A várható időjárási helyzet hatására már napokkal előtte kilátásba helyeztünk egy vadászatot, de még délelőtt sem volt teljesen biztos, hogy megyünk-e. Egy kis egyeztetést követően összeállt a jól bevált csapat (Conceptionless) és újra indulásra készen álltunk szerda kora délután.
Az időjárás úgy döntött mostanában, hogy rendszeresen, minden héten szerdán biztosítja számunkra szupercellás helyzeteket. Bár ez a nap nem volt olyan egyértelmű, mint egy héttel ezelőtt - a paraméterek jóval kisebb területen fedték jól egymást - mégis útnak eredtünk.
Most Győrt vettük célba, és az M1-esen hajtottunk nyugati irányban. Közeledtünk a konvergencia vonal felé, és 5 óra körül el is értük azt Bábolna térségében. Ez a vonal nem produkált mást, mindössze egy foszladozó gomolysort és mögötte egy szélvihart. Ahogy Győr felé haladtunk tovább, szabályos homokviharba kerültünk. Porzott a táj, viharos oldalszél, lecsökkent a látástávolság, hirtelen azt hittük, Kuvaitban vagyunk. Egy dolog hibádzott ennél a gondolatmenetnél, hogy hirtelen 16 fokra esett a hőmérséklet (Bp-en még a 30 fokot közelítettük alulról, mikor elindultunk.) Továbbhaladtunk, és megálltunk egy benzinkútnál. Először el sem akartuk hinni, hogy ilyen hideg van, és amikor kiszálltunk az autóból, a szél erőssége is meglepetés erejével hatott. Nézelődtünk kicsit, Szlovákiában láttunk bedurranni egy távolodó szupercellát, amit sajnálkozva vettünk tudomásul, illetve ÉNY felé is megpillantottunk egy próbálkozó feláramlást - később ez megadta magát. A hidegfront konvergenciája alul rendesen kiszaladt, és ebben a jéghideg szélben és csontszáraz levegőben nem igazán tudtuk képzelni, hogy ez a nap még tartogathat számunkra bármit is.
Vagy negyed óra töprengés után elindultunk DNY felé, azt reméltük, hogy arrafelé nagyobb lesz a labilitás, és esetleg a határ túloldaláról is ránkcsúszhat valami. Egyre jobban látszódott az osztrák zivatarok üllője. A déli cella már ekkor szupercellának tűnt, mint kiderült, Szombathelyt el is kapta. Úgy döntöttünk, megnézzük ezt a cellát közelebbről is. Az útjából kitérve, (Szuper)Celldömölk mellett megálltunk fényképezni. Nem mentünk közelebb hozzá, hogy még viszonylag világosban tudjunk dokumentálni, és észak felé már elég erdősnek is tűnt a terület.
Szerencsére a cellánk fittyet hányt a 15 fokra és a viharos északi szélre, így még eléldegélt egy darabig a magyar területen, és le tudtuk fotózni. Talán lehettünk volna optimálisabb szögben, és közelebb hozzá, de ennek ellenére egy jó fogás volt. A cella hátoldala:
Egy kicsit játszva a kontraszttal:
Mesés felépítésű szupercella.
A falfelhő kiterebélyesedett, egészen messziről szívta fel a levegőt. Még a nagy cella mögött próbálkozott egy kisebb szupercella is, de ez idejekorán elhalálozott (az alábbi képen a bal oldalt látható):
Ezután megindultunk dél felé, további eseményekben és kicsit a labilitásban is bízva. A 8-as út mellett megálltunk kicsit várakozni, pihenni, de az időjárás nem hagyott nyugton sokáig: egyszer csak fura felhőformákra lettünk figyelmesek a fák mögött :)
Elindultunk egy jobb kilátást biztosító hely felé. Egy idő után elkezdte szórni a lecsapó villámokat, ennek megörültünk :) (Személy szerint én is régen láttam már ilyen közeli villámparádét). Kicsit keletre menekülve megálltunk fotózni Tüskevárnál. Jópár villámot sikerült elkapnunk.
Egyik fotósunknak egy szellemet is sikerült lefényképeznie, ami pont a villámmal egyidőben jelent meg :)
Ugyan ez a cella nem tűnt szupercellának, de egy kép mégis arra utal, hogy talán az "akart" lenni:
Az eső elkezdett egyre jobban ránk jönni, így elindultunk kelet felé. Közben láttuk a radaron, hogy a Balaton nyugati csücskénél jár egy egész erősnek tűnő piros paca, ami elég gyorsan halad ÉK felé. Gyors döntést hoztunk, elé kell vágni! Ádáz mindent vezetési tudását beleadva 110%-os gázpedálállással kezdte el nyomni neki, forma1-es pilótákat megszégyenítő sebességgel. Már pár km után elkezdett felsejleni homályosan a hatalmas peremfelhő, ami a rendszerhez tartozott. Ez egyre élesebb lett. Az úton nehezítésképpen itt is voltak útfelújítások, ahol 40 km/h-val lehetett csak haladni, és pár autós 20-al ment ennek ellenére... :) Ez érthetetlen volt számunkra, már csak azért is, mert ez a látvány tárult a szemünk elé jobb oldalt.
A radaron így festett a helyzet (mi a fekete ponttal jelölt helyen voltunk Veszprémnél):
Ekkor már evidens volt, hogy minimális az esélyünk a cellánkat megelőzni... egyre jobban fölénk ért, és Veszprémnél a csapadék is elkapott a széllel együtt. Itt egy benzinkút alatt vártuk meg az erősebb részt. Szerencsénk volt, hogy annyira nem volt heves ez a vihar, mint kinézett - lehetett volna jégeső, és nagyobb szélvihar is. Pont fölénk érve veszített erejéből, amit most nem bántunk :) Mindenesetre egy jó kis adrenalinbomba volt a vadászat ezen része. A sok izgalom után lazításképpen csináltunk pár csapatfotót is :)
Visszafelé a már egy, nagyjából a főváros vonalában járó zivatarokból álló vonal produkálta a műsort, szinte folyamatos villámshowban részesített minket hazafelé menet - nagyon sok lecsapó villámot láttunk.
Ez a viharvadászat is sikeresnek mondható az előzőhöz hasonlóan, láttunk legalább kettő szupercellát.
Pár nap múlva a beszámolót még kiegészítjük egy rövid videóval is, amit az izgalmasabb pillanatokból vágunk össze.
