2014-ben nem igazán volt tél, és a tavasz is nagyon hamar kirügyezett. Egy viharvadász ebben esetlegesen korábbi szezonkezdést lát azután, hogy hónapok óta csak fotókat és videókat nézegetett.
Bár kifejezetten korai szezonkezdésnek nem nevezném, azért nagyon megörültem, mikor Storman pénteken felhívott, hogy úgy néz ki, mennénk, és már a második kocsi telik, van-e kedvem beülni. Hátperszehogyvan. Adaz, a forma1-es sofőr, Gbond, a csendes szerencsehozó (vele kell menni vadászni, akkor mindig van valami), Devilstorm, a szakértő (ha őt látod elsétálni, és merengeni egy irányba, ott biztos történik valami) és jómagam, a navigátor és fotós funkcióban lévő hisztikisasszony.
A régi vecsési kezdés helyett most a Stadionoknál volt a tali. Esett, borult volt az ég, a legkevésbé sem nézett ki úgy, hogy ebből aznap bármi konvektív dolog is történhet. Éjszaka elég sok eső esett le a fél országban. De volt már ilyen, és akkor is volt kapás. Minden modell csak javított a paramétereken az utóbbi napokban, érdemes menni. Egy kis energiabegyűjtés (kisboltban rágcsa) és egy rövid eszmecsere után meg is indultunk Dunaföldvár felé.
Az eső elállt, de továbbra is borult időben csapattunk az autópályán, és fél óra elteltével megörültünk az első halványan átsejlő napsugaraknak. Szinte azonnal elkezdett felszáradni az autópálya, pedig még csak vékonyodott a felhőzet, határozottan nem sütött hét ágra a nap.
Megálltunk a megbeszélt benzinkútnál, és némi jégkrém elfogyasztása után megkezdődött az idegőrlő várakozás. Nem történt semmi. De úgy konrétan. Se a helyszínen, se a radaron, se a műholdon. Aztán kialakult egy cella a Balcsinál. Rámozduljunk? Ne? Várjunk csak még egy radart, csak még egy műholdképet... áh, bedöglik, francba, mégsem? Most rámenjünk, vagy mi legyen? Ez a beszélgetés és eszmecsere kb ugyanígy zajlott, csak 8 ember között, teljes egyet nem értésben. Az egyik autó már majdnem el is indult a Balatonfelvidéken kialakult, majd a Velencei-tó mellett elhaladt, később Budapest környékén döglődni kezdő szupercella után.
Közben befülledt az idő. Ment a sztorizgatás. Majd megint radar, a teljes kütyüarzenálunkat bevetettük, hátha egyik mást mutat, mint a másik. Stormannek továbbra is egyedi módszerei vannak a képernyő láthatóságát meghaladó fény kizárására.
Egy másik, "kombinált" módszer :)
Aztán ami a megoldást hozta több, mint 2 órányi semmittevés után, hogy végre a környékünkön is elkezdett durrogni a légkör.
Első körben minden elfüstölt, de hát 20 m/s szélnyírási értékek mellett ez annyira talán nem is meglepő, úgyhogy vártuk, mikor lesz kellő nagyságú a háttéremelés ahhoz, hogy valami hosszabb távon is megmaradjon. Igyekeztünk azért így is jó helyre kerülni annak érdekében, hogy amint ez megtörténik, jó helyen legyünk, így egy viharvadászatra TÖKÉLETES terepen meg is álltunk megbeszélni a helyzetet, Solt mellett. Forgácsolódás, háta mögött új képződés. Erre is, arra is, amarra is.
Olyannyira, hogy a 8 ember 9 felé menne tipikus esete meghozta a döntést: ha úgyis 2 autó van, miért ne válhatnánk szét? Így aztán Stormanék bevágták magukat az autóba és nekiindultak egy északibb célpontnak, egy egybefüggőbbnek látszó vonalba rendeződött konvekciót közelebbről szemügyre venni. Mi is tanakodni kezdtünk, ahogy az előttünk lévő cella közeledett, mi legyen, maradjunk, vagy menjünk. Kicsit elémentünk a cellának, de annak az alapja is kezdett oszladozni.
Mivel arra jutottunk, ebből nem sok minden lesz, elindultunk visszafelé nyugatnak. Az előző cella mögött szépen sorban sorakoztak a következő, nem túl izmos cellácskák, de a sorsuk sajnos ugyanaz lett. A forgás jeleit azonban már ezeken is tökéletesen ki lehetett venni.
