Egy 2014. decemberi beszámoló alapján az aranyszárnyú hernyófaló poszáták (Vermivora chrysoptera; 1 ábra) előre megérezték egy viharrendszer közeledtét, melyből 84 tornádó alakult ki legalább 35 ember halálát okozva. A madarak azonban már jóval a szupercellák megérkezése előtt elhagyták a helyszínt.
Miközben a kutatók azt vizsgálták, hogy a poszáták elbírnak-e egy geolokátort a hátukon, teljesen véletlenül felfedezték, hogy egy heves vihar érkezésekor a madarak elhagyták a biztonságos fészkelő területüket, ahová épp csak megérkeztek. A kelet Tennessee-i Cumberland-hegységből 1500 kilométert repültek 5 nap alatt, hogy elkerüljék a történelmi tornádókitörést eredményező szupercellákat.
 |
| 1. ábra Egy aranyszárnyú poszáta tenyészidőszak során a Tennessee-i Cumberland-hegységben. (forrás: Henry Streby & Gunnar Kramer) |
 |
| 2. ábra 5 darab geolokátorral ellátott poszáta vándorlási útvonalai (színes vonalak/pontok). A: 2013 őszi, B: 2014 tavaszi, C-I: a tornádók fejlődése napokra lebontva 2014. április 26. és május 2. között, fehér csillag: a madarak tenyészterülete/a megfigyelési terület, kék területek: a légkör vízgőztartalma (sötétebb kék: hidegebb), fehér szaggatott vonal: a zivatarrendszer peremvonala, piros pontok: tornádók, fehér nyíl: tornádók haladási iránya. (forrás: https://www.sciencedaily.com/news/earth_climate/storms/) |
A kaliforniai egyetem egyik munkatársa, Henry Streby szerint a legérdekesebb az, hogy amíg a meteorológusok tájékoztatták őket arról, hogy a vihar feléjük halad, addigra a madarak már régen elrepültek onnan (2. ábra). Vannak ugyanis olyan madárfajok, melyek élelemszerzés céljából vándorolnak, ők képesek érzékelni bizonyos környezeti tényezők (légnyomás, hőmérséklet, szélsebesség, szélirány, felhőzet mennyisége, csapadék) változásait, és ezek függvényében változtatni útvonalukat. Azonban a vizsgált poszáták viselkedése nem áll kapcsolatban a fent említett magatartással, hiszen ők napokkal korábban hagyták el tenyészterületüket, amikor a légköri körülmények még nem jelezték a tornádók lehetőségét. A kutatók arra gyanakszanak, hogy a madarak hallják a heves viharokhoz kapcsolható infrahangokat, melyeket az ember már nem képes érzékelni (20 Hz alatti frekvencia).
A tornádós szupercellák (3. ábra) pedig erőteljes infrahangokat bocsátanak ki, melyeket akár több ezer kilométerről is érzékelni lehet. Ezek frekvenciája pedig pontosan megegyezik azzal a tartománnyal, ahol az énekesmadarak hallása a legérzékenyebb. Ráadásul az infrahangok intenzitását és Doppler-eltolódásait is képesek érzékelni, ezáltal a veszélyes időjárási rendszerek mozgási irányait is képesek nagy távolságból megállapítani.
Rasmussen és Blanchard (1998) olyan paramétert kerestek, aminek segítségével megkülönböztethetőek a tornádós és a tornádómentes szupercellák, és azt állapították meg, hogy alacsony emelési kondenzációs szint (LCL) esetén nagyobb valószínűséggel alakul ki tornádó a szupercellákban. A tornádók esetében tehát az alacsony LCL következtében nagy mennyiségű víz kondenzálódik, melynek során látens hő szabadul fel. A látens hő felszabadulása viszont egy monopol antennaként infrahangokat sugároz. Továbbá a tornádók környezetében lévő turbulens mozgások is fokozzák az infrasugárzás mértékét.
 |
| 3. ábra Egy tornádós szupercella. (forrás: http://www.sci-news.com/biology/science-songbirds-can-sense-tornado-producing-storms-02360.html) |
 |
| 4. ábra A poszáták őszi (jobbra) és tavaszi (balra) vándorlási útvonala. (forrás: http://warblerwatch.blogspot.hu) |
Írta és fordította: Perlai (katabogár) Katalin
Forrás: Cell Press: Current Biology, Streby et al.: "Tornadic Storm Avoidance Behavior in Breeding Songbirds"
