Az idei év első komolyabb helyzete kezdett körvonalazódni 2014.05.11 -én. Előtte este, már aktívan sasoltam az előrejelzett konvektív paramétereket, valamint Kovkorral előrevetítettünk egy lehetséges vadászatot a vasárnapi napra. Másnap délután, úgy 3/4 3 magasságában el is indultam Kecskemétre, hogy onnan kezdjünk bele közös vadászatunkba. Miután "Kecsón" a technikai előkészületeket megtettük, és Kornél is beizzította újdonsült fejlesztését, a Stormpanelt, máris elindultunk kissé délebbre, mert várható volt, hogy arrafelé hamarosan kezdődik a móka. Jakabszállástól kissé délre álltunk meg először terepszemlét tartani, és már ekkor egyértelmű próbálkozásokat láttunk a légkör részéről. Egyik-másik cella átmenetileg volt, hogy szupercellás jegyeket is kezdett mutatni, bár erősen beágyazottan, kevésbé impozáns módon...
...és ezek a próbálkozások ekkor még hamar kudarcba fulladtak. Egyelőre, ahogy robbantak ki a cellák...
...úgy estek hamarosan össze is, mindez úgy kb. fél óra leforgása alatt. Vélhetően még hiányzott a háttéremelés a környékről.
Ezután, egy kósza ötlettől vezérelve elindultunk még délebbre, hogy biztosan jó helyen legyünk a kissé DNY-ÉK -i tengelyen közlekedő cellákhoz képest, figyelembe véve még egy esetleges jobbra fordulást is, amit a szupercelláktól vártunk. Persze megbeszéltük, hogy csak akkor megyünk nagyon délre, ha a helyzet úgy kívánja...
...de nem kívánta úgy. Igazából, ugyan éledezett a Duna déli szakasza, ahonnan vártuk a pácienseket, de túl sok cella pattant ki, túlságosan sok katyvasz között, és egyszerűen képtelen voltam megfejteni, hogy jöhetnénk ki tutira jól ebből. Ráadásul bőven megelőzte a zivatarokat a csapadék is. Szóval minden bizonytalan volt, mint a kutya vacsorája. Ekkor jött a felismerés, hogy viszont a Dunaújváros felől érkező, már több órája életben lévő "gyorsvonatra" még akár fel is férhetünk, vagy legalább elkísérhetjük egy darabig. Olyan régóta életben volt, és annyira markánsnak tűnt, gondoltuk, hogy csak nem hal meg nekünk, mire odaérünk.
Így hát feladva a bizonytalant száguldottunk vissza Kecskemét irányába, egészen Szentkirály közelébe, ahol megálltunk és vártuk a csodát. És a csoda nem is maradt el. A radarképen ekkor már bow-echós formát öltő hatalmas HP szupercella ugyan először még csak masszív besimult kékségnek tűnt...
...de ebből a kékségből hamarosan peremfelhő nyomai rajzolódtak ki.
Egyre szebben látszódott a valóságban is, szupercellánk roppant nagy mérete.
Ahogy közeledett, úgy egyre szebben festett, és egyre fokozta bennünk az adrenalint.
A láncolat jobb oldalán megjelent a falfelhő, mellette hosszan, és szembe velünk a peremfelhővel, melynek arcus-os szerkezete sugallta, nem kis szél lehet benne.
Ezután kissé közelebb húzódtunk hozzá, de pár kilométer után meg kellett állnunk egy ál-gustnadó miatt, mely' fractus igazán jól nézett ki, és amely látványban abból a távolságból joggal tűnhetett akár "kifutószél-tornádónak" is.
Igazából sok szövegre itt már talán nincs szükség: ahogy egyre közelebb ért, úgy lett egyre szemetgyönyörködtetőbb látvány a bepörgött zivatarunk.
Bizony, távolodva is nagyon szépnek hatott...
...olyannyira, hogy utána is eredtünk Kocsér felé, hogy elkísérjük egy darabon:
A lenti rövid videó ezt az utolsó hajtóvadászatot örökítette meg, melynek címe lehetne akár a "220 felett is", de valójában a videón 3x-os gyorsítással látjátok aznapi utolsó üldözésünket :)
Közben lassan beesteledett, az eső elkezdett egyre jobban esni, én pedig hazavittem Kornélt Kecskemétre, majd onnan én is visszatértem Tószegre. A KovKorral való közös(!) utunk a StormPanel lenti rögzítése szerint 156 km volt, ehhez jött még az én egyszemélyes autókázásom, így kb. 220 km-re tippelem az általam levezetett utat. A térkép nagyítható a pontos útvonal felfedéséhez.
Mi más is maradhatna a végére, mint egy közös pózolás a szupercellával, és személy szerint remélem, akár ebben a formációban, akár kibővített létszámmal, hamarosan folytatódhat az idei viharvadászat, legalább hasonló eredményességgel.
