A szinoptikus helyzet egy hidegfronttal jellemezhető, mely ÉNY felől már hazánkba is érkezett, ugyanakkor a nap folyamán lelassul, leáll, majd melegfronti jelleget öltve vissza is fordul. A visszahúzódó szakasz mintegy horpadást képezve hullámvetésként teremt kedvező feltételeket a heves zivatarok, ill. jelentősebb mezoléptékű konvektív rendszer (MKR) kialakulásához, elsősorban a Dunántúlon. Mindezt támogatja, hogy a DNY-i középponttal enyhén kimélyülő légnyomási mezőhöz meleg nedves szállítószalag (MNSZ) is csatlakozik, mely az idő előrehaladtával egyre erősödő, majd roppant markánssá váló divergenciával társul 250-300 hPa-on.
A labilitás a különböző modellek szerint hasonlóképpen alakul, a talajalapú konvekciót tekintve a délután derekán az SBCAPE a Dunántúlon nagyobb területen eléri az 1500-2000 J/kg-ot, valamint a MUCAPE éjszakára kirajzolja az emelt konvekció lehetséges zónáját. CIN ezúttal nem fogja vissza számottevően a zivatarképződést, így a délután közepe tájától már nagy eséllyel lehet rá számítani, várhatóan a Dunántúl D-i felében. Bár az ECMWF szerényebb alacsony szintű nedvességgel számol, a 40-45 C-fokos TI fényében ez még mindig elégséges lehet a zivatarok kipattanásához, a 850 hPa-os szint pedig már jól mutatja az MNSZ-t, mely a Dunántúl DNY-i, ill. középső részén várhatóan meredeken megemelkedik, és lehetőséget teremt fejlett CMKR kialakulásához. Ehhez a kellő kihullható vízmennyiség is rendelkezésre áll, a visszafogottabb becslések szerint is 36 mm körüli értékekkel.
A Dunántúlon a nap folyamán nagyrészt 20 m/s vagy afölötti 0-6 km-es szélnyírás lesz jelen, ami a nagy labilitással párosulva elsődlegesen szupercellás konvekciót eredményezhet. Az ország ezen részén a szupercella kompozit paraméter akár 6-ig is emelkedhet, együtt a 0.2-es szignifikáns tornádó paraméterrel. A hodográfok formája azonban enyhén görbült vagy közel egyenes lesz, ami arra utal, hogy a kettéválások során nagy eséllyel megmaradnak a balra haladó tagok is. Ez viszont a konvekció csoportosulásra való hajlamával együtt azt eredményezheti, hogy az eleinte még izoláltabb cellák később elég gyakran összeütközhetnek, összeolvadhatnak, ezáltal bezavarva egymás áramlási rendszerét.
Összefoglalva elmondható, hogy a Dunántúlon a délután közepétől eleinte izolált szupercellák megjelenése várható, majd a konvekció csoportosulásra való hajlamának megfelelően estére-éjszakára a zivatartevékenység átmegy egy kiterjedtebb CMKR-be. E rendszer feltehetően a Dunántúlról húzódik át ÉK felé haladva a Duna-Tisza közére is. Az előrejelzés ezúttal a különböző modellek kimeneteinek hasonlósága miatt eléggé megbízhatónak ígérkezik.
A heves események közül elsősorban a szupercellákhoz köthető, akár szignifikáns méretet is elérő jégeső kiemelhető, de heves szélvihar is előfordulhat. Előbbit szupercellákhoz köthetően a -10-30 C-fokos magasság közötti SBCAPE jelentős értékei valószínűsítik, karöltve a kihullható vízmennyiséggel és a nedves hőmérséklet 0 C-fokos szintjének magasságával. A 2-es kategória kiadása főleg emiatt indokolt. Az éjszakai CMKR veszélyforrása inkább a potenciálisan villámárvízre lehetőséget adó csapadéktevékenység és a szélvihar lehet. A tornádó esélyét ugyan a hodográf-formák nem túlzottan támogatják, de a lokálisan megnövekvő zivatarhoz képesti helikalitás szupercellákhoz kapcsolódóan az elég alacsonyra várható felhőalappal együtt akár tornádót is okozhat.
