Nyugat-Európa fölött egy több középpontú ciklonrendszer helyezkedik el, amelynek déli rendszerének hidegfrontja nyugat felõl várhatóan a déli óráktól alakítja az ország idõjárását.
A középszinteken (700, 500 hPa-on) a mély teknõk elõoldalán hideg advekció zajlik nyugat felõl a talajfront érkezésével közel egyezõen, ill. nagy magasságokig nagy szélsebességû zónák (Jet-streak) húzódnak. Ennek megfelelõen az ország döntõ részén igen nagy 20-30 m/sec-os 0-6 km-es szélnyírás, ill. 15 m/sec körüli 0-1 km-es szélnyírás várható. Több magassági szinten (500, 400 hPa) fõként a Dunántúlon ezen jetek bal kilépõ zónái a hidegfront egyes szakaszával összemetszenek, amelyeknek a front mentén történõ nagytérségû emelõhatások fokozásában van szerepe. A Dunától keletre a középszintû emelõhatások a talajfront vonala, a frontális konvergencia mögé kerülnek a GFS szerint, így ezen területek kevésbé kedvezõek a a jelen helyzetben nagyrészt már kedvezõtlenül nagy szélnyírásos környezetben.
Ilyen nagy szélnyírásos és kis labilitású idõjárású helyzetben szupercella, vagy valamilyen komolyabb heves esemény kialakulására ott lehet esély, ahol minél több szinten az emelõ hatások és a különféle skálájú folyamatok egybeesnek. Erre esély a Dunántúlon van, ugyanis a GFS szerint 12 fokos hõmérséklet és 8 fokos harmatpont mellett 300 J/kg esetleg kevéssel afeletti SBCAPE realizálódhat. Ezt a labilitást az ECMWF azonban nem támogatja. A talajfeltételek ebben a modellben is hasonlóak, hiszen ezen modell alapján is meglehetnek a fenti hõmérséklet és harmatpont értékek és a megfigyelések tanúsága szerint ezekre minden esély meg is van. Az eltérés a két modell vertikális hõmérséklet gradiensében van. A GFS alapvetõen hidegebb középszinteken és emiatt nagyobb labilitást számol.
A fentiek alapján elmondható tehát, hogyha a magassági feltételek inkább a GFS szerint alakulnának akkor a front környezetében (a nagy szélnyírásos környezetben) az általában diffúz csapadékzónán belül van esély egy-egy heves eseményt okozó zivatar kialakulására. Ha egy-egy cella idõlegesen életben tudna tartósabban maradni, beindulva az öngerjesztõ folyamatok szupercella és ahhoz kapcsolódóan szélvihar, tornádó alakulhatna ki.
A front vonalára merõleges alacsonyszintû szélnyírás vektoroknak köszönhetõen, vonalba rendezõdött záporokhoz kapcsolódóan viharos kifutószelek és helyenként jégesõ kapcsolódhat (a nagy alacsonyszintû szélsebességek lekeverésével és az alacsony 0 fokos hõmérsékleteknek köszönhetõen).
