Horizontális síkon értelmezve egy adott pontban a szél, mint vektormennyiség megváltozása a szél iránya mentén, illetve az irányára merőlegesen. A szél iránya mentén történő változás (szélfordulás) adja az örvényesség görbületi komponensét (görbületi örvényesség), a vektorra merőleges irányban történő megváltozás jelenti a nyírási komponenst (nyírási örvényesség). Ebből az következik, hogy örvényesség nemcsak görbült áramvonalak mentén ébredhet (amelyhez általában a forgó mozgást társítjuk), hanem pusztán a szél megváltozása egy kitüntetett irány mentén (azaz a szélnyírás) is örvényességet jelent. Az örvényességet leggyakrabban a horizontális síkban értelmezzük, amelynek a tengelye így a vertikális irányba mutat, de gyakran utalunk horizontális tengelyű örvényességre is (amelyet a függőleges síkban értelmezünk).