Június 17-én a déli órákban a "mindent vagy semmit" esélyével indultunk egy alapvetően nagyon ígéretes, de legalább annyira kérdéses helyzetben viharvadászni. Ami biztosnak tűnt már napokkal korábban: ha kialakulnak zivatarok, azok nagy eséllyel szupercellák lesznek - ezzel együtt pedig sajnos a viharkárok eshetősége sem volt elenyésző. A várható helyzetben - mint már annyiszor - a kérdés inkább az volt, hogy mindez a határainkon belül, vagy kívül fog történni - benne volt a pakliban, hogy inkább Erdély / Partium, Délvidék kapja a javát. (Végül a határok mentén táncolt napokon át.)
Emlékezetes lehet ebből a szempontból 2012.06.11. - amikor hasonló esélyekkel indultak viharvadászok (és leendő viharvadászok) déli, délkeleti irányba (ez volt az egyik olyan “nap, amiről nem beszélünk.”) Szintén 2/3-as Estofex figyelmeztetés, akár eme kétségekkel - de nagyon várt napon. Így hát most, június 17-én is megvolt valamiféle félsz, de szemeink felcsillantak [főleg Ádázé :)], az idei év sivársága, a komoly helyzetek hiánya, s az ebből fakadó menni akarásunk erősebbnek bizonyult - nem maradtunk ülepünkön.
Ez a nap (2016.06.17) - az OMSZ előrejelzés / figyelmeztetés, Szupercella.hu konvektív előrejelzés mellett az Estofex-től is megkapta a legerősebb (3-as) szintet.
A kiadott (konvektív) előrejelzések alapján nem kis esély mutatkozott szupercellák kialakulására: a közeledő teknő, ÉK-Európában alakuló ciklon hidegfrontja 25-30 m/s szélnyírást vetített előre, a délkeleti területeken jelentős labilitással párosulva.
Úticélunk tehát Békéscsaba és tágabb környéke, amit Gyula előző napi elemzése során felvázolt térképe is jól mutat:
Magyarázat [Gyula]: a vörös vonalak az "optimális szupercella képződés" vonalai különböző időpontok mellett UTC-ben, a narancssárga vonal pedig a jobbra haladó szupercellák várható haladási iránya. (Ez utóbbi csak egy véletlen pozícióba behúzott vonal, ami végülis szinte pontosan lefedte a legdurvább szupercella haladási útvonalát - így legyen ötösöm a lottón :))
Miután Szarvas környékére értünk, még nem volt egyértelműen jó a helyzet - első pihenőhelyünkön [benzinkút] éledező szélben, gyenge gomolyokat nézve fogyasztottuk el mezo-szuggeráns kávénkat (no és az egyesek számára elmaradhatatlan jégkrémet :)
Majd úgy fél 4 magasságában egy szép, pileussal díszített, de nagyon magas felhőalappal és egyelőre túl alacsony felhőtetővel rendelkező, próbálkozó cellát vizsgáltunk Békéscsaba mellett, ami még közel sem volt az igazi.
Tanakodtunk, vajon sikerül-e a gomolyoknak áttörni a zárórétegen - kicsit idegtépő volt ez a rész, de a reményt nem veszítettük el - a távoli homályban egyre több gomoly jelent meg az égen. Az analízis szerint igen magas volt a cape / nyírás értéke (2200-3000 J/kg, 30 m/s - a határtól délre még durvább számokat mutatott a friss analízis-térkép). Viszont hiányzott még az a trigger, ami rendesen beindítja a folyamatokat.
A pileus-fotózás kb. 20. percében azonban a radarra pillantva felcsillant a remény sugara: izolált cella - mi több, cellák - tőlünk nyugatra!