Solt után még egy kis kitérőt tettünk észak felé, most egy hosszabban elnyúló, sötétebb felhőzetet vizsgálgattunk, de ez sem tetszett, úgyhogy visszaindultunk a hídon a Dunántúl felé. De itt elfogyott a tudomány. Most a balatoni cellára menjünk rá, vagy a délebbi, Mecsek környéki, izoláltabb cellákra? Elindultunk délnek, majd egyből meg is gondoltuk magunkat, és végül a balatoni mellett döntöttünk. Már délután 5 óra is elmúlt, a cellák gyorsan mozogtak, és nem akartunk két ló közé esni. Pár kilométert nyugatra haladva már meg is pillantottuk a látómezőnkben azt a csodálatos peremfelhőt, ami a nap egyik csúcspontjának mondható. Bár kerestünk, sajnos nem találtunk megállásra tökéletes helyet, így egy meglehetősen gyér forgalmú úton lehúzódtunk, és onnan vettük szemügyre a kicsikét.
Innentől kezdve annyira sűrűsödtek az események, hogy a többi viharvadász autóval való kapcsolattartás is ideiglenesen megszakadt, pedig akkor már Neofitáék is kivonultak terepre egy harmadik autóval.
Jól látszott, hogy a cella déli felén vagyunk, és hogy a falfelhő tőlünk északra húzódik, így nagy eseményekre itt nem számíthatunk, ettől függetlenül csak kaptunk némi port és egy gustnadót is, amit már láthattatok az előzetesben, és láthattok is majd a nagy videóban, amit Storman állít össze. Apropó Storman. Ők kb. hasonló tapasztalatokkal gazdagodtak az első cellákról, mint mi, sajnos csak erőlködést láttak, de semmi igazán szépet, és Dabasnál várták a sorsukat. Mint kiderült, ugyanaz a cella jött az ölükbe, mint nekünk, csak ők az északi oldalát látták.
A későbbiekben Neofitáék egy harmadik szögből, kettőnk közt gyönyörködtek ugyanebben a cellában (részletes beszámolójuk itt olvasható: http://www.szupercella.hu/HP_szupercella...). Csak tudnak valamit ezek a viharvadász népek :)
Mint kiderült, mi ott éppen annak a folyamatnak voltunk szemtanúi, ahogy a szupercella egyre inkább bow-echóvá alakul. Még pár kép a celláról:
Ahogy a por egyre közeledett, és a fogaink között kezdtük érezni, rájöttünk, hogy elég volt a gyönyörködésből, húzni kéne a csíkot. Adaz fergeteges fenegyerek vezetési stílusa reményeket ébresztett, aznap harmadjára is átkeltünk a hídon, és megpróbáltunk a cella elé vágni.
Azonban akármennyire is tepertünk, nem volt út északkelet felé, reménykedtünk benne, hogy Kecskemétről észak felé fordulva még elkaphatjuk a kicsikét, de végül megállapodtunk, hogy elbúcsúzunk tőle, és a délebbi, érkező cellákra koncentrálunk.
Meg is indultunk nagy tempóban Kiskunfélegyháza felé, és bár fél 7 is elmúlt már, bizakodón fordultunk az érkező csapadékmező irányába. Át kellett haladnunk az előoldali leáramlás okozta csapadékon, de kezdtünk távolodni, így végül csepergő esőben álltunk meg, hogy jobban szemügyre vegyük a dolgokat. Rendkívül aktív villámtevékenység, és az eltűnő-feltűnő falfelhő kontúrja jellemezte a kicsikét. Néhány felhővillámot ugyan sikerült állványról lencsevégre kapni, de bőven nem adja vissza az érzést. A felettünk elterülő mammatusos üllőjében cikáztak a spider villámok, és azért néha egy-két CG is lesújtott belőle, szerencsére tőlönk messze, úgy 3-4 km-re.
Radarképet már vagy egy órája nem néztünk, nem is sejtettük, hogy pont előttünk erősödik meg őkelme:
Ahogy egyre inkább a fejünkre mászott a csapadék, tőlünk jobbra elkezdett nőni egy lencse formájú felhőképződmény, csodálatos koraesti fényhatások közepette, és csak úgy szipkázta fel a nedvességet.
