VillámParádés éjszakák az Alföld közepén (2015.07.17-18.)

 

A 2015.07.17-18-i éjszakák végre elhozták számomra azt, amire már nagyon rég óta, sőt, enyhe túlzással szinte egész életemben vártam (nem számítva egy tornádóról készült fotót, ami továbbra is várat magára :) ).

 

Évek óta nem volt hasonlóan jó helyzet a környéken, de talán még az országban sem, amikor is alapvetően légtömegen belüli zivatarok, zömmel helyi hatásokra, gyenge áramlási rendszerrel megáldva, alaposan megszórtak villámmal egy-egy területet, ezzel a villámfotósnak igen jó táptalajt szolgáltatva. 

 

Ezek az igen jól sikerült éjszakák egy pici nosztalgiára is késztettek, amit most megosztok Veletek is, ha nem bánjátok: 2006-ban vettem első fényképezőgépemet, egy jobb fajta kompaktot, és 2007-ben kaptam el az első értékelhető villámfotókat, melyek egyúttal végérvényesen szerelmesévé is tettek ennek a tevékenységnek. A kezdők szerencséjeként 2007.05.27-én egy olyan squal
l-line rajzolódott ki a radaron otthonomtól, Tószegtől nyugatra, (amely település egyébként Szolnoktól kb. 10 km-re fekszik, déli irányban),  melyhez hasonlóval azóta sem nagyon büszkélkedhet térségem.

 

 

Egyelőre csak álmodozni tudok róla, hogy hasonló helyzetből, mai fejjel (kicsit jobb felszereléssel, és tudással) mit lehetne kihozni… Mindenesetre, akkor még sorozatfelvétel(!) módban :) próbálkozva is sikerült ilyen fotókat lőni, ami akkora kezdő lökést adott a továbbiakhoz, ami szerintem kitart majd életem végéig, végérvényesen villám-őrültté felavatva engem. 

 

 

Utóbbi időben eltűnődtem kicsit, mit is szerethetek ebben a hobbiban (az Egyesület kemény magjából talán én vagyok a legnagyobb villám-fan), és valószínűleg azt, hogy az egyébként szinte felfoghatatlan gyorsasággal lejátszódó, és szerintem igen szép természeti jelenség, (f)elfogható státuszba kerül a fotómasina által, és sokáig lehet még gyönyörködni benne.

 

Ez az élmény a  jelzett két napra is nagyon igaz, mert azóta, már nagyon sokszor visszanéztem a készült fotókat, és hát talán erre lehet mondani, hogy nem tudok betelni vele… (végre olyan képeket sikerült készíteni, melyekkel magam is elégedett vagyok: pedig az ritka).

 

 

2015.07.17: Szpotterkedés Tószegen

 

2015.07.17-én délután, még a munkahelyemen tűnt fel, hogy északnyugat felől egy multicellás rendszer tart térségünk, Szolnok és vonzáskörzete felé. Kissé meglepett a dolog. Ugyan közel sem voltam naprakész a várható időjárási eseményeket illetően, de nem vártam ilyen radarképet, mint ami fogadott. 

 

 

Mivel a zivatar közeledtekor az erősségében nem volt jelentős változás, úgy gondoltam, lecsípek egy félórát a munkaidőm végéből (ne mindig csak hozzáadjak), és kimentem a szokott helyre, Tószeg nyugati határába bámészkodni. Ahogy várható egy fenti radarképnél, a kiterjedt stratiform felhőzet miatt nagy látványt nem nyújtott a közeledő rendszer, de azért a radaron vörös leflektivitást mutató erősebb gócban bíztam, hátha telibe talál. Ez hellyel közzel meg is valósult, egyetlen komoly momentum kivételével, mégpedig, hogy a rendszer ezen része, sőt lassan maga az egész rendszer is a  szemem előtt szenvedett végelgyengülést (végül pár csepp esőt okozva Tószegen). 

