A Viharvadászok Egyesülete észak-olasz kirendeltsége, avagy Adaz, Gbond, Micimackó és jómagam, Storman augusztus 10-én indultunk útnak Budapestről, és a 0. napon Pákán, a szlovén határ közvetlen közelében töltöttük az éjszakát. Az 1. napon, 11-én reggel a modellek áttekintése után már útnak is eredtünk célterületünk felé.
Úgy terveztük, hogy előbb levadásszuk a vélhetően az Udine-Treviso sávban létrejövő szupercellákat, majd dolgunk végeztével estére vonulunk be trevisoi alaptáborunkba. Kora délután Udine térségébe érve aztán már a hegyek peremén vonalban meginduló konvekciót szemlélhettük, bár ekkor a cellák még inkább csak erőlködtek.
Késő délután aztán a nap egyetlen tisztességesen kifejlődött, önálló életre kelt, öngerjesztő üzemmódra váltott szupercellája a legjobb helyen és időben, pontosan az orrunk előtt jött létre, és Treviso felé haladva végignézhettük, amint a lencseszerű feláramlási alappal, csinos beáramlási farokkal és csüngő falfelhővel ellátott szupercella szépen benyeli az útjába eső hegyet.
A szupercella elvonultával még próbálkozott a légkör, de néhány ígéretes gomolyfelhőn kívül már csak némi asperatusra futotta.
Trevisoban vacsora közben kisebb riadalmat okozott, amikor tudomásunkra jutott, hogy Pákán - ahonnan mindössze pár órával korábban eljöttünk - tuba alakult ki, de mint kiderült, az ominózus tuba egy korábbi eset volt, így megnyugodtak a kedélyek.