Az erősödő eső miatt sajnos el kellett indulnunk - már folyt a víz a ruhánkról, innentől azonban már nem sikerült értelmes fotókat készíteni, mivel mozgásban voltunk, és kevés volt a fény. Egy videóból kivágott piszokrossz minőségű képpel azért megpróbálom illusztrálni a helyzetet:
Namost akkor képzeljétek el, hogy tepertek a jég elől, és egyszer csak megpillantotok egy nénit az út szélén sétálni a 60-70km/h szélben egy csokor virággal a kezében szakadó esőben. Adaz igazán hősies hozzáállást tanúsítva felajánlotta a néninek, hogy felvesszük. Probléma csak egy volt. Nem gondolta végig, hogy a néni velünk szembe sétált, tehát az ő célja a mi hátunk mögött van. Igen, arra, amerről mi tepertünk elfele. Ilyenkor meg már nem rakod ki a kocsiból, ugye evidens?
Hosszas huzavona után szép lassan elindultunk VISSZA Kiskunfélegyháza felé, és reméltük, hogy nincs durva jég a kicsikében. Itt-ott megálltunk egy fa tövében, mert lefogta a nagy széllel érkező nagyobb borsó nagyságú jegeket - ami kopogott rendesen, de tovább kellett mennünk, hogy a néni hazajuthasson.
Így olyan helyre kerültünk, ahova általában nem szoktunk: a cellán keresztül a falfelhőt hátulról vehettük szemügyre. Ha lett volna tornádó, innen páholyból figyelhettük volna, hiszen tőlünk már csak távolodott volna, és csapadék se zúdult a fejünkre. Valami gyanús struktúrát mintha láttunk is volna, de nem merném kijelenteni, hogy mit is láthattunk.
Végül a vasúti kereszteződés után a néni már tudta, merre vagyunk, és addigra már a csapadék is alábbhagyott, így bár házig nem vittük, de csak megóvtuk a legdurvábbjától. Azért durva volt 7-8 km-re vinni, és közben elgondolkozni, mi lett volna, ha ott és akkor épp sétál hazafelé, és mi nem vesszük fel.
Itt aztán örültünk a fejünknek. Csapadék már csak minimális, és szó szerint össze-vissza kavargó felhők látványára lettünk figyelmesek, és amilyen mákunk volt, még a vasúti sorompó is adott nekünk időt gyönyörködni. A felhőfoszlányok pár száz méter magasságkülönbséggel teljesen az ellenkező irányba mozogtak, és nem is olyan lassan. A cella mögött egy peremfelhő-szerűséget is lefényképeztünk.
Többünknek az az érzése volt itt - az örvényességet látva, hogy ebben a cellában kellett lennie tornádónak (csak senki nem látta), vagy legalábbis nem sok hiányzott hozzá. A radarképet utólag megnézve, egy csapadékmentes terület is kirajzolódott a cella mögött.
Ekkor azonban már erősen sötétedett (majdnem teljesen sötét volt) és elég távol is voltunk Budapesttől, úgyhogy végül a hazaindulás mellett döntöttünk. Átmentünk még pár csapadékzónán, de egész hamar hazaértünk. Mindenkiben úgy gondolom, egy nagyon jó szezonnyitásként marad meg ez a vadászat, és remélem, hogy ennél is jobbak lesznek még idén.
A Storman által megvágott, közös anyagokból összeállított feelinges és részletes összefoglaló videó a http://www.youtube.com/watch?v=-aRwPcpEoX4 címen érhető el. Az anyag izgalmas pörgés és valódi tudományos csemege egyben - szakmai kommentárokkal, radiális szélsebesség radarképekkel, drámai gyorsított felvételekkel és megannyi egyéb finomsággal gazdagon dúsított képsorok követik egymást. Érdemes a lejátszó méretén nagyítani, ill. HD 720p minőségben megtekinteni a felvételt. Alternatívaként az alábbi lejátszóban is megtekinthető, de itt kisebb méretű, érdemesebb közvetlenül a YouTube-on megnézni.
Mindenkinek jó vadászatot!
a déli csapat résztvevői:
Sebestyén "Adaz" Ádám
Kun "Devilstorm" Sándor
Laczkó "Zsuzzzs" Zsuzsanna
Bondor "Gbond" Gyula
az északi csapat résztvevői:
Molnár "Storman" Ákos
Mirk "Micimackó" Tamás
Kovács "Lász" László
Daróczi "Witch" Dalma