 

 

Hát, ez a nap nem indult túl fényesen. Az egyetlen értékelhető fotóalany némi mammatus felhőzet volt, amit a nálam lévő telefonnal sikerült megörökíteni:

 

Viszont azt csiripelték a madarak, hogy este lehet felénk még műsor, és valóban úgy nézett ki időnkénti radar-ellenőrzés folyamán, hogy nem halott még a konvektív ügy eme szép, pénteki napon. Ez után a kis bevezető légköri mementó után, hazamentem családom körébe, hogy együtt is töltsünk mindenképp valamennyi időt, de persze ilyenkor az ember már fél szemmel a radart nézi. Én sem tettem másképp, és elég hamar világossá vált, hogy a délutáni eset, tényleg csak előjáték volt. Körülöttünk egyre nagyobb Congestusok növekedtek, jelezvén a még bőven rendelkezésre álló potenciális energiát. Lassan besötétedett, és a radaron már látszott, hogy egyre több multicellás klaszter üti fel a fejét, mind közel a térségünkhöz. Ezt hamarosan fény és hangjelenségek is jelezték, villámlás és dörgés formájában. Mivel gyermekeink már közel álltak a lefekvéshez, ezért úgy gondoltam, a szokásos esti fektetést már csak megvárom. Közben azért izgultam, nehogy tiszavirág életűnek bizonyuljanak a kipattanó zivatarok. Azután végre eljött a pillanat, és el tudtam indulni az immáron sötétbe burkolózott, ámde távolabbi fényjátékot játszó égbolt alatt a szokott villámfotós helyre, ahol általában Pinviczki Rajmonddal együtt szoktuk lövöldözni a villámokat. Ezúttal viszont technikai akadályok gördültek esetében a vadászat elé (átmenetileg nem tudta használni a fényképezőgépét), így mint  a régi időkben, kissé nosztalgikus hangulatban, egyedül leskelődtem a határban, felmérve a helyzetet, közben persze élesítve a fényképezőt nagyvadakra várva. 

 

Először természetesen csak kis „őzgidák” jöttek, egyedül….

 

...majd párban

 

 

 

Azután jöttek a nagyobb vadak is, szép sorjában.

 

 

 

Volt, ahol kicsit sikerült beégetni a témát...

 

...Úgyhogy itt kicsit manipulálni kellett, hogy felfedje a villám teljesen magát.

 

Végül az aznapra szóló finálé alanyai:

 

 

Szerencsére az időjárás is kegyes volt hozzám, és habár kétszer bezavart az eső az autóba átmenetileg, ez nem tartott túl sokáig, illetve a gyenge eső mellett én még kitartottam az állvány mellett, és lelkesen nyomogattam a távkioldó gombját… Az animációból jól nyomon követhető, hogy mennyire közel is sikerült végig maradnom az érdemi eseményekhez:

 

 

2015.07.18: Villám-Viharvadászat egy kb. 50 km-es körúton, Tiszakécske érintésével

 

Az előző éjszaka hatására igen emelkedett hangulatban telt a nap, és kivételesen még az sem rontott a kedvemen, hogy hétvége tiszteletére sokadik szombatomat kellett ismételten a munkahelyemen tölteni, hogy utolérjem magam a melóban. Tudtam, hogy ezen a napon akár megismétlődhet az előző esti villám-show, de abszolút nem éltem bele magam, mert nem akartam csalódni, valamint bőven táplálkozott még a lelkem az éjjeli eseményekkel. Aztán eljött az este és újra megtörtént…

 

…ezúttal Kecskemét környékén törtek ki szép sorjában a zivatarok, és elég hamar rendszerbe szerveződve araszolgatott nagyon lassan az egész monstrum keleti irányba. Mire este a családdal hazaértem egy kis szolnoki „csavargásból”, már javában zajlottak az események, és szép lassan teljesen besötétedett. Mivel erősen hasonlított sok szempontból a helyzet a még „ki sem hevert” előző éjszakához, így úgy döntöttem, hogy a nagyobb távolság ellenére, én bizony elindulok Kecskemét irányába. Hozzá kell tenni, hogy az elmúlt 7-8 év alatt egy kezemen megszámolható, hogy hányszor voltam hajlandó úgymond vadászatra indulni holmi kis villogás miatt… ;)  De úgy éreztem, ez most egy ilyen éjszaka, és nem fogom megbánni. Később kiderült, helyesen döntöttem. Ugyan eleinte nem volt pontos haditervem a vadászat teljes kivitelezésével kapcsolatban, első megállóként végül a Tiszavárkonyi-Szőlőket választottam, ahol nagy sokára találtam egy olyan kis földutas lejárót, ahol végre tudtam fotózni D-DK-i irányba.
 

Első próbálkozásaimat hamar siker koronázta, és ez egy biztató kezdetnek tűnt a vadászat hátralévő részére.