A Duna-Tisza közén kipattant pár cella, amelyek igen gyorsan haladtak északkelet-kelet felé. Közben Pestről, a Szabadság hídról Cseke László tisztán látta a délutáni szupercellák egyikét - ő a “szárazvonal” másik oldalán tanyázott ekkor:
Mi ekkor úgy döntöttünk, hogy a közelebbit megcélozzuk, visszaindultunk nyugati irányban. Megálltunk egy jó kilátást biztosító helyen Orosházától kissé ÉNY-ra, de a cellánk gyengült, és nem mutatott semmit (valamint egy kombájn kis híján learatta Adaz kocsiját). Eztán az elhaló cella mögött érkező, időközben megerősödött gócot vettük célba, ami Szegedtől nyugatra alakult ki. Hódmezővásárhely felé indultunk, hogy elémenjünk. Kiderült, hogy ez már egy életképes, mi több, erős szupercella lesz (a 25-30 m/s-os szélnyírás mellett).
Annak ellenére, hogy igazán messze nem voltunk tőle, a légköri homályban a közeledő cellát jó ideig nem láttuk.
Egy idő után aztán körvonalazódott a hazánk területén nem túl sűrűn kifejlődő klasszikus szupercella, és a repülő csészealjra emlékeztető rotáló képződmény RFD-je. Bár ellenfénybe, sivatagi porba, párába, saját gomolyai alól beszűrődő tyndall-sugarakba burkolva került elénk a szörnyeteg - az első kihagyhatatlan lehetőségnél (szabadabb tér a megfigyelésre Székkutas után adódott) megálltunk. Rendesen le is esett az állunk.
A fényviszonyok sajnos nem voltak ideálisak a fotózás szempontjából. A radaron így nézett ki a cella (60 dbZ feletti intenzitás-maggal):
Tankönyvi struktúra bontakozott ki a szemünk előtt, a mezociklon jó szomszédjában lévő RFD szinte tömény jeget dobott le egy sávban - de ez hagyján: a hátoldali leáramlás "tövében" egy igen szép falfelhő jelent meg.
Maga a cella pedig még közel sem mutatta a kimúlás jegyeit - viszont elkepesztő sebességgel távozott. Így döntenünk kellett, hogy vele együtt továbbindulunk-e, ha szeretnénk belőle többet látni. A kísérő üzemmód meghozta gyümölcsét: útközben sikerült is olyan klasszikus SC strukturát megörökítenünk, ami semmiképp sem nevezhető mindennapinak a Kárpát-medencében.
Megálltunk pár percre Csorvás mellett, ahol már az RFD-be bevágódó clear slot (tiszta rés) jelezte, hogy bizony ez a szupercella nem viccel.
Egy panorámakép:
A feláramlási torony bele se fért egy képbe:
A cella egyre kezdett távolodni, így lassan indulnunk kellett:
Még haladtunk mellette egy darabig, de a sebessége (valamint a kedvezőtlen úthálózat) miatt azonban Békéscsaba után le kellett mondanunk követéséről.
A folytatás is szerencsés volt: több szupercella is érkezett a Viharsarokba, illetve a határ mindhárom oldalára. Miután fájó szívvel elbúcsúztunk az első, már-már a Tornádó Völgyben kifejlődő szörnyetegekhez hasonló struktúrájú zivatartól, a másik irányban egy nyílegyenesen a magasba törő gomolyra lettünk figyelmesek.
Hamarosan Doboz környékén megálltunk egy kis helyzet-elemzés / körbenézés végett, ekkor ez a magányos, tropopauzába törő torony nagy sebességgel vágódott az északkelet felé tartó zivatartömb farába!
És ennek a feláramlásnak a "testvére" Románia irányában (vízszintes felhőcsíkkal összekötve):
Sokat nem is kellett analizálnunk, igazából konstatáltuk, hogy jó helyen vagyunk. Közben érkezett a hír Stormantől, valamint a radaron is láttuk hamarosan, hogy Szeged irányából egy újabb szupercella érkezik felénk.
Először csak egy üllőt láttunk DNY felé, majd perceken belül meg is pillantottuk az újabb ufót, vagyis a szupercellák egyik ismertetőjegyét, a csapadékmentes / lencseszerű feláramlási alapot. Mondhatni páholyból néztük érkezését.
