Ezúttal egy nappal a vadászat előtt kezdtünk szervezkedni, az egyesületünk által vasárnapra kiadott 2-es fokozatú konvektív előrejelzés pedig méginkább felbuzdította a társaságot. Hozzá kell tenni azonban, hogy szupercellákat illetően csupán marginális helyzetnek nézett ki a nap, ettől függetlenül (...és leginkább a jún. 23-i, végül elhalasztott és ez által rossz döntésnek bizonyuló vadászat dacára) nekivágtunk az ország déli, délnyugati területeinek...
Dunaföldvár volt a kiindulási terület, Mici, Jäger Ádám és jómagam indultunk neki Pilisvörösvárról, majd, a már szokásosnak mondható benzinkúton vettük fel a tengerentúlról nem rég visszatérő Stormant is. Az ezt követő rövid helyzetelemzés után megindultunk Kaposvár felé. A reggeli órákban végigrobogó MKR, majd pedig az Ausztriából befutó bow echosodó rendszer azonban kissé megbonyolította a helyzetet, viszont a délutáni órákra várható, nyugatról fokozatosan megerősödő szélnyírás, a növekvő labilitás (4000 J/kg SBCAPE) és a folyamatosan dolgozó MNSZ (Meleg Nedves Szállítószalag) optimizmussal töltött el bennünket.
Tolna megyébe érkezve az első megállóhelyünk Tamási volt. Itt a bow echo déli végén benne volt a pakliban, hogy egy úgynevezett "Tail-end Charlie" szupercella fejlődik ki, adtunk neki egy esélyt, de a légkör nem élt a lehetőséggel. Rövidke elemzést, majd pár kattintást (1. kép) követően folytattuk is tovább az utunkat, hiszen Nagyatád közelében megjelent egy apró, ám várhatóan fokozatosan megerősödő cella.
A mai nap mindenképp az izolált cellákat céloztuk meg, hiszen a peremfelhős bow echo fotózásában hatalmas kihívás nem volt, ellenben viszont az analízis alapján akár szupercellákra is esély mutatkozott a fokozatosan megerősödő szélnyírásos viszonyok között (0-6 km 17 m/s), így mindenképp ezeket a potenciális zivatargócokat vettük üldözőbe.
A terv az volt, hogy Szigetvárra, Kaposvár irányából haladva (2. kép) megfigyeljük, hogy a kialakuló cellánk hogyan fejlődik.
Menet közben még a bow echo déli végét is szemmel tartva néhány látványos fotót és videót tudtunk készíteni. (3-5. kép, 1. videó).
A rendszer heves széllökéseket is produkált, ágakat tört le, résen kellett lenni, azonban csapattagunk, ügyeletes sofőrünk, Mici egész úton hihetetlen magabiztossággal forgatta a kormánykereket. A szélvédőn csattanó gally azonban mindenkiben pillanatnyi rémületet keltett.
Bőszénfát elhagyva percek alatt robbant a légkör, a 10 perces radarfrissítési intervallum között jelent meg egy böszme, radaron is igen tetszetősnek mutatkozó cella, amely rögtön szupercellás jegyeket mutatva indult meg Pécs felé. Mi sem késlekedtünk, azonnal a nyomába eredtünk, tervünk szerint Bóly település felé kerülve vágtunk volna a cella elébe, azonban a forgalmi nehézségek mindvégig akadályozták az elékerülés lehetőségét. A pécsi webkamerát figyelve elképesztően frusztráló volt közvetlenül a cella mögött vánszorogni úgy, hogy a csapadékba burkolózó hátoldala teljesen eltakarja a struktúrát. Azonban még közelebb érve a látvány javulni kezdett, a betekeredő RFD (hátoldali leáramlás) mögött "szégyenlősen" megbúvó fő feláramlási torony a rövidke flanking line-nal (szárnyfelhőtornyok) igen pazar látványt nyújtott a szakavatott szemeknek (6-7. kép).
Küzdelmünk azonban hiábavaló volt, hogy előlről is megtekinthessük a fenevadat - amely 4-5 cm-es jegeket is produkált Pécs felett -, szupercellához képest méltatlanul rövid, 1 órás élettartamával hirtelen bedöglött a cella. A közlekedési viszonyoknak köszönhetően lajhár tempójú "üldözésről" drivelapse videó is készült, szintén Mici jóvoltából (2. videó).
A háttérben azonban Horvátországból besodródva folyamatosan növekvő gomolysorok jelentek meg (8. kép), amelyek esélyt mutattak a vadászat sikeres folytatására.
A kiszemelt cellánk deviánsabbnál is deviánsabb mozgása (először balra térülő, majd fokozatosan északi irányba terjeszkedő) azonban alaposan megnehezítette a helyzetünket, elkapni nem sikerült, kérdőjeles viszont, hogy egyáltalán szupercelláról beszélhettünk-e az esetében. Ennek eldöntése további elemzéseket igényel.
Kozármisleny közelében álltunk meg egy utolsó helyzetelemzésre, azonban a további vadászatnak már nem láttuk értelmét. Fokozatosan katyvaszosodott az égkép, izolált strukturális jellegnek szinte már esélye sem volt, fokozatosan kezdett összeállni egy hatalmas MKR-ré. Végül a hazaút mellett tettük le a voksunkat...
Hazafelé menet Paks közelében az M6-os autópálya egyik lehajtójában még tettünk egy rövidke égkép elemzést, gyönyörű asperitas (korábbi nevén asperatus, populáris nevén armageddon- vagy világvége-felhő) hömpölygött felettünk, amely előterében fokozatosan kialakuló görgőfelhő épült ki, majd nyomult előre (9-10. kép, 3. videó).
Összességében sikeres napot zártunk, azonban maradéktalanul nem lehettünk elégedettek, az I-re a pontot sajnos nem sikerült feltennünk a pécsi szupercella elévágásával, azonban amit csak lehetett, kihoztuk a helyzetből, statisztikailag jól teljesítettünk, az aznapi egyetlen szupercella közvetlen közelébe pozícionáltuk magunkat, azonban a szerencse már nem állt mellettünk.
Ezen a napon a Viharvadászok Egyesülete másik csapata is úton volt, a Budapestről indult Sebestyén "Adaz" Ádám és Kovács Krisztina Simontornya térségében kapták el a bow echo-t, de hiába repesztettek le dél felé, a brutális viharban keletkezett károk - többek között egy útra keresztbe kidőlt fa - miatt már nem tudták eléri az amúgy is rövid életű pécsi szupercellát (11-15. kép).
