Május 23-án úgy döntöttünk Adaz viharvadász kollégával, hogy meglátogatjuk a viharokról méltán híres délnyugati vidéket, mivel az időjárási helyzet is elég ígéretesnek tűnt.
Nagykanizsát tűztük ki célpontként. Negyed 5 tájékán meg is álltunk a város mellett egy megfelelő benzinkúton, ahol megnéztük az aktuális helyzetet, és közben elfogyasztottuk a szokásos viharvadász-jégkrémet, valamint egy élénkítő kávét. Jó időben értünk oda, hiszen Horvátország felé már elindult a gomolyfelhőképződés is:
Hamarosan tovább is indultunk Letenye felé. Ekkor már a határ túloldalán elkezdődött a műsor, több zivatar, szupercella is kialakult arrafelé. Először tanakodtunk azon, hogy átlépjük-e az országhatárt, de végül arra jutottunk, hogy inkább megvárjuk azt a jobbra kitérő szupercellát, ami számításaink szerint pont mellettünk halad majd el.
Mikor Letenye után megálltunk, ez a látvány fogadott:
Kicsit messze volt még (~15 km), a határainkon túl, ám a várakozásainknak megfelelően a cella közeledett felénk.
Közben egy tuba-szerű nyúlványt is leeresztett a jószág:
A cella gondolt egyet, hogy megtréfál minket, valószínűleg ez csak a falfelhő egy lefelé nyúló próbálkozása volt, és eléggé szakadozott kontúrokkal is rendelkezett. Ez a rész kb. 20 mp-ig volt látható ebben a formában, gyorsan kellett reagálni, és ez a kép minőségén is meglátszik sajnos.
Jól láthatóan a falfelhő szívta befelé a nedves levegőt a csapadék felől:
DK felől a szemünk láttára ütközött bele egy gyengébb, balra kitérő szupercella (a következő képen a bal oldali csapadéksáv):
Egy kis idő után evidenssé vált, hogy kicsit keletre ki kell majd térnünk a csapadék elől, így is tettünk, kikerültük a csapadékot DK felé. Tótszerdahely környékén megálltunk, még fotóztuk kicsit a cellát, de a csapadéksávoktól eltekintve nem volt különösebben látványos struktúrája.
Mint kiderült az utólagos radarképeket nézve - a fő szupercellánk átmenetileg kicsit legyengült a másik cellával való ütközés miatt, és csak később, északra erősödött meg újra. Mi ezt a cellát már nem követtük tovább, továbbindultunk Nagykanizsa felé, bízva abban, hogy még kialakul valami.
Felettünk érdekes kavargás kezdődött, és mint kiderült utólag, egy balra haladó szupercella-kezdemény alakult épp felettünk Szepetnek mellett:
Kicsit tanakodtunk, merre induljunk, és egy pár perc várakozás után elindultunk keletnek. Bíztunk benne, hogy a határ felől még érkezik valami érdekes dolog, a radaron láttunk is cellákat, viszont sötétedésig egyre csak fogyott az idő. Ezért Nagykanizsa után délnek fordultunk. Időközben nem nagyon néztünk radart, de gyorsan kiderült, hogy a délről várt jó kis izolált cellánk összeolvadt egy messzebbről érkező nagyobb, már inkább É-ÉK felé mozgó cellával, és egy hosszan elnyúló gigantikus peremfelhős zivatarrá váltak. Egyre erdősebb területre értünk, az első adandó alkalommal egy tisztásnál megálltunk. Örömmel nyugtáztam, hogy valami közeledik:
A radarkép ekkoriban így festett:
Gyorsan közeledett, egyre jobban láthatóvá vált a peremfelhő:
Még közelebb jött, és az erdő mögül felbukkant az eddig nem látott része is valamelyest:
Egyértelművé vált, hogy egy nagy dögről van szó. Ekkor már kezdett a legkívánatosabb tevékenységünkké a futás válni, mivel gyorsvonati sebességgel közeledett. El is indultunk, menekülőre fogtuk a dolgot. Kicsit el is kapott minket, de szerencsére viszonylag a szélén voltunk, csak egy-két erősebb széllökés és egy kis felhőszakadás nehezítette utunkat.
A 7-es úton egy ponton néhány leszakadt ágat kellett kikerülni:
Ezek után megálltunk még Zalakomár térségében, hátha a konvergencia-zónán még kipattan a környéken valami, talán pont fölöttünk. A cellák próbálkoztak ugyan, főleg nyugat felé, de értelmes fotókat már nem nagyon lehetett készíteni róluk a sötétben:
De hogy teljesen komplett legyen a vadászat, azért még egy villámfotót lőttem:
A villámtevékenység egyébként elég gyenge volt, egy időután abba is maradt, így hazaindultunk.
Összességében a vártnál eredményesebb vadászatot sikerült lebonyolítani, szezonkezdetnek nem volt ez rossz, sőt! Soha rosszabbat.
