Érvényesség ideje:
2023. május 16. kedd 08:00 – május 17. szerda 08:00
Összefoglalás, összegzés:
A keddi napon lehetőség nyílhat heves időjárási eseményekre hazánkban, köszönhetően a kibontakozóban lévő, összetett időjárási helyzetnek. A délkeleti megyékben és a keleti határszél vonzáskörzetében egy-egy izolált szupercella kialakulásával vagy délkeleti irányból történő besodródásával, a délnyugati-nyugati megyékben pedig egy érkező hidegfronthoz köthetően kiépülő konvektív rendszer felépülésével lehet számolni. Heves eseményekre elsősorban a keleti részeket érintő szupercellás konvekció következményeként lehet számítani (2 cm-t meghaladó jégátmérő, 90 km/h-t meghaladó kifutószél), amíg a nyugati-délnyugati területeket érintő rendszernél elsődleges veszélyforrásként a hírtelen lehulló, nagy mennyiségű csapadék és az általa okozott villámárvíz nevezhető meg. A két konvektív eseménysor közül a délkeleti-keleti területekre kiterjedő, izolált szupercellás konvekció lezajlása hordoz nagyobb bizonytalanságot, amelynek okait lentebb részletezem. 1-es fokozatú előrejelzés kiadását tartom indokoltnak.
Részletek:
Nyugat-Európa felett egy közép-troposzférikus, hosszúhullámú teknő húzódik, amelyen belül több hidegörvény is lefűződött már (az egyik jelenleg Lengyelország felett, a másik a Földközi-tenger középső medencéjében tartózkodik). Hazánk ennek a nagy kiterjedésű rendszernek az előoldalán helyezkedik el. A két hidegörvényhez nem csak a magasban, de a felszínen is ciklon tartozik, amelynek jelenleg közös hullámzó frontrendszere okoz áztató esőt a Tiszántúlon (hétfő délután-este-éjszaka). Az olasz térségben lévő ciklon a keddi nap folyamán fokozatosan északkelet felé nyomul, ezzel pedig egyre inkább hatással lesz hazánk időjárására. Így épphogy gyengül a tiszántúli csapadék, úgy erősödik meg ismét a melegfronti szakasz a délnyugatról közelítő ciklonhoz kapcsolódóan, amely kedd napközben átvonul hazánk felett, útjában pedig eső, záporeső alakul ki (helyenként beágyazott zivatar sem kizárt. Az északnyugati országrészben ráadásul kiadós mennyiségű csapadék is hullhat, a melegfronti szakasz ugyanis az előrejelzések szerint hosszabb ideig megtorpan a térségükben.
A déli-keleti területeken a melegfronti csapadékrendszer átvonulását követően lehetőség nyílik a felhőzet felszakadozására. A főbb időjárási modellek egyaránt számolnak 300-1000 J/Kg konvektív felhasználható energiával, a magasabb értékek egyértelműen a délkeleten és a keleti határszélen, míg a mérsékeltebb értékek délen és a délnyugati területeken lehetnek a jelen számítások alapján.
A fő konvektív események beindításában nyugaton egyértelműen a ciklon érkező hidegfrontjának és a vonalában fellépő másodlagos emelési kényszerhatásnak lesz szerepe, míg keleten-délkeleten a ciklon frontrendszere előtt húzódó meleg, nedves szállítószalag (amelynek keleti ága érintőlegesen hatással lesz az említett részekre) és a vele párhuzamosan érkező örvényességi mezők, konvergenciák segíthetik elő az ezeken a területeken jobbára izolált konvekciót. A zivatarok mindkét esetben és területen magas szélnyírás (15-25 m/s 0-6 km) mellett fejlődhetnek köszönhetően annak, hogy ciklon előoldalán húzódó masszív futóáramlás hazánk felett helyezkedik majd el tengelyével, így szupercellás konvekcióra számítani lehet. A továbbiakban tekintsük át konvektív esélyek szempontjából a két akcióterületet:
1. Délkeleti-keleti izolált szupercellás konvekció lehetősége
