Május 23-a egyik legnagyobb időjárási szenzációja - a dunaújvárosi tornádó mellett - minden bizonnyal a budapesti villámárvíz volt.
Ebben a beszámolóban egy rögtönzött, munkahelyi "viharvadászat" történetét írom le, kiegészítve blogisztan kolléga képeivel. Majd egy kis szakmai elemzéssel folytatom, amely a villámárvíz kialakulásának hátterét boncolgatja (tehát ez több szempontból is egy vegyesfelvágott lesz).
Az egész történet úgy kezdődött, hogy megfigyeltem, Pest felett már órák óta hatalmas gomolyfelhők gyülekeztek, amelyek nagyon lassan mozogtak, kvázi egy helyben álltak. Ezek a felhők jó kövérre híztak, és ránézésre is látszott, hogy nagy nedvesség van bennük, de nagyon sokáig nem indult meg a csapadékhullás belőlük. (Mondtam is, hogy hamarosan le kell zúdulnia ennek a vízmennyiségnek valamerre.)
Először arra lettem figyelmes, hogy a felhő egy kisebb részén V alakban megindult a csapadékhullás. Ez még annyira nem ütötte meg az ingerküszöbömet, viszont hamarosan - fél szemmel figyelve a felhőzetet - láttam, hogy az előzőektől markánsabb felhőformák tűntek fel északkelet felé, amerre az ablakból kiláttam, így kimentem az épület tetejére. Ekkor ez a kép tárult szemem elé:
Tehát az előző V formájú csapadék-függöny immár egy igazi burstté nőtte ki magát (a kép bal oldalán). Az általam előzőleg ablakból, részben látott markáns felhőforma pedig igazából egy csapadékmentes feláramlási alapra emlékeztet...
Utólag kiderült, hogy viharvadász kollégám, Jager Ádám is éppen ezt a felhőformát figyelte, és fotózta le - 2 épülettel arrébb :)
Illetve - visszapörgetve kicsit az eseményeket - ő már hamarabb kezdett el fotózni. Az első, Angyalföld környéki downburstöt még a kezdeti stádiumában csípte el (én ezt még csak az ablakból láttam 1-2 pillanatra):
A Pest felől érkező "Alien-felhőt" is sikerült lefotóznia a Gellért-hegy felett:
Ez a felhőnyúlvány a keleti csapadéktömb előtt húzódott, illetve terjedt nyugati irányba.
A két csapadéktömb egyre csak közeledett egymáshoz:
És amint az látható, a nyugatabbi burst kicsit még nyugatabbra húzódott, és egyre brutálisabbá vált:
Közben a keleti tömb kifutófelhőzete is felénk húzódott - a két időszálat most egyesítve - ekkor már én is a tetőn voltam.
Látszott, hogy a két csapadéktömb hamarosan egyesülni fog, viszont a kettő csapadéktömb között érdekes fractusok tűntek fel:
A két cella között egy falfelhő-szerű képződmény tűnt fel:
Ez a felhőforma olyan meggyőzően nézet ki, hogy - bevallom férfiasan - hirtelen én sem tudtam eldönteni, mit látok pontosan.
És ha még ez nem lett volna elég - a felhő szinte a talajról kezdte el szipkázni a nedvességet (hirtelen meg is örültem, hogy tubát fogok látni életemben először, ám nem ez történt). Egy videót is készítettem a képződményről (5-szörös gyorsítás):
A fentebb látott videó több szakmai kérdést is felvet. Az első kérdés az az, hogy lehetett-e falfelhő a látott nyúlvány, a második pedig, hogy miért forgott a feláramlási alap? Szupercella szinte teljesen kizárt ebben a helyzetben. Tény, hogy örvényesség volt a légkörben, viszont szupercellához elegendő szélnyírás nem igazán.
Az első kérdésre az a válasz, hogy falfelhőt nemcsak szupercella produkálhat, a kialakulásához elég lehet egy erős feláramlással rendelkező zivatar is, amely a környező, csapadék által megnedvesített tartományból szívja be a levegőt, és ez a relatíve nagyobb nedvesség okán előbb kicsapódik, mint a környezete.
A forgással kapcsolatban az mondható el, hogy
1. Lehetséges, hogy a fentebb látott jelenség egy mizociklon volt, amely kisebb skálájú képződmény, és nem terjedt ki 2-3 km-es magasságig, mint egy szupercellás mezociklon.
2. Következő lehetőség az, hogy a két szomszédos zivatarcella kiáramlása, ill. a feláramlás olyan módon került kölcsönhatásba, illetve ütközött egymással, hogy az a videón látható forgást eredményezte.
3. További lehetőség, hogy a középszinteken meglevő örvényesség (amely a zivatarrendszer forgásán is meglátszott) köszönt vissza a felhő alapján, a feláramlás kissé összehúzta azt.
A valóság valószínűleg a fenti három tényező keveréke lehetett. Talán modell-szimulációval ki lehetne deríteni, pontosan mi is történt a légkörben. Tény, hogy a felhőalap forgott, viszont ez a forgás nem tudott egy kisebb tartományba koncentrálódni, mint a Dunaújváros melletti tornádó esetében, így felhőtölcsér nem tudott kialakulni.
Az OMSZ 120 km-es hatótávolságú radarja alapján készített animáción látható, hogy az egész MKR forgott, miközben a nyugati vége szinte alig mozgott (az egyes zivatarcellák általában íves vonalak mentén álltak össze - ezt lila vonallal jelöltem):
Ez a lassú mozgás, íves elrendeződés, illetve bepörgés hozzájárult ahhoz, hogy egy pont felett tetemes csapadékmennyiség hulljon le, és sajnos ez pont Budapest felett történt. Az OMSZ tanulmánya a rendkívüli csapadékhullásról:
http://met.hu/ismeret-tar/erdekessegek_tanulmanyok/index.php?id=1885&hir...
Végezetül álljon itt pár cikk linkje a "monszunról", amelyek dokumentálják a zivatarrendszer által okozott káoszt Budapesten:
http://index.hu/belfold/2017/05/23/monszun_van_budapesten/
http://hvg.hu/itthon/20170523_leszakadt_az_eg_budapesten_is
https://444.hu/2017/05/23/megbenitotta-a-vihar-budapestet
Készítette: Bondor (gbond) Gyula és Jäger (blogisztan) Ádám
