 24-én, hétfőn kedvező légköri feltételek álltak fenn zivatarok, akár heves zivatarok, így szupercellák kialakulásához. Csapatunk már a hétvége folyamán szerveződni kezdett, végül a Mirk 'Mici' Tamás, Bondor 'Gbond' Gyula, Komjáti 'kkorneel7' Kornél és első viharvadászatát teljesítő meteorológus ismerősünk Tóth Tamás által alkotta viharvadász csapat indult útnak.
Előzetes kiidulási célpontunk Dunaújváros volt, azonban a célállomás felé haladva a radaron jól kivehető, izolált HP szupercella kezdett egyre erőteljesebbé válni Somogy megyében. Mozgása az alapáramláshoz viszonyítva deviáns volt, így a kezdeti Dunaújvárosi célterületünket kissé délebbre, Paks környékére kellett áthelyeznünk.
Út közben már láttuk a földet nyaldosó falfelhőt, illetve peremfelhőt - még kocsiból fotóztunk:
Gyula: Ekkor kicsit de ja vue érzésem volt, hiszen az első képeim pont ilyenek voltak a július11-ei vadászaton is :)
Döntésünk helyessége beigazolódott, az M6-os autópályáról lehajtva, Paks külterületén gyönyörű látványt nyújtott a szupercella peremfelhője.
Egy kis videó a peremfelhő alakulásáról:
Néhány perces fotózást, videózást, illetve megbeszélést követően a távolban sejtelmesen megbújó falfelhő irányába indultunk el. Fél szemünket azonban a Duna-Tisza-közén is tartottuk, hiszen meglehetősen erős feláramlási tornyok voltak kialakulóban a labilis rétegződésű légkörben. A szupercellánkat végül Madocsa határában sikerült újra elcsípnünk, kicsit más szögből, ekkor már a falfelhő, illetve a hátoldali csapadék leáramlása (RFD) is gyönyörűen kirajzolódott.
Az elmaradhatatlan csoportkép:
A falfelhő kicsit közelebbről:
A szupercelláról és a falfelhőről Mici készített egy timelapse-t is:
A cella átvonulását viharos széllökések, ehhez kapcsolódó porvihar és heves csapadékhullás is kísérte.
A kifutószélről és a porviharról videó is készült:
A dokumentálást követően a szupercella után eredtünk, amely azonban átlépte a Duna vonalát, így mi sem késlekedhettünk, Dunaföldvárnál terveztük a folyón való áthaladást, azonban a heves esőzés által létrejövő vízátfolyások, villámárvíz ezt nem tette lehetővé, így, bár fájó szívvel, de a fizikai korlátozások miatt le kellett mondanunk a cella további üldözéséről és a Duna-Tisza-közén kialakuló potenciális szupercellákról is.
Ennek tudatában Székesfehérvár felé vettük az irányt, két potenciális cellát figyelve, amelyek a hátrahagyott zivatargócok alkotta MKR mögött pattantak ki. Az egyikük a Balatontól délre, szinte közvetlenül a partszakasz mentén keletkezett, majd indult meg keleti irányba, addig a másik cella Székesfehérvártól nyugatra kezdett megerősödni. Végül az északabbira mozdultunk rá, de a radaron a délebbit is figyelemmel kísértük, hiszen az úthálózatnak hála könnyedén tudtunk mozogni a 63-as úton. Székesfehérvár előterébe érkezve a zivatargócunk gyönyörű görgőfelhőt alakított ki a kifutófront mentén, illetve a távolban falfelhő kezdeményt is felfedezni véltünk.
A következő megállónknál, Aba és Székesfehérvár között így festett a cella:
A görgöfelhő csatlakozott a fő felhőzethez, és ettől a ponttól kicsit északra egy falfelhő-kezdemény is alakult. Ráközelítve:
A görgőfelhő átvonulása után így nézett ki a felhőzet:
Az átvonulásról készült timelapse videó:
A cellánk vélhetően nem volt teljesen kifejlett szupercella (bár megjelent rajta falfelhő-szerű képződmény), valószínűleg egy hibrid jószág lehetett - pont a legerősebb szakaszában kaptuk el, viszont láthatóan gyengülni kezdett. Így inkább dél felé vettük az irányt, ahol a Balaton déli részén kialakuló cella tevékenykedett, immár azonban meglehetősen felgyorsulva (az áramlási viszonyok megváltozásának köszönhetően), vészesen közeledett a Duna vonalához és egyre inkább szupercellás jegyeket kezdett felvenni. Először még kocsiból fotóztunk, próbáltunk elékerülni, ekkor még erősödőfélben volt a cella:
Sárbogárd után, a csapadékgóc szélén átvágva Cece környékén álltunk meg, ahol hátulról, kissé oldalról tudtuk megfigyelni a cella megerősödését, fejlődését. Gyönyörű flanking line-t növesztett a szupercella és a falfelhőjét is elkezdte építeni.
A hátoldali leáramlásból történő, nedves levegő szipkázása kitűnően megfigyelhető a time-lapse videófelvételen.
A pár perces dokumentálást követően azonban nem késlekedtünk, Dunaföldvár felé haladva megkíséreltük a Dunán való átkelést, bízva abban, hogy a villámárvíz apadása lehetővé teszi a híd felé vezető aluljáróban való közlekedést. Szerencsénk volt, így immáron már a Duna keleti oldalán folytathattuk az igencsak begyorsuló szupercella üldözését. Sikerrel azonban már nem jártunk, mire ténylegesen elé tudtunk volna vágni Kecskemét előtt, addigra a cellánk teljesen legyengült - valószínűleg belegázolt az előtte haladó bődületes MKR után maradt relatíve hidegebb levegőbe. A vadászatunk ezzel véget ért, hiszen az országban ekkor már nem voltak számunkra is elérhető és levadászható távolságban lévő cellák, illetve az idő és a sötétedés is ellenünk dolgozott. Összességében elégedettek lehetünk a nappal, hiszen két izolált szupercellát is el tudtunk csípni, az elsőt, amely az erősebb jószág volt pedig egészen jó szögből sikerült dokumentálnunk.
Írta: Komjáti 'kkorneel7' Kornél és Bondor 'Gbond' Gyula