Közben azt sem tudtuk, melyik irányban fényképezzünk, mert a határ túloldalán is megerősödött a cella, amit ugyancsak figyeltünk, és ekkor már így nézett ki:
No, de térjünk csak vissza az ufónkra, ami pont felénk jött:
Itt már teljes volt az "eksztázis" :)
A radaron így nézett ki a történet (a világoskék keresztnél voltunk):
Utólagos radar-elemzés után kiderült, hogy ez a cellánk nem is az eredeti "Szegedről érkező" cella volt, hanem egy másik, ami még előtte kialakult, és végül annál erősebb cella is lett belőle.
Ráadásul pont olyan jó helyen sikerült megállni, hogy a csapadékából csak (egy viharvadásznak) gyenge esőt tapasztaltunk meg. Úgy slisszant el mellettünk, hogy még a kocsiba se kellett beszállnunk emiatt.
Na és akkor lássuk, Adaz mit fotózott éppen :)
Szép lassan elcsúszott mellettünk a cella:
Ezután még egy darabig ezen a helyen maradtunk, és tanakodtunk, hogy elinduljunk-e valamerre. Azért még egy érkező szupercellát sikerült lefotózni, amely láthatóan gyengébb volt, mint az előzőek:
Ezt a cellát már nem vártuk meg, hogy közelebb érjen, elindultunk dél felé, hátha elcsípünk még egy nagyobb dögöt.
A következő megállóhelyünk Elek után jött - végül nem léptük át a határt. Romániában egy erős szupercella haladt el, de mi ettől messze voltunk. Ennyit sikerült megörökíteni belőle:
Sok struktúrális elemet nem lehetett felfedezni rajta. Ettől a cellától el kellett búcsúznunk, de még bíztunk abban, hogy felénk csúszik egy újabb, még a határon innen. Közben a fényviszonyok egyre érdekesebbek lettek a naplementéhez közeledve, így "örömfotózásba" kezdtünk.
Úgy 3/4 9 magasságában meg is érkezett az újabb cellánk D-DNY felől:
Itt tenném hozzá gyorsan, hogy itt a kézből való fotózás szinte már a lehetetlen kategóriát súrolta. Valószínűleg ez is egy szupercella volt, az ívelt felhőformákról és a csapadékmentes felhőalapból ítélve. Ám itt már több cella kapcsolódhatott egymásba, és/vagy egy balra haladó tag volt - nem egyértelmű még így utólag megnézve sem. A jobb oldala így nézett ki:
Ezután már csak videózni tudtunk, villámokra vadásztunk. Egy-kettőt sikerült is kivágni a felvételből:
Lassan fölénk ért a csapadék, és elindultunk hazafelé, a napot ezzel lezártnak tekintettük. Egyébként szépen beerősödött a zivatar, ontotta a föld-felhő villámokat is, egyike mögöttünk pár 100 m-rel csapott le. Még Gyulán [településen :)] megvártuk, amíg eláll az eső, és elindultunk, már tényleg hazafelé.
Végezetül, ráadásként álljon itt két gyorsított videó:
Másnap megnéztük a radart, és azt láttuk, hogyha felvertünk volna egy sátrat, és ott maradunk éjszakára pont azon a helyen, ahol voltunk, akkor láthattunk volna még vagy öt szupercellát biztosan :)
Konklúzió: A viharsarok tényleg nem véletlenül kapta a nevét. Legalábbis ebben a helyzetben illett rá ez a megnevezés :)
A "viharzóna" ráadásul még az elkövetkezendő 4 napban is ezen a környéken tanyázott, és 21-éig hasonlóan jó feltételek voltak adottak szupercellák kialakulásához.
Az eredeti verziót írta: Jäger Ádám (blogisztan)
Kiegészítette/véglegesítette: Bondor Gyula (gbond)
Résztvevők a vadászaton:
Sebestyén Ádám (Adaz)
Kovács Krisztina
Jäger Ádám (blogisztan)
Bondor Gyula (gbond)
