Kb. 18 órás utazás után sikeresen landoltam a coloradoi Denverben. A repülés legizgalmasabb része az volt, amikor éles sasszemem lebuktatta a gyíkembereket, hogy most már nem csak hagyományos chemtraileket eregetnek, hanem holografikus fantomrepülőgépekkel is permeteznek.
Viszont megvesztegettek egy kis üveg Cabernet Savignonnal meg némi lazaccal, hogy ne mondjam el senkinek, úgyhogy most már én is a beszervezett ügynökük vagyok, és nem is mondom el senkinek.
A csapat egyik fele, Marko Korosec és jómagam a New Mexico-i Ratonban szálltunk meg, némi pihenés után innen megyünk tovább a holnapi tornádóvadászatra, ami a mexikói határ közelében van, illetve igyekszünk találkozni a csapat másik felével, Brad Hannon és Dean Gill kollégákkal.
Bármennyire is hihetetlen, de itt is förtelmes hideg van (2-3 C-fok), nem csak Magyarországon, ami valójában azért nem olyan nagy csoda, mivel Raton több mint 2 km magasan fekszik. Az viszont már kellemetlenebb, hogy a szoba berendezése csak hűtésre képes, úgyhogy inkább nem járatjuk. A szobába bejutásról nem is beszélve, ugyanis amikor először próbálkoztunk a kulccsal, nem nyílt ki az ajtó, viszont egy véreres női hang diszkréten megkért minket, hogy talán egy másik ajtóval érdemesebb lenne próbálkozni. Kiderült a portán, hogy náluk a 17-es is 18-as, mert elírták, és úgy hagyták.