A melegfronti csapadékrendszer elvonulása után lehetőség nyílhat némi napsütésre, bár ezek után is többnyire erősen felhős maradhat az ég, köszönhetően egyrészt az MNSZ délkeletről felénk is benyúló ágának és a rajta érkező közép és magasszintű réteges felhőzetnek. A modellek alapján javarészt 600-1000 J/Kg CAPE halmozódhat fel. Napközben a keleti-délkeleti határainkon kívül részben orografikus hatásoknak köszönhetően összeáramlások kialakulásával is számolhatunk. A nap azon időszakában, amikor a legmagasabb talajalapú labilitás gyűlhet össze, a szélnyírási viszonyok is igen kedvezőek lesznek a szupercellás konvekcióhoz tekintve, hogy a nagyobb területen rendelkezésre álló 20-22,5 m/s 0-6 kilométeres szélnyírást nem csak a magassággal változó szélerőség, hanem 0-3 km-en várható szélirányból adódó nyírás növeli meg szépen, okozva ezzel figyelemre méltó helikalitás értékeket 250-350 J/kg, a hodográf előrejelzéseken szép, jobbra kanyarodó görbületek rajzolódnak ki. A tömeges konvekció beindulását nem csupán a jelentős nagytérségi emelést biztosító triggerek hiánya hátráltathatja, hanem az is, hogy középszinten (600-400 hPa magasságok között) melegadvekció zajlik majd, illetve alacsonyszinten a délkeletről érkező levegő nedvességtartalma hagyhat némi kívánnivalót maga után. Viszont pont ezek a konvekciót részben gátló tényezők azok, amik lehetővé teszik azt, hogyha az emelkedő nedves levegő mégis átküzdi magát a gátló tényezőkön, akkor az így kialakuló izolált konvekció a vázolt szélnyírásos környezetben szupercellásan zajlik. Várakozásaim alapján, ha ezek kialakulnak, akkor elsősorban határainkon kívülről sodródhatnak a délkeleti, illetve tiszántúli területekre, azonban hazánk belseje felé haladva ezek fokozatosan elgyengülhetnek, ahogy kiérnek a labilis zónából. A légkör jellemzőiből adódóan azonban még olyan forgatókönyv is lehet, hogy nem áll majd rendelkezésre megfelelő felhasználható energia és a komolyabb cellák határainkon kívül maradhatnak. A szupercellák fő veszélyforrása a jégeső lehet (2 cm-t meghaladó jégátmérővel), illetve 90 km/h-t meghaladó kifutószelek. A CAPE jelentős része ugyanis az elsődleges jégnövekedési zónában található, valamint a főként 900-800 hPa között és részlegesen 500 hPa magasságban is előrejelzett időszakos kiszáradások pedig kedvezhetnek az intenzív szélrohamoknak szupercellákhoz kapcsolódóan.
2. Délnyugatról felépülő zivatarrendszer
A késő délutáni, esti órákban nyugat-délnyugat felől hidegfront érkezik, amihez kapcsolódóan egy zivatarrendszer felépülésére lehet számítani. A nedvességi profil a keleti országrészhez képest sokkal alkalmasabb a konvekcióhoz, azonban a labilitás értékek némiképp alacsonyabbnak ígérkeznek. A hidegfront vonalában és az előtte húzódó nyomási teknőben több ízben lesz jelen a konvekció rendszerbe szervezéséhez szükséges nagytérségi emelőhatás, amely nagy valószínűséggel eleinte vonalasan rendezi a konvekciót egy ÉNY-DK tengelyű vonal mentén, amely az idő előrehaladtával fokozatosan északkelet felé halad. Szupercellás konvekció itt is valószínű, azonban a fennálló kényszerhatások miatt ezek hamar multicellás rendszerbe szerveződve beágyazódhatnak. A fő veszélyforrás ebben az esetben a hírtelen lehulló, nagy mennyiségű csapadék lehet, amely megfelelő terepviszonyok mellett járhat villámárvízzel. Fontos megjegyezni, hogy a cellák áthelyeződési iránya párhuzamos irányú a konvekciót vonalba szervező nagytérségi emelési tényezővel, így lokálisan az is előfordulhat, hogy több intenzív csapadékot adó góc vonul át egymás után egy adott terület fölött. A villámárvízek kialakulási esélyét az is növelheti a délnyugati területeken, hogy az utóbbi napokban többször hullott jelentős mennyiségű csapadék, így a talaj vízbefogadó képessége viszonylag alacsony, főleg ha rövid idő alatt nagy mennyiséget kellene elraktározni. A konvektív rendszer elsősorban a délnyugati területeken lehet szervezett, az este-éjszaka folyamán északkelet felé haladva egyre veszíthet erejéből és szervezettségéből is, ahogy átterjed a Duna-Tisza közére, illetve Észak-Dunántúlra.
Veszélyforrások:
- nagyméretű jég (2 cm jégátmérő felett) – főként keleten-délkeleten szupercellákhoz kapcsolódóan
- viharos kifutószél (90 km/h felett) – főként keleten-délkeleten szupercellákhoz kapcsolódóan
- felhőszakadás. nagy mennyiségű csapadék, villámárvíz (rövid idő alatt 30 mm feletti csapadékhozamok) – főként délnyugaton, de természetesen keleten-délkeleten is szupercellákhoz kapcsolódóan
