Az idei szezon a keleti végeken igen jól indult, hiszen több komoly szupercellás helyzet is kialakult. A későbbiekben viszont az előző évekhez hasonlóan ismét beállt az aszályos időszak.
Nem akarom szaporítani a szavakat, inkább beszéljenek a képek.
Kezdésnek egy "fake" szupercella látogatta meg a lakóhelyem környékét, ami majd 1 órán át toporgott.
Majd következett az év szupercellája (2024.06.01.), ami Hajdúszoboszló és Debrecen között komoly jégverést okozott. Hosszú évek vadászata során sem láttam még ilyen gyors fejlődésen áteső és ilyen jó struktúrával rendelkező HP szupercellát, amibe később a tőle DNY-ra haladó másik szupercella is beleolvadt. A rotáló falfelhő elképesztően masszív és kompakt struktúrát vett fel percek alatt. Az összeolvadás komoly szerepet játszhatott a cella megerősödésében.
Fenti képen: balra hátul a beolvadó szupercella falfelhője és gust front-ja.
Ebes és Debrecen között végül a falfelhő egy tornádót is próbált létrehozni, de hogy az földet ért-e, már sosem fog kiderülni, mert egy erdős terület kitakarta az ék alakú struktúra alsó részét.
Később egy másik, igencsak hosszú életű ciklikus szupercella érkezett hasonló pályán, mint az előző. Ezt már a családomnak is meg kellett mutatnom.
Balra fokozatosan elhaló falfelhő, tőle jobbra az új képződése...attól jobbra pedig az aki woodoozza.
És ott van, ni! Elkészült az új falfelhő.
Még ketten együtt.
Ez is elég komoly jégverést okozott.
Az utolsó komolyabb szupercellás helyzet (2024.06.10.) is kényeztetett kicsit a hortobágyi pusztán.
Elsőként egy anticiklonálisan örvénylő szupercellát csíptem nyakon, ami később egy másik cellával összekapcsolódott és elhalt. Ez utóbbi pedig a szemem előtt fejlődött szupercellává.
Balos sc
A kialakuló szupercella falfelhője és annak hasán csüngő tubácska.
Később hátulról is megcsodálhattam a kicsikét...vagyis "Mr. Krakent".
A távolban még feltűnt egy LP és egy CL szupercella, de már inkább rohantam haza a családhoz, hiszen megtelt aznapra a begyem.