 

 

Viszonylag hosszú időt töltöttem itt (kb. 20 perc), egyre hevesebb szúnyoginváziók közepette, melyet a nálam lévő szúnyog-megfutamodást segítő spray segítségével végül sikerült hatékonyan kezelni. Majd úgy ítéltem meg, hogy érdemes lenne még közelebb férkőzni a „tűzijátékhoz”. Jászkarajenőn át, Tiszakécske határában találtam magam a Nagykőrösre vezető bekötő út egy kicsike kis leágazó földútján. Amennyire ismertem a vidéket, és amennyit láttam abban az alapvetően sötétbe burkolózott tájból a nagy sebességű autókázás mellett, ez volt az első olyan hely, ami jónak tűnt a fotózásra.  Nagyon közel kerültem a rendszerhez, sőt a széle alá sikerült eljutni, amit az időnkénti gyenge (általában inkább cseperésző) eső is jelzett. Fotóapparátust előkaptam és nekikezdtem fotózni. Eleinte tele volt az égbolt tüzes pókhálókkal, melyek nagyon jól néztek ki…

 

…majd egyre több lecsapó jelezte a rendszer érett stádiumát.

 

Egy másik szépség…

...Melyet kicsit közelebbről is érdemes talán megnézni.

 

Miután a rendszer jól kitombolta magát, immáron nem csak a radaron, de a villámaktivitáson is egyértelműen látszott, hogy gyengül a rendszer. Ekkortájt döntöttem úgy, hogy közelebb megyek kicsit a távolodó témához, és beautókáztam Tiszakécskére a 44-es főút felé vezető út mentén található kis tavas helyszínre. Sajnos egyre nehezebb volt értelmes villámot elkapni, talán a lenti még megüti a mércét, bár mihez képest, ugye…

 

Kb. fél óra elteltével úgy gondoltam, hogy az egyre messzebbre kerülő és haldokló villámtevékenységet hazafelé menet, Vezseny környékén megpróbálom még utoljára „szóra bírni”. Ez a lenti képek bizonysága szerint nagyjából sikerült is (igaz immáron teleobjektívvel fotózva és kb.200mm-re zoomolva)

 

A sokszor emlegetett zivatarrendszerünk életútja a lenti animáción nyomon követhető:

 

Összefoglaló

 

Számomra ezek az éjszakák egyértelműen a TOP3-ba kerültek az ekkor készült fotókat visszanézve. Végre tényleg olyan helyzetek voltak, amikor minden jól összejött, és talán nekem is sikerült a legtöbbet kihozni ebből a két napból. Kivételesen egy rossz szavam, vagy negatív kritikám nincs az eredményt látva, pedig ez nem gyakori. :)

 

A képek egyike sem készült utólagos manipulációval, ami alatt a rétegek egymásra helyezését értem (nem is tudok még olyat csinálni, de nem is erőlködök rajta, hiszen bármennyire is szépek tudnak lenni, nem azt a valóságot tükrözik, amit az ember átél). Ellenben az összes kép hosszú záridővel (akár 1-2 percessel, vagy még többel) készült, és hála az igen szép aktivitásnak egy-egy fotón így is több nagyon szép lecsapó helyet kapott. A hatás fokozására itt-ott az eredeti kép egy részletét nagyítottam ki, a részletgazdagság bemutatása végett, bár sokszor még erre sem volt szükség, mert volt, ahol éppen az eredeti kép volt a beszédesebb vagy egyszerűen csak villámokban gazdagabb.

 

Lenti képen, a fekete körben lévő „X” a pénteki, tószegi megfigyelés körülbelüli helyét jelöli ki, míg a kék színnel jelölt körök és vonalak a szombati villám-vadászat útvonalát ábrázolják:

 

Nem szívesen mondok ilyet, mert még a végén az időjárás komolyan veszi, de tény, hogy úgy érzem: ha ez a szezon már semmi érdemlegessel nem fog tudni szolgálni nekem ebben az évben, a fenti képek által okozott pozitív hatás és élmény akkor is simán ki fog tartani akár a következő zivatarszezonig is. 

 

Persze titkon reménykedem azért nem így lesz, és fogok tudni 1-2 érdekesebb helyzetről beszámolni még ebben az évben is.

 

Lenti linken megtekinthetőek a fényképek még egyszer nagyobb méretben, akár diavetítéssel is. :)
 

http://indafoto.hu/Neofita/2015071718_villamviharvadaszat